Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-311

1 2g 311. ortsägm ftléo január 17-én, pántokén. 1890. csak papíron, de tényleges békével nyerjen véget, nyerjen, ha lehet, általánosan megnyugtató megoldást. (Élénk helyeslés a bal- és ssélső baloldalon.) Volt szerencsém említeni, hogy az a tendentia, mely a véderő-törvényben jutott kifejezésre s mely csúcspontját a honvédelmi törvényjavaslatban éri el, oda van irányozva, hogy a magyar honvédség lassankint kivetkőztessék azon speciális nemzeti jellegéből, a mely annak lényegéhez tartozván, alkotói által 1868-ban reá ruháztatott s melyet elfogadásakor a most túloldalon ülők akkor innen minimumnak jelentettek ki, hangsúlyozván egyúttal, hogy a nemzeti hadsereg eszméjéről lemondani nem szabad s minthogy én ezt az irányzatot, bár katonai sikereit elismerem, nemzeti önállásunk szempontjából hátrányosnak, a 67-iki kiegyezéssel és a 68-iki honvédelmi törvénybe foglalt közjogi elvekkel szemben pedig határozott közjogi visszaesésnek találom; (Helyeslés a ssélső balon) s mivel ez irányzatban nem látok egyebet, mint arra való törekvést, hogy a magyar honvédség a maga individualitásából kiforgatva, egyszerűen a közös hadsereg hadi létszáma szaporításának czéljából fejlesztessék, a nélkül, hogy nemzeti jellegének ápolására hasonló gond fordíttatnék s mivel ilyen irányban mozgó politikának támogatására a kellő eszközöket meg nem szavazhatom, ennélfogva a honvédelmi tárcza költségvetését sem szavazom meg, (Élénk helyeslés a bal- és ssélső baloldalon) annál kevésbé, mert azon alkotmányjogi scrupuíusok, a melyek minket a múlt évben hasonló lépésre kénysyerítettek, ma is épen úgy fennállanak, minél fogva meg vagyok bizva pártom részéről is annak kijelentésére, hogy a honvédelmi intézmény iránt táplált őszinte rokonszenvünk daczára a fenforgó viszonyok közt a költségvetést ezúttal meg nem szavazhatjuk. (Hosszas, élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Bolgár Ferencz! Bolgár Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk !) A milyen meleg sympathiával viseltetem a magyar királyi honvédség iránt és őszinte szivemből kívánom, hogy ezen nemzeti katonai institutío erősödjék, gyarapodjék, virágozzék, ép oly nagy sajnálattal kell felszólalásomat mindjárt azzal a kijelentéssel kezdenem, hogy a honvédelmi költségvetést, jelen alakjában meg nem szavazhatom. (Élénk helyeslés balfelől.) Meg nem szavazom épen úgy, a mint meg nem szavaztam a múlt esztendőben és ugyanazon okból. Azért, mert ezen költség vetés nem nyugszik törvényes alapon. Ittköltségek megszavazását kérik oly katonai intézmények vagy formatiók számára, melyekről sem az 1868 : XLI. törvényczikk a honvédségről, sem az ezen törvényhez később hozott novellák tudomással nem birnak. (Ugy van! balfelől.) Itt, t. képviselőház, organicus törvényeket költségvetésileg akarnak megváltoztatni. (Igás! balfelől.) Nem járulhatok szavazatommal ahhoz, hogy ilyen szokás kapjon lábra. (Élénk helyeslés balfelől.) Az egész ügy pedig arra vezethető vissza, hogy ezen költségvetés arra az új honvédségi törvényre van alapítva, mely ma még mindig mint javaslat fekszik a ház asztalán. Ezen törvényjavaslat 9. §-ában tényleg kiveszik a törvényhozás kezéből azon eddigi jogát, hogy a honvédségnek az organisatióját maga határozza meg és azt a haduri jogok közé sorolják. És nem vett magának a t. honvédelmi ministerium a múlt év óta időt ahhoz, hogy vagy a költségvetést átdolgozza, vagy a törvényjavaslatot tárgyalás végett a ház elé terjeszsze. Hogy milyen okokból, t. képviselőház, hogy mire vezethető vissza a honvédelmi minister ezen magatartása, arra felszólalásom további folyamán vissza fogok térni. A költségvetést nem szavazhatom meg; nem helyeselhetem azt, hogy az új honvédtörvény, mely ma még javaslat, végrehajtassék, illetőleg a törvényben benfoglalt újjászervezés végrehajtassék. Hogy pedig ez, t. képviselőház, igy van, azt leszek bátor röviden megokolni. (Halljuk! Halljuk!) Mint a t. képviselőház tudja, a honvédség szervezetét a törvényhozás tudvalevőleg az 1868 :XLI. törvénycikkel állapította meg. Egy szakaszába kimondotta, hogy a honvédség egyelőre 82 zászlóalj gyalogságból és32 huszárszázadból alakittutik meg. Ezzel együtt az is kimondatott, hogy a törvényhozás a korona ama jogát, melylyel a hadsereg szervezetét megszabja, a honvédségre ki nem terjesztette, sőt e tekintetben oly féltékeny volt, hogy magának tartotta fenn még a gyalog zászlóaljtörzsek állományának megszabását is 8 azt az utolsó tiszti szolgáig törvényben állapította meg. így, midőn 1871-ben az épen most említett törzseket egy tiszttel szaporítani s néhány emberrel kevesbíteni akarták, egy új törvényt, a IV. törvényczikket hozták. A honvéd kerületek beosztásának megváltoztatása ugyanazon évben a III. törvényczikk megalkotásához járult hozzá és a honvéd lovasszázadoknak 8-al szaporítása az V. törvényczikkel. A VII. törvényezikk pedig felhatalmazta a honvédelmi ministert, hogyahonvéd orvosoknak egy évi átalány helyett teljes illetéket adjon. Midőn 1872-ben a honvéd gyalogzászlóaljak négygyei szaporíttattak, ez a II. és VII törvényezikkekkel történt, azaz az 1868: XLI. törvényezikk ezek által módosíttatott. A zászlóaljaknak 6-ról szaporítása 92-re az 1873 rXXXVí. törvényezikk meghozatalát tette szükségessé. Világos tehát, hogy a honvéd gyalog zászlóaljak szaporítása az eredeti 86 ról 92 re és a huszár századoké 32-ről 40 re mindenkor törvényhozási actus útján történt. (Ugy van! balfelől.) Számukat az idézett törvények szabták meg. Hol van most már a törvény, melylyel a honvédelmi minister részéről folyó évi Julius 1-én újon fel-