Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-311

J34 **!• «rsaágos ülés január lf-én, pénteken. 18&0. ezen padokról régebben és mondom ezen padokról most is. (Derültség balfelől. Halljuk! Halljuk a jobboldalon.) Én ma is meg vagyok győződve, hogy mindazon közvetlen törekvések, melyek űirect a ve'ünk szemközt levő padokról őszintén bevallottan tör ténnek s mindazon közvetett törekvések, melyek másrészről ezen irányban eszközöltetnek Polónyi Géza: Lehet-e ennél jobban licitálni ? (Derültség bal felől.) Pulszky Ágost: • •. czélhoz nem vezető, hogy egyáltalában sikerre kilátás nemcsak, hogy nincs, de sőt hogy ezen törekvések a magyar egészséges politikai élettel és a magyar állam existentiájának feltételeivel egyenesen ellenkeznek. (Helyeslés jobbfelől.) Hogy pedig ezen törekvések a mai napon is felmerültek, sőt egyenesen alapjául szolgálnak azon álláspontoknak, a melyek az oppositio padjait elfoglaló mindkét párt a honvédség költségvetésével szemben elfoglalni jónak látott, midőn t. i. a honvédség költségvetését megtagadja, azt hiszem, világosan bizonyítja mindenki előtt, a ki a mai napon tartott beszédeket meghallgatta, majd a midőn egyrészről igen mérsékelt és el ismerem, igen szép alakban, de azért nem kevésbé veszélyes tendentiával, egyenesen szembeállittatik mindenütt a honvédségi intézmény a közös hadseregével s a mikor következetesen arra találunk utalást, hogy azok, a kik a honvédségnek törvényes irányban való kifejlesztésére közreműködnek, csupán a honvédség katonai tevékenységét és szervezetét tökélesbítik, de azt nemzeti irányából teljesen kivetkőztetik s mikor másrészről ismételve s ismételve találunk következtetéseket arra, hogy katonai intézmények fejlesztéséről van szó, melyek törvénybe nem gyökereznek, hogy oly helyzetbe hozatnak a pártok, hogy a honvédségnek költségeit meg kell tagadni, (Igás! TJgy van! balfelóT) hogy a kormány mindent elkö vetett, hogy az egyetértés a közös hadsereggel létre ne jöjjön és hogy a közös hadsereg kérdése az, a mi mindenekelőtt ebben az országban megoldandó. Ez nem egyéb, mint törekvés a közjogi intézmények jelenlegi alapjának megváltoztatására, oly törekvés, melyet pedig a hazára nézve károsnak és veszélyesnek, de magukra ezen intézményekre is halálthozóknak ítélünk. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Mert lehetetlen az, hogy 22 évvel az 1867-iki törvény megalkotása után, 20 évvel azután, hogy a honvédség szerveztetett, 20 évvel azután, hogy a honvéd tisztikar kebeléből többen a legnagyobb katonai állásra emelkedtek és hogy a honvédség és a közös hadsereg közt, hogy úgymondjam, a vérkeringés általánossá és folytonossá lett: lehetetlen, hogy valaki jóhiszemtíleg az alkotmány fentartásának szándékával mégis azt állítsa, hogy a honvédség feladata a közös hadsereg ellenében ellensúlyul szolgálni; hogy a honvéd-. ség feladata azon, egyébiránt általunk egyáltalán nem támogatott és egyáltalán nem is létező, a monarchia túlsó feléből kiindulni állított centralisticus törekvéssel szemben ellensúlyt képezni. (Zaj a bal- és szélső baloldalon,) Nem ez a honvédség rendeltetése és hivatása. (Igaz! TJgy van! a jobb oldalról.) Azt, hogy mi a honvédség rendeltetése és hivatása, megmondották azon államférfiak, kik az intézményt létesítették. Megmutatták először, hogy a közös hadsereg, a monarchia összes és közös védelmének szolgálatában áll első sorban : hogy a közös hadsereg mellett annak két szárnyaként áll a két honvédség, mely különbözőleg fejlesztetik a monarchia két állama által, de a melyben az egyik állam ki akarta a saját nemzeti jellegét fejteni s a melyben az szerencsésen kifejezésre is jutott; megmondotta azon államférfiú, a kinek első sorban köszönjük a honvédség létesítését, hogy annak feladata mindenekelőtt, hogy a magyar vitéz ne dicstelenül, hogy ne névtelenül hulljon el, hogy legyen alkalom a közös védelem feladataiban arra, hogy Magyarország közösen is (Közbeszólás a baloldalról: Közösen!) de külön is teljesíti kötelességét. Meg lett ez akkor mondva. Es ha beszél valaki arról, hogy a 68 iki honvédség rendeltetése meg lett változtatva, ha valaki úgy szól, mint Czirer Ákos t. képviselőtársam, hogy az eredeti rendeltetésétől eltérő feladatokkal lett felruházva, akkor kérdem: vájjon ezen feladatok olyanok-e, a melyekből a nemzetre és a magyar névre esetleg kisebb dicsőség hárul, vagy olyanok-e, a melyek első sorban eredményezik, hogy a honvédséget a magyar hadsereg mellett a nagyobb kötelesség teljesítéséért egyszersmind a dicsőség és az elismerés nagyobb jogosultsággal fogja megilletni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ne beszéljünk tehát az eredeti rendeltetéstől való eltérésről; ne beszéljünk arról, hogy a nemzeti szellemet el akarjuk nyomni. Horánszky Nándor: Megrövidítve. (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) Pulszky Ágost: Elhiszem, hogy a t. képviselő ur megrövidítve szeretné hallani, a mit az ország többsége az ország javára és dicsőségére alkotott. (Derültség és mj a bal- és a szélső baloldalon.) Hozzáülik ez a képviselő úrhoz, hozzáülik az ő támadásaihoz, hozzáülik a képviselő ur által pártolt nézet azon irányzatához, a mely törvénytelenséget fogván az intézményre ott, a hol tényleg az ország szeméhen és túlnyomó többségének elismerése által csakis a nemzet akaratát, érdekeit ós előnyeit juttatja kifejezésre. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon. Zaj asjsélsőöaloldalonjíl&a, pártszenvedély elvakította a képviselő urakat . . . Polónyi Géza: Saját tapasztalásából tudja ?! Pulszky ÁgOSt: •.. hogy ma még ott is, ezen intézményektől is meg akarják vonni azon létfeltételeket, a melyek mellett egyedül virágozhatnak