Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-312

812, országos ülés januftr 18-án, szombaton. 1890, \%,{ egy passust, nem ugyan azt, a melyet a képviselő ur állítólag hallott, de azt, hogy abban a beszédben a honvédségről, mint ellensúlyozóról néma közös hadsereggel szemben, hanem az osztrák centralistieus törekvésekkel szemben volt szó. Ez pedig két nagyon különböző dolog. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon) És miután e házban kérni mindenkinek szabad ; arra kérem a t. képviselő urat, hogy valósággal kimondott szavainkat, melyeket meg lehet hallani, mert világosan és nyíltan beszélünk, méltóztassék tetszése szerint nem magyarázni, de ezáfolni; (Helyeslés a szélső baloldalon) hanem a szivek és vesék vizsgálását méltóztassék olyan forumokra •bizni, a melyek arra több joggal és hivatottsággal bírnak. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Elnök: Következik a honvédelmi ministerium költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Madarász József Jegyző : B. Kaas Ivor! B. Kaas Ivor: T. ház! (Halljuk!) Szeretve tisztelt nrinisterelnökünk (Derültség balfelöl) újévi beköszöntőjével biztosította nemzetünket a béke fentartásáról. Miután azóta a német császár trónbeszédében hasonló nyilatkozattal örvendeztette meg ezt a világrészt és az orosz ezárnak is a moszkvai helytartóhoz intézett levelében békés szándékai kétségtelen nyilvámilását olvassuk: ezek folytán nem kétkedem ez időszerinti ministerelnökünk szavainak hihetőségében. (Derültség balés szélső baloldalon.) És azon megnyugvás folytán, melyet a békés kilátások világrészünkben szültek, mozgalom indult meg a külfölden a francziák és németek közt, mely azt mondja: ha igaz az, hogy a népek és fejedelmeik a békét feutartani akarják; ha áll az, hogy szövetségeket kötnek a béke biztosítására : hogyan van az mégis, hogy e béke biztosítására a katonai kiadások és terheknek évről-évre folytonos emelését proponálják? Tovább menve, a nemzetnek humoristái azt állítják, hogy elérkezett talán annak az ideje, hogy a hadseregek leszállittassanak azon mértékre, mely feltétlenül szükséges az államok tekintélyének fentartására és e tekintetben parlamenti férfiak propositiótis tesznek, hogy arányszámokban szállíttassanak le a nagy állandó hadseregek. A magam részéről melegen üdvözölném a hadi terheknek ilyetén veszélytelen apasztását és azt tartanám, hogy a magyar parlamentnek, mint egy gyenge, túlterhelt nép képviseletének, mint egy szabadságszerető nemzet országgyűlésének hivatása volna ezen humanisticus mozgalomban részt venni. Mindazáltal sajnálattal tartózkodnom kell ezen eszmék pártolásától, tartózkodnom kell pedig azért, mert Európa összes államai közt egyiket sem látom veszélyeztetettebb helyzetben, mint édes hazánkat. Minden más ország részint saját nagyhatalmi erejére támaszkodva, önmagában leli biztonságának garantiáit, részint szövetségek által azokat magának megszerezte, részint fekvése folytán a háború veszélyétől mentnek érzi magát. Nekünk a szélső keleten, a keleti kérdésnek folytonos Damoeles-kardja alatt, egy offensiv nagyhatalom tőszomszédságában, melynek békés szándékai éles ellentétben állanak hadi erejének folytonos fejlesztésével és előretolásával, nekünk óvatosaknak kell lennünk abban, hogy hadi erőnknek apasztását kezdeményezzük, (Helyeslés balfelöl.) Hiszen az egyszerű összehasonlítás megmutatja, mily aránytalanok erőink. Nem a népszámot veszem, hogy Oroszországnak 108 —109 millió népességét mutatja ki a népszámlálásba mi monarchiánknak 37— 38 millió népességével szemben ; hanem veszem azt, hogy Oroszországnak ujonczállítáaa a rendes hadsereg részére évi 228 ezer ember, a mi monarchiánké a honvédséggel együtt csak 124 ezer. Tehát majdnem duplumát állítja Oroszország a rendes csapatokhoz, eltekintve a kozákseregtől és a népfelkelés millióitól, Ha tekintem továbbá azt, hogy Oroszországévek óta következetesen előretolja hadait, hogy a mozgósítás érdekében mily nagy áldozatokat hoz, hogy mennyire megerősíti határait: nem tagadhatom el a helyzet azon komolyságát, hogy mi Oroszországgal szemben mindig a bizalmatlanság és a készültség állapotában kell, hogy legyünk. (Helyeslés balfelöl.) És ebben a nézetben nem ingat meg engem az, hogy tudom, miszerint kormányunk bizonyos védintézkedéseket megtett ez irányban; tudom azt, hogy Gralicziában jelenleg három hadtest állomásozik, tudom azt, hogy Magyarországon is a lovasság azon vidék felé helyeztetett, a mely Oroszország határához közelebb van, szóval hogy részünkről is megtétettek a szükséges óvó intézkedések. De mivel azon szövetség, melyben Németországgal állunk, akképen szól, hogy mi egyes támadás ellen, hacsak Oroszország üzenne háborút hazánknak, nem számíthatunk Németország védelmére, legalább nem feltétlenül, megtörténhetik, hogy egyedül vagyunk kénytelenek Oroszország egész haderejével szembe szállani. Különben is mindig, minden állam első sorban saját erejére támaszkodik. Hát ilyen viszonyok között azt kell kérdenem, hogy vájjon azon kormány, mely Magyarország határainak védelméről, Magyarország biztonságáról a külföldi támadásokkal szemben első sorban van hivatva gondoskodni: a mi kormányunk és vájjon az országgyűlés, mely soha semmiféle delegatiók kedveért le nem mondott azon jogáról, hogy Magyarország biztonságát katonai szempontból is minden körülmények közt fentartsa: vájjon — mondom — ez a kormány és ez az országgyűlés miképen gondoskodtak részint magok, részint a