Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.
Ülésnapok - 1887-310
S10. országos ülés Jaimár 14-éa, kedden, 1890. 101 berendezéseket, a mennyire csak lehetséges, a belföldön szerezzék, ezzel sok iparnak, még pedig a legméltányosabb alapon, megkönnyittetik a megélhetése. (Helyeslés jóbbfelől.) E tekintetben különben teljesen egyetértek Vadnay Károly t. képviselőtársamnak a gazdasági hazafiságról szóló tegnapi, eszmékben érdekes fejtegetésével; végül az egyenes pénzbeli segélynél bizonyára hathatósabb iparfejlesztési eszköz lehetne a kormány kezében az állami megrendelések ügyének rendezése. (Ugy van! ügy van! jóbbfelől.) Az 1885 iki kiállítás óta e részben számos terv merült fel. A legéletrevalóbb eszme mindenesetre az, hogy ezen megrendelések szétosztása, valamely központi hivatal által eszközöltessék. (Helyeslés jóbbfelől.) A kormány ez utón bizonyos tekintetben regulatora lehetne a hazai textil-iparnak. Nem lehet, hogy ezek a megrendelések egyszerűen a véletlenre bízassanak, hogy úgyszólván kegyelmi tényeknek tekintsék azokat; hanem kell, hogy bizonyos elvek szerint részesedjenek ezen előnyben a jogosítottak. Határozottan czéltévesztettnek tekintek minden oly iparvállalatot, mely csupán állami megrendelések végrehajtására létesülne. (Helyeslés.) Haladás e tekintetben különben már is észlelhető, a mennyiben a keletkezőben levő gyárak a közönséges és diyatczikk előállítására is berendezve lesznek. Bár igen nehéz egy gyár productiójának ilyetén ellenőrzése. mégis lehetségesnek tartom, hogy legalább bizonyos pontig constatáltassék, mennyiben feleltek meg az illetők ebbeli kötelezettségeiknek. Össze függ ezzel a honvédségi szállításokon kívül még egy másik kérdés, mely tulajdonképen a delegatiók elé való, tudni illik a hadsereg szállításainak decentralisatiója, melyet végre komolyan és a szövetkezeti elvnek jóakaró és hozzáértő felkarolásával, de mindenesetre azon alapelv szerint kellene rendezni, hogy a magyar termelés a quota arányában ezen szállításokban is részesittessék. (Helyeslés.) A legnagyobb súlyt azonban nem is ezekre, hanem az ipari oktatás szervezésére és kiterjesztésére, fektetem. (Helyeslés.) Aki egy valódiculturállam iparos oktatásának képét látni óhajtja, az lapozza át az osztrák közoktatásügyi budgetnek ide vonatkozó fejezeteit. Az iparos-oktatás Austriában olyan, hogy azt bármely európai állam tőle megirigyelhetné, a magunk részéről soha követésre méltóbb mintát nem találhatnánk, mint a milyent a szomszéd ország nyújt, Másfél millió forintnál nagyobb összeget költ Austria ez idén is az iparos-oktatás czéljaira és ez az egy szám magában elegendő volna, hogy Austria ipari fölényét velünk szemben megvilágítsa. Az iparos-oktatásnak azonban talán sehol sem lehetne oly általános nevelő hatása, mint épen nálunk. Vannak az országnak nagy területei, a hol az ipariskola volna | az ízlésnek, a mííérzéknek egyetlen terjesztője és i a helybeli kézműiparnak főtámasza. Ugy vagyunk, | hogy a fővároson kívül alig találunk helyet az j országban, a hol a nagyközönség, az iparos, az ifjúság, az izlés, vagy a mííérzéknek még csak ; elemibb eszközeit is feltalálhatná. Régibb államokban akad az ember még másod- és harmadrendű j városokra is, melyek dicsőséges ipari, vagy művészeti hagyományokban bővelkednek. A lakosság ott úton-útfélen úgyszólván szemlélő oktatást nyer az aesthetikából. A legkisebb városban is találni egy-egy templomot, egy-egy kolostort, városházat, czéhházat, képtárt, várat vagy emlékszobrot, a melyeknek látása felébreszti az utánzási vágyat és a tovább képzési hajlamot. A mi vidéki városainknak túlnyomó része e tekintetben üres és sivár. | Maga a puszta sem sivárabb, mint az ilyen város! nak képe. Ezeken a helyeken tehát egészen más és sokkal általánosabb a feladata az ipariskolának, mint például Austriában. El kell készülnünk azonban arra, hogy ez egyike a legnehezebb és a legköltségesebb feladatoknak és ha az állam nagy áldozatot hozni kész, azt nem egyes gyári vállalatok érdekében kell meghoznia, hanem azzal az j egész ország iparos-oktatását kell szervezni. Közi véleményünk az ily kísérleteknél, melyeket rendesen első pillanatban igen kedvezően fogad, hasonlít a gyermekhez, ki elveti ugyan a magot, | de azután naponkint egy-kétszer ismét-ismét a | földből kiássa, hogy lássa, mi lett belőle és van-e j már gyökere? Pedig ily czélokkal szemben bizo! nyos bőkezűséggel kellene eljárni és nem szabad, I hogy valamely kísérletnek a csekélyebb vagy a lassú sikere, vagy épen sikertelensége indokul j szolgáljon, mint az sokszor történik, hogy mond| hatni, kárörömmel hirdessék az egész rendszernek | a bukását. (Helyeslés a jobboldalon.) Emeli az iparoktatásnak jelentőségét nálunk még egy, speciális viszonyainkból folyó körülmény. Halijuk sokszor európaszerte, hogy a nagyipar szükségkép elnyomja a kézműipart. Bár a \ mindennapi tapasztalás és valamennyi iparállamnak hivatalos statistikája bebizonyította, hogy ez a nézet, ily általánosságban hangoztatva, túlzáson és félreértésen alapul, az mégis a pártok discussíójában folyton visszatér, annyival inkább, '<< mert igen alkalmas agitationalis eszközt szolgáltat. | Minden elfogulatlan és alaposabb bírálat azonban | arról győzhet meg mindenkit, hogy a gyári. ipar ; ! igaz, hogy sok esetben egyes embereknek megI szokott keresetformáját megrontja, azonban, ha az államot és társadalmat, mint egészet veszszük, úgy találjak, hogy a nagyipar haladásával az önálló i kézműiparos ok száma nem hogy fogyna, de egyre emelkedik. Ezen szabály alól Magyarország sem tesz kivételt. így az 1874. évi iparstatistikai felI vétel szerint volt 461.326 önálló iparos, mig tíz I évvel később, az 1884-iki iparstatistikai felvétel
