Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.
Ülésnapok - 1887-311
SÍI. orsrágos Még Janói is, akkor ne csodálkozzanak, ha a katonai kérdéseknek élénk megvitatása nem akar megszűnni és ha oly szomorú jelenség előtt állunk, hogy a t. kormány irtózik attól, hogy a katonai kérdések itt e házban csak szóba is hozassanak, (ügy van! a bal- és szélső hátoldalon.) Igenis, t. ház és ha azután a katonai kérdések szóba hozatnak — csak arra utalók, a mi a zászlókérdésben történt — akkor a kormány nem mulaszt el semmit, hogy a közérzületet minél jobban brusquirozza. De azon alkalmat elmulasztja, ahol a hadsereg és a nép közötti egyetértést meg lehetne erősíteni. (Helyeslés a balés szélső baloldalon) Én nem tudom, t. ház, miért van ez igy. Fogadást kellett-e tenni a kormánynak, hogy katonai kérdésekben semmi önállósággal nem fog bírni, vagy gondatlanságból, tudatlanságból történik-e ez; ezzel nem foglalkozom; de azt az egyet tudom, hogy a katonai kérdés megoldása a monarchia egyik legfontosabb létkérdése. És ennek megoldásához nem is kell olyan nagy művészet, mint a t. kormány gondolja. De az ember például erről hiába beszél. A véderőtörvény tárgyalása alkalmával volt alkalmunk ezt tapasztalni. Én csak őszinte szívből kívánom, hogy a kormánynak a katonai kérdésekben való ezen elítélendő magatartása a trónnak és az országnak egyszer kárára ne váljék. (Ügy van! a bal- és szélső báloldalon.} A költségvetést, t. ház, a mint már kijelentettem, nem fogadom el s fel vagyok hatalmazva arra, hogy ezt elvtársaim nevében is kijelentsem. Még csak azt kivánom megjegyezni, hogy a Perczel Miklós képviselőtársam határozati javaslatát elfogadom. (Élénk éljenzés és helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) PolonyiGézal T. ház! Röviden, mondhatnám csak néhány szóval akarom a t. képviselőház szives türelmét igénybe venni és pedig olyan kérdések tekintetében, melyek jogczímet adnak nekem arra, hogy a t. ház szives figyelmét és türelmét kikérjem. (Halljuk ! Halljuk !) Az első dolog, a mely miatt szót kérek, habár általános természetű, de mégis közel áll ahhoz, hogy localis érdekeket érintsen, noha ezeknek általános politikai vonatkozásuk is van. Tudjuk, t. ház, hogy mily sűrűn, mondhatnám tömegesen érkeztek a panaszok annak idejében a miatt, hogy azon ezredeknek, melyeknek hadkiegészítési kerületei Magyarországon vannak, újonczai kivitetnek Austriába, Dalmácziába, Istriába stb. stb. Sűrűen hallottunk Ígéreteket is arra nézve, hogy ezen állapot meg fog sztintettetni és hogy a kormány tőle telhetőleg igyekezni fog arra, hogy a magyar ezredek tényleg Magyarország határain belül dislocáltassanak. Ugy tudom, t. ház, hogy a legutóbbi időkben ez iránt valami nagyobb ok a panaszra nem merült fel; azonban a Debreezenből és környékéről íVjonIf-én, pénteken. 1880. £gl czozott 16. huszárezred és annak összes legénysége már évek hosszú során át Magyarország határain kívül van. Szederkényi Nándor: Hol? Polónyi Géza: Hosszú ideigCsernovitzban yolt, most pedig a lengyel határon van Przmysl mellett. Ezen huszárezred — mondom — évek óta Magyarország határain kívül van. Ha közveszély idején történik ily intézkedés, vagy haat. minister ur ilyen fenyegető veszélyt kilátásba helyezne, méltóztassanak elhinni, volna bennem annyi hazafiasság és kötelességérzet, hogy a különben jogosult panasz hangját elnyomjam vagy elnémítsam; de akkor, t. ház, midőn nap-nap mellett a békéről és annak legalább hosszú időre való biztosítására vonatkozó ígéretekről olvasunk, engedje meg nekem a minister ur, hogy—a mint azt nekem különben is kilátásba helyezte — számíthassak azon ígéretére, hogy ezen állapotnak végét fog vetni s azon huszárezredet, melynek tisztjei a középeurópai culturának minden előnyeit évek óta kénytelenek nélktilözni, végre-valahára hazahozatja, illetőleg intézkedni fog az iránt, hogy t. principálisa, a közös hadügyministerur (Derültség a szélső baloldalon) megengedje ezen ezred hazatérését. Már most, t. ház, a hadsereg körében uralgó politikai irányzatra lesz szerencsém néhány adalékot a t. háznak igen röviden felsorolni. (Halljuk! Halljuk!) Hogy mennyire igazuk van azoknak, a kik szüntelenül aggodalommal kisérjük at. honvédelmi minister urnak minden néven nevezendő intézkedéseit különösen — a mint igent, barátom Czirer Ákos magát kifejezte — azon politikai irány megbirálása szempontjából: vájjon a hadsereg és különösen annak honvédségi része megfelel-e a mai nemzeti aspirátiőknak ? Erre nézve találok néhány adatot a közel múltból. Már a múlt alkalommal, midőn a rendjelek kérdése tárgyaltatott, kiemeltetett az, hogy ha már ily rendjelek adományozása egy demoeraticus társadalomban egyáltalában helyes, úgy mindenesetre elvárható legalább az, hogy ez érdemrendek kimagasló és oly érdemek jutalmazásául adassanak, a melyek messze fénylő világosságként hirdetik annak igazságát, hogy az az ember méltó arra, hogy embertársai közül kiemeltessék. (Halljuk! Halljuk!) A legutóbbi időben a rendjelek egyik legnagyobbjavolt az osztogatás tárgya. Aranygyapjú rendjelet kaptak osztrákok, magyarok, polgáremberek, valamint a, katonasághoz tartozók is, nagyobbára politikai szolgálataik elismeréséül. Erre nézve a kormánypárt félhivatalos lapja, a „Nemzet" a következőket mondja (olvassa): „ A kitüntetett magyar főurakról a következő 17*
