Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-289

38 289. orsíágos 81éft novemfcer 21-én, csütörtökön. 1889. mányzati hiba, legyen az finane-tecbincai, fináncpolitikai vagy alkotmányos kormányzati, melyet a t. kormány el nem követett. A t. pénzügyroinister ur tegnap azt magyarázta nekünk, hogy legyünk tárgyilagosak. Én nem tudom, hogy mit ért a t, pénzügyminister ur a tárgyilagosság alatt. Ha mi megtámadjuk a t. kormánynak érdemleges intézkedéseit, ha kimutatjuk, hogy ezeklől az intézkedésekből mennyi hátrány származott az országra, azért az egész diseu^sio csak nem lesz tárgytalan, mert támadást intézünk a kormány ellen. (ügy van balfelöl.) A t. kormány nagyon meg van elégedve a mostani költségvetéssel, de azt nem veszi tekintetbe, hogy ez az eredmény egy eonversiónak az eredménye, a mely conversio nem egyéb, mint az eddig csinált eonversióknak utolsó lánczolata, a melynek faeitja az volt, ho<ry egy-két milliónyi kamat megtakarításáért 100 és 100 millió írt tőke nemcsak oda dobatott a hitelezőknek, de effective ki is fizettetett, a mint ezt az előbbi időkben akárhányszor be is igazoltuk. Méltán kérdheti az ember, hogy mi lett volna az ország sorsa, ha azon milliók felett rendelkezhetett volna és azokat gyümölcsöző beruházásokra fordította, volna? Ugyanaz a kormányzati schlendi'ián, mely éveken keresztül képtelenné tette a t. kormányt arra, hogy reális előirányzatot terjeszszen elő, mutatkozik a kormányzat minden ágában, mert Magyarország pénzügyi viszonyai épen olyan állapotban vannak, mint akkor, mikor az a bizonyos jelszó az ázsiai állapotokról elhangzott. Alig midik el bét vagy hónap, hogy valamely oly botrány ne adja elő magát, mely azt bizonyítja, hogy Magyarország kormányzatának majdnem minden ágában teljes ziláltság és dissolutio van. (TJgy van! a bal- és szélső haloldalon.) Igaz, t. ház, hogy min den tárczának költségei szaporodtak; de fogja-e valaki állítani, hogy Magyarország kormányzata jobb ? E többkiadások majdnem mind csak arra valók, hogy a kormánynak politikai czéljait elősegítsék. A borravalónak rendszere az, mely a raiuisterelnök urnak specialitását képezi, (Ügy van! a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) A t. ministerelnök urat a közvélemény a „jókedvű adakozó" epithetonnal ruházta fel. Valójában a ministerelnök urnak gavalléros ösztönei nagy mértékben dolgoznak. (Derültség balfelöl.) Talán a paritás elvének akar eleget tenni azzal, ha jótéteményeinek bőségszaruját nemcsak Magyarországra, de Austriára is kiüríti. Én ez alatt, t. ház. a kormánynak közgazdasági politikáját értem. Merem állítani, hogy alig van oda át Austriában hatalmas tényező, legyen az a nemzeti bank, vagy a Lloyd, vagy más hatalmas ipari és gyári tényező, mely ilyen illetéktelen előnyökben ne részesült volna a kiegyezés alkalmával Magyarország közgazdasági érdekeinek rovására. (Igás! ügy van ! a szélső baloldalon.) A uralt alkalommal t. barátom Rakovszky István felpanaszolta Magyarország közgazdaságának siralmas állapotát. No hát, ezt egyesegyedül a t. kormány közgazdasági politikájára lehet visszavinni, mely valóban unicumot képvisel. Az iparpolitika terén, a hol vásárlók vagyunk, ott uralkodik a legszigorúbb védvámrendszer, ellenben a közgazdasági téren, a hol eladók vagyunk, a szabad kereskedelem dívik. (ügy van! a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) El lehet tehát mondani, hogy a réven is vesztünk, a vámon is. (ügy van! a baloldalon.) És ha én azt mondom, hogy ez alatt a t. kormány alatt, ennek a t. kormánynak a politikája alatt Magyarország pénzügyeit rendezni nem lehet, már ez alatt a többek közt azt is értem, hogy ha Magyarország sokkal gazdagabb lenne s ha Dárius kincsével bírna is, nem birna el oly kormányrendszert, a hol annyi magánérdek, annyi külön érdek táplálkozik az ország rovására, (ügy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Ez visszavezethető arra, hogy a t. ministerelnök ur és a t. kormány általában képtelen arra, hogy ha Austria részéről valami követelésekkel jonek, azoknak ellentálljon. (Derültség a jobboldalon) Azok közt a hatalmas tényezők közt, első sorban szerepel a katonai kormányzat, (ügy van! a hal- és szélső baloldalon.) Igaz, hogy ezek a költségek azon czím alatt szoktak felmerülni, hogy azokat a monarchiának és Magyarországnak biztonsága követeli, pedig merem állítani, hogy legnagyobb részben tisztán a militarismus eonsequentiái. (ügy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) Tegnap Lits Gyula t. barátom közbeszólt és felhozta azt, hogy a katonatisztek fizetései mennyire emeltettek. Igaza is van, emeltettek, még pedig merem állítani, indokolatlanul, a minthogy ezt annak idején a delegatióban bátor voltam kimondani. De nemcsak a fizetések emeltettek, hanem megtörtént az, hogy a rangfokozat! viszonyok javítása ezéljából igen jelentékeny összegek vétettek be a költségvetésbe akkor, mikor épen az én unszolásomra maga a hadügymínister kénytelen volt elismerni, hogy Németországban az előléptetési viszonyok nem olyan kedvezők, mint itt a monarchiában. Ha ez nem militarismus, hát akkor nem tudom micsoda. (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Es e tekintetben igen érdekes azon két rendkívüli hitel kérése, mely 52 és 47 millió képében kéretett, még pedig hozzáteszem, hogy az alkotmányos formák teljes mellőzésével, a minek következtében az illető összegek felett nem a delegatio, hanem a badüeryi kormányzat intézkedett. E részben, t. ház, el kell ismernem a „mea culpá"-t. En I is megszavaztam az egyiket. Először történt velem, hogy a kormány iránt bizalommal visel-