Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-311

ISO 811. orsíágos ülés jannár 17-én, pénteken. 1890. elöl, a ki ily dolgot és azon a hangon felhozott volna; az igen t. honvédelmi minister ur erélyesen tiltakozott volna az ellen, hogy ily dolgok, a hol a világon katonák vannak, egyáltalában megtörténhetnének; az országban pedig az eset a legnagyobb felháborodást keltette volna. A német Reichstagban e kérdés a legkisebb emotiót sem okozta; a hadügyminister azt válaszolta, hogy neki is tudomása van az ügyről, megfogja azt vizsgálni és intézkedni fog. Ezzel az egész ügy rendezve volt, mert ott katonai kérdésekben a legnagyobb egyetértés létezik. Ott nem fél a kormány a katonai kérdések megbeszélésétől. Nálunk félnek. Mi oda jutottunk, hogy kényszerítve vagyunk a honvédség, tehát azon intézmény költségeit is megtagadni, melyet a nemzőt teljes szivéből szeret és támogat. (Helyeslés balfelől.) A mi a költségvetésnek technicai oldalát illeti, szívesen constatálom, hogy a költségvetés maga nagyon világos, hogy azon intézmények, melyeket abban a honvédelmi kormányzat meg akar alkotni, tényleg szolgálatára lesznek az országnak és elő fogják mozdítani a honvédségnek harczképességét. Csakhogy nem fogadhatom el azt, hogy a czél szentesíti az eszközöket. Hogy ezt elérjük, arra nem szükséges az, hogy alkotmányos jogaink sérelmet szenvedjenek. A költségvetés technicai oldalával különben ez alkalommal nem akarok részletesen foglalkozni, megjegyzéseimet bátor leszek a részletes tárgyalás alkalmával megtenni. Most csak a honvédelmi minister urnak azon jelentésére akarok röviden reflectálni, melyet a közös hadsereg katonai intézetében lévő magyar alapítványi helyekben elhelyezett növendékekre vonatkozólag tett és a melyek tárgyalása tudvalevőleg egyszerre szokott megtörténni a honvédelmi költségvetés tárgyalásával. Épen ezelőtt Münnich Aurél t. barátom azt említette, hogy nem elégszik meg a létező 120 alapítványi helylyel, hanem szükségesnek tartaná, hogy ezen helyek szaporittaesanak a végett, hogy minél több magasabb katonai műveltséggel biró fiatal ember kerüljön ki a katonai iskolákból a közös hadseregbe. De ép ezelőtt emelt reeriminatiókat és apostrophálta a t. képviselő ur az igen t. konvédminister urat, hogy mi az, hogy a közös hadseregből tömegesen helyeztetnek át tisztek a m. kir. honvédségbe. Már most, hogy egyeztetjük mi azt össze ? Egyrészt pénzt, temérdek pénzt adunk ki arra, hogy ezen alapítványi helyekből évenkint körülbelül 8, legjobb esetben 10 felsőbb műveltséggel biró katonatisztet nyerjünk a közös hadseregnek, másrészt pedig tömegesen helyeztetnek át a felső műveltséggel biró katonatisztek a közös hadseregből a magyar honvédségbe, mert felteszem, hogy nem jó tiszteket a t. honvédminister ur nem venne át a honvédségbe. Én nem értem ezen anomáliát. Azt hiBzem, a múlt esztendőben legalább annyi tiszt helyeztetett át a közös hadseregből a honvédségbe, mint a mennyit ezen alapítványi helyek utján 10 vagy talán 20 esztendő alatt nyerünk. Én, t. képviselőház, ezeknek az alapítványi helyeknek — tessék megengedni, egészen őszintén mondom — mást, mint philanthropicus természetet nem tudok tulajdonítani. Ez 120 atyának könnyíti meg gyermekei neveltetését, de hogy azon ügyet, a melyet elő akarunk ezzel a 120 alapítványi helylyel mozdítani, nagyon előmozdítaná, arányban a költségekhez, azt tagadásba veszem és én kész volnék rászavazni oly indítványra, mely ezen 120 alapítványi helyi eltörlését hozná javaslatba. (Mozgás jobbfelől és felkiáltások: OM! Félkiáltások a hal- és szélső haloldalon: De ugy van!) Igen, mert én, az orvoslást, t. ház, nem ebben a pár alapítványi helyben keresem, hanem abban, hogy magyar katonai akadémia állittassék fel. Akkor ezen kérdés tényleges meg volna oldva. Nem akarok kitérjeszkdeni, t. ház, a magyar katonai akadémia kérdésére, hisz valósziníüeg ezen vita folyamában ezen kérdés kellőleg meg lesz világítva. Csak azon magatartást akarom jelezni, melyet a hadügyi kormányzat a felső katonai neveltetéssel szemben elfoglal. Méltóztatik azt tudni, t. ház, hogy a delegatiók hoztak egy határozatot, mely szerint, ha szükségessé válnék egy harmadik katonai akadémia felállítása — persze most tagadásbi veszik azt a többség részéről, hogy ez alatt egy magyar katonai akadémia felállítása értetett, bár az országgyűlési naplókban a ministerelnök urnak számos ilyen nyilatkozata foglaltatik — ez a harmadik katonai akadémia, legyen az bár német nyelvíí, de magyar területen állittassék fel. Jól van, t. ház, egyelőre elfogadom ezt is és a nyáron a delegatio plenumában bátor voltam a hadügyi költségvetésből, a jelentésekből és abból, a mit a hadügyminister a hadügyi albizottságban mondott, kimutatni azt, hogyha valaha szükséges volt egy harmadik akadémiát felállítani, az épen akkor, a múlt nyáron a delegatio ülésezése alkalmával volt. Természetes, hogy a delegatio többsége megmaradt határozati javaslata mellett. És mi történt 3 hónap múlva? Az, hogy a bécsújhelyi katonai akadémiában a hadügyi kormányzat egy parallel osztályt állított fel azzal a motiválással, hogynemelégaproductio a magasabb műveltséggel biró tisztekben. És ez 3 hó múlva történt a delegationalis tárgyalások után, a mi arra mutat, hogy mikor a delegatio említett határozatát hozta, akkor a hadügyministernek már teljes tudomással kellett birnia arról, hogy csakugyan szükséges a harmadik akadémia felállítása. (Mozgás, ügy van! a hal- és szélső baloldalon.) No, t. ház, azt hiszem, hogy ha ily dolgok történnek, ha a kormány és az irányadó katonai körök igy járnak el még a delegatioval szemben