Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-311

811. orsa6gos ülés janii ár 17-én, pénteken. 1890. 133 vénytelen állapot megszűnjék? (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezeket kötelességemnek tartottam felhozni; remélem, hogy a t. minister ur adandó nyilatkozatával megnyugtató választ fog adni. (Helyeslés balfélöl.) A költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Dárdai Sándor jegyző: Pulszky Ágost! (Nagy zaj a baloldalon) Pulszky ÁgOSt: T. ház! (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Sajnálom, hogy a t. túloldal ezen nem tetszés nyilatkozatai előzetesen nyilvánulnak, de nem tarthatnak vissza a felszólalástól akkor, mikor egy pár perezczel ezelőtt a túloldalról egyenesen rám történt hivatkozás . . . Hoitsy Pál: Meggondolatlanság volt! Pulszky Ágost: ... és oly hivatkozás, melyet rectificálnom kell, mielőtt magának a tárgy nak érdemére áttérek. (Halljuk! HaVjuk ! jobbfelől.) Bolgár Ferencz igen t. képviselő ur, ágy látszik megütközve azon, hogy csodálatomat fejeztem ki, midőn késznek nyilatkozott a 120 alapítványi hely eltörlésére is rászavazni, arra hivatkozott, hogy igen is kész volna ezek eltörlésére is rászavazni, mert azok a magyar elemnek a közös hadseregbe való bevezetésére semmi előnynyel sem járnak s kész annál inkább, hogy ha biztosíttatik arról, hogy a magyar tisztképző akadémia felállíttatik, a mely tisztképző akadémiát én azon részről, illetőleg a mint a képviselő ur monda — egyáltalában nem akarok magamnak érdemet vindicálni — igen ékesen támogattam. Én bátor vagyok ép azon beszédre és alkalomra hivatkozni, a melyből a képviselő úr idézett. Azon beszédben előfordul, hogy ket körülménynek tulajdonítottam akkor azt, hogy a hadseregben kellő számú magyar tiszt nem volt; először is annak, hogy az ott levő alapítványok közt sokkal csekélyebb számúak a magyar alapítványok, melyek tisztek kiképzésére vonatkoznak és azon részről akkor történt, ezen felszólalásnak mely viszhangot talált a minister válaszában, egyenes következménye volt, hogy később az alapítványi helyek előbb kisebb, később nagyobb mérvben állapíttattak meg és hozattak be. Ha tehát t. képviselő ur kész az alapítványi helyek eltörlésére szavazni, kész egyszerűen megtagadni azt, a mit azon oldalról és az akkori egyesült ellenzék nevében egyhangúlag követeltek és a mit a kormány elfogadott és valósított. En részemről, azt hiszem, sokkal következetesebb vagyok, mikor az onnan (a baloldalra mutat) sürgetett intézkedésnek innen való megtörténtét örömmel üdvözlöm és ennek fontosságát bevallom, mint azok, kik az akkori sürgetést helyeselték, de mikor megtörtént a dolog, azt jelentékenynek, fontosnak és üdvösnek egyáltalában nem tartják. (Helyeslés jobbfelől.) A mi egyébiránt a magyar tisztképző akadémiára vonatkozó kérdést illeti, tavaly a véderő vita folyamata alatt kimutatta Baross Gábor minister ur, ki a delegatióban régebben előadó volt, hogy a magyar tisztképző akadémia nem azon értelemben vétetett, hogy abban magyar nyelven foiyíattas*ék a tisztképzés a közös hadsereg részére, hanem mint magyar területen levő tisztképző akadémia. (Igaz! Ugy van!jóbbf"elől. Ellenmondás a bál- és szélső baloldalon.) És ismételve régi beszédemből újra felolvashatom a következőt: ,.Másodszor: a baj az, hogy a magyar korona területén magasabb tisztképzőintézet ez idő szerint teljesen hiányzik", és sürgettük akkor a magyar korona területén egy tisztképző akadémia felállítását, melyet azután egy más alkalommal rövidítve magyar tisztképző intézetnek neveztünk. Gróf Apponyi Albert: Ez csak rövidítés? (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) Pulszky Ágost: Mi akkor nagyon határozottan és világosan kimondtuk és formuláztuk, hogy mit értünk az alatt, tudniillik egy magyar területen levő tisztképző akadémiát. Azt igen jól tudjuk, hogy a közös hadsereg részére való nevelés nem lehet kétféle intézményen alapuló, hogy annak egységesen a közös hadsereg egységes szelleméhez mérten kell történni (Ellenmondás és mozgás balfelől) és a mikor ezt kimondtuk, gondoskodtunk arról is, hogy ez kellő módon kifejeztessék. Most ki akarják olvasni akkori beszédeinkből, ez alkalommal is, mint már gyakran tapasztaltuk, azt, a mi egyes, a vita hevében kikerült szólamokban kifejeztetett, (Derültség és ellenmondás a baloldalon) de ha az akkor mondottakat részletesen kimagyarázzuk s ha a szándék, a mely azzal össze volt kötve, részletesen kifejtetik, akkor a következetlenség vádját vetik azokra, a kik mindent elkövettek akkor, hogy ezen vád alul magukat a jövőre is tisztázhassák. Én annyival is inkább jogosítva érzem magamat, hogy ezt határozottan és világosan kijelentsem, mivel azon alkalommal az egyesült ellenzék, melynek tagja voltam, egyáltalában nem követte azon tacticát, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon) a melyet legújabban és ez alkalommal is követni jónak látott és lát, hogy tudniillik a közjogi alapot el nem fogadó párt határozatait és conclusióit magáévá teszi és elfogadja, indokolásában pedig azokat lehetőleg túllicitálja. (Ellenmondás, derültség balfelől.) A mai napon is azt tapasztaljuk. Én akkor azon padokról határozottan kijelentettem, hogy részemről — csak egyénileg szólottam, mint szólok és szólottam mindig — azt, hogy a közös hadsereg fölbontassék, a legnagyobb politikai esélytelenségnek tartom Magyarországon és semmi politikai jogosultságot ily törekvésekben el nem ismerek, mondtam azon padokról akkor, mondtam