Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.
Ülésnapok - 1887-310
102 810. országos ülés január íi-in, kedden. 1890. már 228.328 önálló iparost talált Az jönálló iparosok száma tehát tiz év alatt 68. ; ;00 fővel emelkedett. De itt nem is annyira a azánx. mint az életmód a döntő. E tekintetben pedig látjuk, hogy a gyáripar árnyékában számtalan egész új ága keletkezik a kézműiparnak, mely többnyire a legjövedelmezőbbek közé tartozik. A nagyipar nem hogy megölné, de igenis átalakítja és sokszorosítja a kézműipart, amelynek különben is iskolája és a haladásban vezetője.Mindez áll, azonban egy feltétel alatt, tudniillik, hojry egymás mellett működjék a n igyipar és a kézműipar. Oly országban azonban, mint a mienk, hol a nagyipari czikkek nagyrészt külföldről hozatnak be, igen természetes, hogy a magára hagyott, az előre haladott ipari procedúrákkal érintkezésbe nem lépő magyar kézműipar számban talán gyarapszik, de serkentő példák hiányában nem gyarapszik sem értelmiségben, sem vállalkozási képességben, sem jólétben. Miként befolyásolhatja előnyére a nagyipar a kézműipart, annak számos példáját láthatjuk, hogy tovább ne menjünk, már Bécsben is, hol a gőzmotoroknak alkalmazása mind általánosabbá válik a kézműiparban, mire csakis a nagyipar tanította. Mindezt nálunk az ipari szakoktatás pótolhatná csak, a mely a magyar kézműipar fentartásának leghathatósabb eszköze. Ezt az ügyet, ha nem is ezen tárcza körében, de mindenesetre ennek is igénybevételével a közel jövőben a kormánynak különös gondoskodása tárgyává kell tennie. Ha ezekhez még hozzáadjuk az Irányi képviselő ur által tegnap felemlített munkás-törvényhozást is, körülijeiül vázlatát birjuk egy rendszeres magyar iparpolitika legközelebbi feladatainak. A legnagyobb meglepetéssel tapasztaljuk, hogy ezeket a törekvéseket Austriában némely részről ugy tüntetik fel, mint melyek a kereskedelmi én vámszövetség szellemével ellentétben állanának. Ezen ellenvetésre megfelelt már a tegnapi napon az igen t. előadó nr és én csak azt akarom még megjegyezni, hogy meggyőződésem szerint a leggondosabb keresés után sem találna senki a kereskedelmi és vámszövetségről HZÓIÓ törvényben egyetlen olyan pontra is, mely ezt a felfogást igazolná. Hiszen ez annyit jelentene, hogy a kereskedelmi és vámszövetség szelleme szerint Magyarországnak az a hivatása, hogy állandóan a vele szövetséges államnak gyarmata legyen. Ha csakugyan ily következtetésekre vezetne a kereskedelmi és vámszövetség. akkor bizonyára nem találkozott volna magyar áliamfértíú, ki — ha akarta volna is — képes lett volna elfogadtatni az ily szerződést ezen parlament által és semmi esetre sem találkoznék államféríiú, ki képes volna egy ily értelmezésre jogos alapot szolgáló szerződést ezen parlament vagy annak utódai által valaha megírj itta tni (Helyeslés jóbhfäol.) De én tagadom, hogy Magyarország a vám- és kereskedelmi szövetségnek akár szelleme, akár betűje által ily alárendelt és megszégyenítő szerepre lehetne kárhoztatva. Sőt könnyű volna bebizonyítani, hogy ennek a szerződésnek soha sem tulajdonítottak ily értelmet sem ezen házban, sem a monarchia másik államának törvényhozásában. (Helyeslés jőbbfelol.) De nincs az ily erőszakos magyarázatnak legkisebb alapja sem. Mert a mily kevéssé juthatott eszébe bárkinek is Magyarországon, hogy az osztrák malom iparnak támogatása vagy az osztrák mezőgazdaságnak adott kedvezmények a kereskedelmi és vámszövetséggel ellentétben állanak: ép oly kevéssé mondhatja valaki, hogy a nálunk az iparfejlesztés terén történő első lépések Austriához való államjogi viszonyunkat viciálják. Mikor Austriában akár vasúti, akár ipari politikánk tekintetében hasonló ellenvetésekkel találkozunk, a mi válaszunk mindig csak az lehet: Faites autant messieurs! Mi előre biztosíthatunk mindenkit, hogy soha semmiféle recriminatio nem fog hallatszani részünkről, ha az osztrák törvényhozás és kormány a maguk körében az osztrák iparnak akár ugyanazokat, akár még messzeterjedőbb, de hasonló természetű kedvezményeket engedélyeznének, mint a milyeneket a magyar törvényhozás és kormány a maguk körélten már is engedélyeztek, vagy ezután engedélyezni fognak. Ámde az osztrák érdekeknek helyes megítélése inkább arra indíthatná az osztrák közvéleményt, hogy óhajtsa, hogy azon nemsokára bekövetkező alkalommal, midőn a monarchia ismét külkereskedelmi rendszere felett határozni fog, Magyarország is bizonyos tekintetben az iparállami jelleget viselje és hogy a magyar közgazdaságnak érdekei legalább némely irányban ugyanazonosok legyenek a régóta védelmezett osztrák nagyipar érdekeivel. (Helyeslés joWfdöl.) Igen rövidlátók és egyoldalúak azok, kik meg nem értették, hogy a magyar iparpolitika ezen líjabb actiójához az osztrák iparnak nem egy fontos érdeke fűződik. A nemzeti gazdaság ezen czéljainak megvalósítására az előttünk levő költségvetési tétel bizonyosan csak igen kis mértékben alkalmas ; azonban én valamely közgazdasági politikának igy a t. kormány gazdasági politikájának is becsét nem a költségvetés nagyobb vagy csekélyebb tételei után ítélem meg első sorban, mert azok után az helyesen meg nem ítélhető, hanem megítélem azon szellem után, (Helyeslés jobbfelöl) melyben vezettetik és alkotásai után, melyek napról-napra a közönség bírálatának a tárgyai. (Helyeslés jobbfélől.) Minthogy ez a szellem az úttörő reformoknak szelleme és ezek az alkotások olyanok, melyek az országnak dicsőségére szolgálnak, készségesen megszavazom a tételt. (Élénk helyeslés jobbfelöl)
