Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-312

142 812. országos ülés január 18-án, szombaton, 1890. közös kormányra gyakorolt befolyásukkal, részint az ezen országgyűlés által kiküldött bizottságok, a delegatiók utján Magyarország határainak vé­delméről egy eshető!eges orosz támadással szem­ben? (Halljuk!) Ha ezt a kérdést felvetem magam előtt, sajnos, azt kell kijelentenem, hogy gondoskodva ez irány­ban egyáltalán nincs. Egy hires tábornok, Brialmont épen azon alkalomból, hogy a világbékét annyira biztosított­nak állítják, egy könyvet tett közé, a melyben azt proponálja, hogy a legénységnél a hadi állo­mányban tétessenek nagymérvű megtakarítások, miután közvetlenül háborúra kilátás nincs és azon a pénzen, a mely e kiadásoknál megtakarittatik, épittessenekvárak az országokállandóbiztosítására, az országok védképességének állandó fokozására. 0 azon nézetből indul ki — nem tudom, katonai­lag helyes-e ez — hogy várak és erődök, melyek­ben a defensivában a hadseregeknek egy har­mada elégséges három akkora seregekkel szemben. De hogy a védelem várakkal ma sem multa idejét, hogy különösen a határvédelem, főleg a szorosok védelme most is időszerű, azt könnyű bizonyítani, ha más hatalmak példáira hivatkozunk. Hiszen tudjuk,mennyire erősíti határait várakkal Franezia-, Orosz- és Németország; de kiemelem azt, hogy az olasz Alpeseken mindkét részről, franeziák és ola­szokvalósággal eltorlaszolták határaikat várakkal, zárerődökkel. Ha tehát ezt más nagy katonai hatalmak szaktekintélyei határak biztosítására szükségesnek látják, lehetetlen, hogy ne lássuk be annak szük­ségét mi is. És azt hiszem, hogy e tekintetben tekintélyre hivatkozhatom az igen t. honvédelmi minister ur előtt, midőn a következő idézetekkei szolgálok (olvassa): „Azon esetben, ha a megerősítendő pontok nincsenek nagyon elkülönítve és a helyi, vala­mint a közlekedési viszonyok kedvezők,, az ideiglenes erődítések keresztülviteléhez szük­séges munkálatokat addig lehet halasztani, mig a tényleges szükség bekövetkezik", vagyis más szóval: nincs szükség állandó erődítésekre ott, a hol a megvédendő pontok egymáshoz közel vannak és a közlekedésezen pontok között jó; „ha azonban állandó erődítések építendők, vagy ha a helyi viszonyok tulajdonsága folytán minden bizonynyal feltéteíezhető,miszerint háború idej'ében a foganatosított előkészületek daczára az illető erődítések építése a kellő idő és eszközök hiánya miatt keresztülvihető nem volna : akkor mulhat­k;n szükséggé válik már béke idején az illető munkálatokat oly kiterjedésben megkezdeni, hogy háború esetén az illető erődítések tökéletes és jó­kori befej'ezése minden bizonynyal lehetővé vál­jék", mondja Bylandt-Rheidt. Hogy ez mire vonatkozik, erre nézve ugyanazon szerzőtől a következő másik idézetet fogom előadni: „A harczszinhely különös viszonyai, melyek a mon­archiától elszigetelt, majdnem mindenütt idegen területtől környezett helyzetéből és az ország minőségéből erednek, a honvédelem támogatását állandó erődítmények által annál is inkább köve­telik, mivel bizonyos körülmények között ezen tartomány védelmét a számra csekély lakosság tulajdon erejére kell bízni." Ez, azt hittem, esak Erdélyre vonatkozhatik, mely körül van véve idegen tartományoktól, melynek szorosai és útjai nincsenek egymáshoz közel, melynek közlekedési viszonyai nem kedvezők, melynek gyér lakossága a védelmet teljesíteni valóban képtelen. De nem! Bylandt-Rheidt ezen idézete, melyet említettem, nem Erdélyre szól, hanem Tirolra. Különbözők lehetnek a nézetek a szorosokról. Azt mondhatja valaki, hogy csak az oly szorosok védelmezendők és zarándok el, a melyek könnyen megvédelmez­hetők, a melyek nem tágas, nem hosszas, szóval a hol kevés erővel egy ponton meg lehet a szoro­sokat védeni. Ilyen pont, a minister ur tudni fogja. Tirolban a Franzensfeste. A volt közös hadügy­minister azonban a szorosok védelmére vonatko­zólag felállított elveiben a következőket mondotta a magyar delegatio előtt: „A monarchiának határszéli viszonyai múlhatatlanul szükségessé teszik, hogy a Tarvis felé vezető, nagyobb had­oszlopok előnyomulására alkalmas országút az ellenség birtokába ne essék, mely czél csak az által érhető el, ha ezen országút egy alkalmas pontján zárerőd építtetik"; tehát a hová nagy ország­utak vezetnek, oda kívánták a véderődöt, nem ösvényekre, hanem országutakra. Azt hiszem, a ki Magyarország határszéleit ismeri, Ungvártól a Vöröstoronyig akárhány oly szorost fog mutat­hatni, a hol nagy és széles országutak vezetnek be a hazába. De azt mondja egy másik ilyen szoros­ról és ezt figyelmébe ajánlom a t. honvédelmi mi­nister urnak ; hogy a Ponteba-féíe országút, vala­mint a Feila-völgyben vezető vasút biztosítására Malborghet nevű völgyzár szolgál, mely erődmű azonban a jelenlegi követeléseknek meg nem felelhet. Ha azonban egy, a Fella-völgyében előrenyomuló ellenséget a völgyzárból ágyúzni vagy itt tartósan az ellenségnek ellentállani kel­lene : ez csak akkor lesz sikerrel keresztülvihető, ha ezen völgyzár tökéletesen átalakittatik. Erre 500.000 frt igényeltetik. Természetesen a delegatio ezt megadta és ebből csak azt következtetem, hogy Bylandt-Rheidt szerint a vasutaknak is, a széles völgyeknek is erődökkel biztosítása szükséges. De a mi, még Gralicziába vezető, vastitaink is hol vannak védel­mezve? Sehol, de sehol. Egész Magyarországon a beszkidi szorostól Orsováig sehol egyetlenegy egy állandó erődítésünk, egyetlen zárerő'dünk sínesen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom