Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-310

112 $10. országos fllés január 14-én, kedden. 1890. meg, a mint ezt tette előbb, aztán meg tudja azt, ha a subventio ideje lejár s ő concurrens nélkül áll, a subventio kérdésében ugy beszélhet a magyar kormánynyal, a mint neki tetszik. (Igaz ! Ugy van! szélső balfelől.) Aztán meg a Lloyd által hozott áldozatot megfizeti a magyar kormány busásan subventio alakjában, mert mig a magyar vállalatnak fizetünk mértföldenkint 19 krt, a Lloydnak ugyancsak mértföld enkint 1 frt 30 krt. Ugyanis a Lloyd a következő subventiót kapja tőlünk: Gyors heti. hajó Fiume-Cattaro között, 52 út, ä 584 mértföld, mértföldenkint 1.65 = 50.207 frt; rendes vonal Fiume-Cattaro között, 52 út, á 772 mértföld, mértföldenkint 1.05 = 42.151 frt; összesen 92.258 frt; vagyis gyors vonal 30.368 mértföld; rendes vonal 40.144 mértföld, összesen 70.512 mértföld, tehát mértföldenkint 1 frt 30 kr. A Sverljuga-társaság subventíója: Gyors vonal Fiume-Metkovic közt hetenkint, tehát 52 út, per 440 mértföld = 22.880 mértföld; rendes vonal Fiume-Raguza közt havonkint 3, tehát 36 út, per 520 mértf. = 18.720 mértföld, összesen 41.600 mértföld. Ezért a 41.600 mértföldért kap 8.000 frtot, tehát mértföldenkint 19 krt. Ezt a különbözetet, azt hiszem, nem ok nélkül nevezhetem legalább is botrányosnak s kijelenthetem, ha mi ily busásan dotáljuk a triesti vállalatokat s annyira szűk markúak vagyunk a magyar vállalatokkal szemben: akkor ne számítsunk arra, hogy a magyar vitorlások gőzösökké alakuljanak, ilyesmire a kajótulajdonosokat nem igen biztatjuk s ne igen álmodozzunk egy hatalmas kereskedelmi gőzhajórajról. (Helyeslés szélső balfelől) Ha a dolgok igy maradnak s e bajokon kormányunk nem bír segíteni, akkor az occupált tartományok piaczát Triest, illetve az osztrák termelők foglalják el, mi onnét teljesen kiszorulunk, mert a magyar gőzhajó-vállalatoknak meg kell bukuiok még az esetben is, ha a triesti Lloyd feljebb emelné tarifáit. (Igás! Ugy van! szélső balfelől.) S hogyan lehetne itt segíteni? Van ennek több módja s ezeket ismeri a kormány. így a magyar gőzhajó-vállalatok számára a magyar vasutakon szállított magyarországi árúk után refactiákat adni, mi által eléretnék, hogy a pesti árúk Fiúméba tereitessenek s ne Triest vagy via Divaeca Pola jussanak a tengerhez. Ebből a magyar államvasutaknak is haszna lesz. Továbbá j a keletkezendő magyar tengerhajózási gőzhajóvállalatokat közvetlen állami segélyben részesíteni s hogy ilyenek keletkezhessenek, a már meglevőket kell gyámolítani, például a budgetben felvett 50.000 írtból a még gazdátlan 20.000 frtot néhány évre, minden tétovázás nélkül át kell engedni a már meglevő magyar vállalatnak, hogy ez a leszállított tarifák mellett is szembeállhasson a Lloyddal. S ha majd lejár a Lloyd szerződése, a Lloydnak adott óriási subventiót a magyar vállalatok istápolására kell fordítani. (Élénk helyeslés szélső balfelől.) Eddig ilyesmi nem történt, csak Wekerle minister államtitkár korában tett meg annyit, hogy nem is adóelengedést, de fizetéshalasztást engedélyezett a zavarban levő társaságnak. Minden magyar politicusnak, de különösen egy kereskedelmi ministernek ismernie kell a tengeri hajók nagy közgazdasági fontosságát. A ki ezt nem ismerné, az lehet igen jó táblabíró, de ne áltassa a világot azzal, hogy érzékkel bir a tengeri kereskedelem iránt, lehet operettebeli srájezi admirális, de nem méltó arra, hogy egy számot tevő államnak kereskedelmi ügyeit vezesse. Ily korlátoltságot a mi kereskedelmi ministerünkre az irigység sem foghat, sőt kijelentem, habár határozottan elítélem a minister urnak közjogi politikáját, sőt parliamenti szereplésének merevségeért nem tudok lelkesedni, de kereskedelmi és közlekedési politikáját az én csekélységem is el nem tagadható jó indulattal és nem csekély bizalommal kiséri s meg vagyok győződve arról, hogy a tengeri gőzhajók fejlődését ép oly fontosnak és szükségesnek tartja, mint én s ha e tekintetben nem tenné meg azt, mit egy magyar ministernek tenni kötelessége, ez nem az ő rossz akaratán múlik, hanem mert idegen érdekekért engedi kezét megkötni. Nagyon lekötelezne a minister ur engem s talán a házat is, ha elmondaná, hogy a legközelebbi jövőben ugy a vitorlás hajók, mint a már megalakult s ezután alakulandó gőzhajó-vállalatok érdekében az állam részérői minő áldozatokra számíthatunk s kétszeresen lekötelezne, ha e tekintetben úgy járna el, hogy a legközelebbi alkalommal őt, mint a magyar tengerészet megmentőjét, üdvözölhetném. (Helyeslés.) Ez egyedül rajta áll s csak az a kérdés, akar-e tenni s mer-e tenni ? A tételt megszavazom, (Élénk helyeslés a balés szélső balon.) Elnök: T. ház! Maga a tétel tudniillik a „Tengeri gőzhajózási járatok segélyezésére" előirányzott 50.000 frt meg nem támadtatván, kijelentem, hogy az megszavaztatik. Következnek a „Beruházások". Szathmáry György jegyző (olvassa): Beruházások. IV. fejezet, 1 — 19. czím. Uj utak és hidak építése, a) Magyarországban, l.czímKolozs vármegyében az apahida-szászrégeni állami út folytatólagos építésére 15.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa) <