Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-310

810. omágos ülés január 14-én, kedden. 1890. íll lyoztatott s Herczogovina fővárosa vasút által összeköttetett Metkoviecal, illetve a tengerrel. Ily körülmények közt az occupált tartományok legkönnyebben megközelíthetők lettek a tenger felől. Tudta ezt a magyar kormány is előre, ezért nógatta még idejében a Sverljuga-féle fiumei gőzhajótársaságot arra, hogy havonként 3 gőzöst indítson a dalmát partokra Raguzáig s ezért a 36 járatért adott 8.000 frtnyi subventiót. Igen ám, de a fiume raguzai vonal nem visz be Bosznia és Herczogovina piaczaira, miért is a magyar malmok lépéseket tettek a triesti Lloydnál egy fiume-metkoviei vonal felállítására, de a Lloyd nem volt erre rábírható, mert a Lloyd mindent Triestért tesz, Fiumeért semmit, a Lloyd Fiume s a magyar kereskedelmi érdekekért egy lépést nem tesz többet, mint a mennyire az élvezett subventióórt szerződésileg van kötetelezve. A magyar kormány elérkezettnek látta az időt, hogy a Metkovic utján az occupált tartományok piacza a magyar termelőknek részben megszereztessék, a közvetítésre a fiumei Sverljuga gőzhajóvállalat lett megnyerve, mely a fiume-raguzai vonaltól ugyan fel nem mentetetr,subventio felemelésben nem részesült, de az eredeti 8,000 forintnyi subventióért egy hetenkint közlekedő fiume-metkoviei gyorshajójáratot tartozott létesíteni, első osztályú gőzhajóval, a mi a társaságnak 3 hajóját oocupálja, mert kettő utón van, a 3-ik,mint tartalék van lefoglalva. Ily hajójáratért 8.000 frtnyi segély nem is pénz, (Igás! Ugy van! szélső halfelöl) az államra nézve nem is áldozat, mert annak legnagyobb része visszafolyik az állampénztárba kikötő-illeték, bélyeg s adó alakjában, sőt ha az eddigi eredmények után tekintetbe veszszük, hogy a vállalat által Metkovicba szállított árak 907n budapesti s igy a magyar államvasutakon szállíttatik, melyekkel a gőzhajó-társulat vonalai egyenes összeköttetésben vannak, az államnak ebből a hajójáratból jelentékeny direct haszna is van. (Igaz!Ügy van ! szélső balfelől.) A fiumei gőzhajó-társaság ily számba alig vehető subventio daczára elfogadta a fiurne-metkovici vonalra a kötelezettséget, mert szem előtt tartotta a magyar kormánynak azon igéretét, hogy különös tekintettel leend a keletkezendő gőzhajótársaságokra s mert kijelentette, hogy számít a kormány támogatására, nehogy más subventionált társaságok áldozatává váljék. És mégis mi történik ? (Halljuk! Halljuk !) A kormány megfeledkezik a keletkező félben levő magyar gőzhajó-vállalatokban rejlő nagy nemzetgazdasági érdekekről, azokat magukra hagyja, összetett kezekkel nézi, hogy a Lloyd privilegizált spediteurjei a magyar vállalatokat agyonnyomják s engedi, hogy a Lloyd, még ez időszerint saját kárával végződő oly concurrentiát fejtsen ki, mely a magyar vállalatokat okvetlen megfojtja, hacsak a magyar kormány nem tesz lépéseket azok megmentésére, (Igaz! Ugy van! szélső baífelöl.) A Fiume magyar tengerhajózási gőzhajóvállalat, saját érdekeinek koczkáztatása nélkül, szem előtt tartotta a magyar kereskedelem érdekekeit, gondolván arra, hogy csak igy számíthat a magyar kormány támogatására, tarifáit mérsékelten állapította meg és pedig Fiume és Metkovic között métermázsankint 45 krban, a mi joggal mondhaló mérsékeltnek, ha tekintetbe veszszük, hogy a triesti Lloyd a triest-metkovici vonalon 75 kr. szállítási díjat szedett métermázsankint. A magyar vállalatnak ezen valóban méltányos és zsaralónak egy cseppet sem mondható elj okozta azt,hogy a Sverljuga-hajók, leginkább pesti árúkkal folyton megrakva közlekedhettek Fiume s Metkovic között, hatalmas kereskedelem fejlődött ki Mostar, illetve Metkovic s Magyarország között s ha a társulat távol állott is attól, hogy gazdagodhassák, de legalább tisztességesen megélhetett. De a Lloyd most megkezdette ördögi munkáját. A Lloyd, mely a dalmát a vonalra 92.000 írt stibventiót kap a magyar államtól, nem szeretné ha a szerződés lejártával versenytársa volna, mely a 92.000 frt subventiót veszélyeztetné s nem szeretné, ha az occupált tartományok piacza nem egyedül Triestnek s az osztrák terményeknek tartatnék fenn, kész volt még áldozatokat is hozni, csakhogy a magyar vállalatot örökre tönkre tegye. Kezdte azon, hogy a 75 kros tarifát leszállította 36 krra, mire a Sverljuga-társulat is kénytelen volt tarifáit lejebb szállítani, nehogy a megszerzett piaczot elveszítse s a jól indult Fiume forgalmat tönkremenni engedje. A Lloyd, ez az általunk subventionált társulat megfeledkezett eredeti hivatásáról, hogy a Levantén a görög, olasz és török vállalatokkal concurráljon, az osztrák termények érdekében s egyéb könnyen érthető önző okokból teljes erejével a magyar vállalatra nehezedett s a legelőkelőbb magyar szállítókat, mint például Csillag és Piek, Jervuscheg, a Zakalj malom és másokat megkeresett, hogy a Narentára menő szállítmányoknál, a portó cassonei átrakodás daczára, vagonookint 6 forint refactiát ad, vagyis a szállítási díjat 75 krról 30 krra szállította le. A Lloydnak ily concurrentiára erkölcsi okokból sem volt joga, mert hisz a metkoviei járatot, először a Sverljuga és a raguzai Mannos & comp. czég foglalta el. Anyagi okok sem vezették, mert hisz a 30 kros tarifára ráfizet, mi kitetszik abból, hogy a Triesthez Metkovicnál sokkal közelebb eső kikötőkbe sokkal nagyobb szállítási díjakat szed, mint Metkovicba. De a Lloyd más indokokból hozza ez áldozatot, mert a magyar vállalat megbuktatásával, majd tetszése szerinti magas tarifákat állapíthat