Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.
Ülésnapok - 1887-312
312. országos ülés január 18-áa, szombaton. 1890. 145 országgyűlés felelősségével történjenek, (ügyvm! a bal- és a szélső baloldalán.) Még egyet kívánok megjegyezni, t. ház. Ámbár a várak közös ezélokra használtatnak háború esetén, de a territoriális jognál fogva nem ismerhetem el és azt hiszem, közülünk senki sem állítja, hogy azon várak és katonai épületek, melyek Austria területén emeltetnek, nem képeznék Austriának kizárólagos tulajdonát; valamint vitatom és — azt hiszem — senki sem tagadja, hogy Austriának semmi néven nevezendő tulajdonjoga Magyarország területén annak váraiban és katonai epületeiben nincs, azok a közös kormánynak csak használatul vannak átadva. Ennek folytán, ha mi Austriában ily nagy öszszegeket beépítünk, melyek elinte méltányosan a quota arányában, utóbb méltánytalanul Magyarország hátrányára történtek, ebben igazán érezhető jogsérelmet látok, mert ez nem egyéb, mint Magyarország millióinak — az ország védelmére szükséges milliónak — Austria védelmére való fordítása. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hova fordíttattak ezen milliók, t. ház ? A költségvetések ez iránt is tökéletes adatokkal szolgálnak. Esett belőiök Przmyslere 10,357.500 forint, Krakkóra 6,240.000 frt, Jaroszlavra 1 millió forint, Olmützre 870.000 frt, Pólára 5,410.000 forint, szárazföldi tengeri építkezésekre pedig ugyancsak Pólára és pedig nem hajókra, hanem azon kiadásokra, a melyek a hadügy tengerészeti osztálya budgetjében fordulnak elő: 9,945.700 forint, Tirolban Trient,Romangano,Oivetzano ( Montecroce, San-Rocca, Franzensfestere stbire, szóval a határvédelemre a szorosokban 2,342.000 forint, Predil szorosra 100.000 forint, Seebachra 80.000 forint; Dalmatiában, különösen Cattaro és Raguza vidékére 1,357.100 forint; Bosniára két ízben, először ama 5,608.300 forint, azután ismét a rendkívüli költségekből 1887-ben 1,372.500forint, Bosniára tehát 7,071.400 forint; egyéb katonai építkezésekre várakban és városokban Austriában 12,911.000 forint. Ellenben Magyarországon, a mi áldott, gazdag hazánkban Komárom védelmére, mely legfőképen Bécset védi, 2,185.000 forint fordíttatott, Eszék kapott 80.000 forintot; katonai építkezésekre, mely költségekből részint Komáromban, részint Péterváradon —holKameniczben nagy kaszárnya építtetett, melyben most selyembogarakat tenyésztenek — (Derültség abaloldalon) részint Budapesten kaszárnyákra, Aradon, Temesvárott, Szebenben és Gyulafehérvár ott katonai építkezésekre 6.844,000 forint és tengeri építkezésekre 53.000 forint fordíttatott, mely összeg a fiumei akadémiára esik és mely éles ellentétben áll az Austriában tengeri építkezésekre fordított 9.900,000 forinttal. Hát ez, t. ház, a számokba fektetett igazság, KEPVH. NAPLÓ. 1887—92. XV. KÖTET. de nem: ez a számokba fektetett igazságtalanság. (Helyeslés balfelöl.) Felszólalásomnak czélja azonban nem a recriminatio, hanem czélja az aggodalomnak kifejezése hazámnak közbiztonsága felett s ha azt látom, hogy Austria védelme nem pusztán a katonának hősiességére bizatik, azt hiszem, hogy utána Magyarország védelmét is a hősiességen felül erődökre is bizhatnók. Beszéltem egy tábornokkal, a ki sem születésére, sem pályafutására nem magyar, de a ki Erdélyben egyszer commandans volt s ez nekem azt mondotta, hogy ő aggodalommal tekinti Erdély helyzetét először is azért, mert szorosai nincsenek semmiképen védelmezve; másodszor meg azért, mert egész Erdélyben nem létezik — nem tudom magyarul hogy fejezzem ki magamat — egy Waffenplatz, nem létezik egy erősség, mely az Erdélyben működő hadtesteknek biztonságot szolgáltatna, a hová azok visszavonulhatnak, a hol azok megállhatnak és mindazon szereket megtalálják, amelyek hadjárat vezetésére szükségesek és harmadszor veszélyesnek látja Erdély helyzetét, mert az ottani nemzetiségi viszonyok olyanok, hogy ha háború esetén nemzetiségi és vallási agitatiók keletkeznének, melyeket egy álnok ellenség arra használna fel, hogy a magyar király alattvalóit lázadásra bujtogassa: nem lehetünk biztosak arról, hogy ne akadnának Erdélyben olyanok, kik egy legszomorúbb polgárháborúban támogatást nyújtanak az ellenségnek. S ezért azon tábornok véleménye szerint, igen fontos Magyarországra nézve, Erdélyre nézve pedig életszükség, hogy Erdélybe az ellenség be ne bocsáttassék. Nem képzelhetem Magyarországot biztonságban Erdély nélkül. Nem tudom, hogy egy leendő nagy hadjárat merre venné útjait; lehet, hogy Erdély felé fog esni. De ha félremarad, ép ugy, mint Bylandt-Eheidt szerint félre esnék Tirol, akkor [avatkozom arra, a mit Bylandt-Rheidt Tirolról mondott: hogy épen azért kell gondoskodni Tirol biztosításáról várépítésekkel, mert nem fognak védelmére nagy hadtestek állani, hanem csak kisebbek. Ugyanezen okok szólanak Erdély biztosításának szüksége mellett. Kérem Magyarország országgyűlésének delegátusait, azok közt különösen az erdélyieket — — hiszen egy Tisza is ül közöttük — legyen gondjuk arra, hogy a Magyarország honvédelmét kezében tartó kormány Magyarország pénzét első sorban Magyarország védelmére fordítsa. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) Most, mikor nem forog fenn semmi veszély és lehet intézkedni, kérem a kormányt, vessen véget a mulasztásoknak. A felelősséget pedig egy, remélem bennünket megkímélő, de mégis lehetséges szerencsétlenségért elhárítom az ellenzékről, mely a delegatióbau is felemelte szavát, de hiában emelte fel Erdély szorosai védelmére és egészen a t. kormányra és 19
