Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-289

289, országos ülés november 21-én, csitőrtdkSn. 1889. 39 tettem és akkor is rútul felsültem. (Derültség a hal- és szélső baloldalon.) Én ugyanis azt hittem, hogy egy háborúnak vagyunk az előestéjén, hogy be fog következni a mozgósítás, tehát e felvonulást elő kell készíteni. Hozzáteszem, t. ház, hogy az előterjesztés nem ily módon történt, de megvolt minden momentum arra, hogy az ember ezt higyje róla. Én felszólaltam, t. ház és előadtam azokat az aggályokat, melyeket ezen előterjesztés bennem támasztott és akkor felállott a delegatióban maga a ministerelníik ur és a legnagyobb pathossal tiltakozott az ellen, hogy valaki szavaiból azt következtesse, hogy Magyarország nem volna kész a monarchiáért az utolsó pénzt, az utolsó garast odaadni. Már, t. ház, ha egy minister ily patheticus kijelentést tesz, akkor nem lehet igazán mást képzelni, mint „Hannibál ante portás". (Tetszés balfelől.) De különben is maga a hadügyminister kijelentette azt, hogy a hadsereg teljesen és tökéletesen készen van, a miből tehát az következik, hogy ha ily rendkívüli hitel kéretik, az nem normális czélokra, hanem azért kéretik, mert imminens veszély forog fenn. Ez pedig nem létezik, ez az egész hoeus, pocus, humbug (Élénk derültség. Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) nem volt egyébre való, mint arra, hogy olyan költségeket kérjenek, melyeket, hogy ha azoknak valódi okát adják elő, a delegatio meg nem fogott volna szavazni. (Ugy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) És, t. ház, merem állítani, hogy ott olyan rips-raps gazdálkodás történt, különösen pedig a galieziai barakkoknál, (Halljuh! Halljuk! a baloldalon) hogy az ember azt hinné, hogy a hadügyi kormányzat a ministerelnök urnái járt iskolába. (Elénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ha, t, liáz, mindezeket felhoztam, nem azért tettem, hogy reeriminatiókat tegyek, hanem igenis azért, mert ezek nézetem szerint a budget megítéléséhez tartoznak. Mert, hogy ha látjuk abban a budgetben a kiadások óriási terhét, akkor meg kell vizsgálni azt, hogy ezen kiadásokat miképen csinálták ós miképeu jöttek azok létre, minthogy nézetem szerint a dolgokat ugy oda állítani nem lehet, hogy, mert ennek az országnak igazán utolsó csepp verejtékét kisajtolták, akkor azokért a hibákért megadjuk az absolutoriumot, tehát a felelősség kapuját mintegy bezárjuk és aztán folyjék a lakodalom hegyen-völgy ön vígan tovább. (Tetszés a baloldalon.) En főleg azért is szükségét látom annak, hogy ezekre rámutassak, mert erős meggyőződésem az, hogy a hibák el fognak követtetni a jövőben is. A t. pénzügyminister ur a tegnapi napon egy bizonyos dialecticai labdajátéknak engedte át magát, azt mondván, hogy ha a kormány átvette a mi program munkát, hát akkor mit ellenkezünk? A t. minister ur ismeri azt a deák közmondást: „Si duo faeiunt idem, tamen non est idem". És merem állítani, hogy a legtisztább elv, a legjobb programm is, ha (a jobboldalra mutat) oda kerül, meghamisittatik a t. kormánynak igazán megrögzött habitusa következtében. (Helyeslés balfelöl.) Méltóztassék nekem elhinni, hogy én nem akarok személyeskedni, (Helyeslés balfelől, ellenmondás jobbfelől) nincs nekem semmi közöm a ministerelnök ur személyéhez; én az őpolitikai működését, az ő politikai aetusát tekintem, (Helyeslés balfelöl) a legnagyobb tisztelettel viseltetem a ministerelnök ur magánéletének tisztasága, és integritása, iránt, (Éljenzés jobbfelöl) a, legnagyobb tisztelettel viseltetem a ministerelnök ur nagy tehetségei, munkássága és szorgalma iránt, sőt többet mondok, (Halljuk! Halljuk!) én a ministerelnök urat becsületes, jó magyarnak tartom, (Éljenzés jobbfelől) a ki hazájának sorsát szivén viseli. (Éljenzés jobbfelől. Ellenmondás a szélső balon.) Gr. Károlyi Gábor: Tágabb hazájának sorsát. (Derültség a szélső halon. Halljuk! Halljuk!) Beöthy Ákos: És ha mindennek daczára a t. ministerelnök ur egész kormányzata ugy magára, mint az egész országra nézve egy nagy deficitben végződik, ennek indoka, t. ház, az, a. mit már annyiszor kénytelenek voltunk felhozni és a mit kénytelen vagyok ismételni, hogy saját hatalmát összetéveszti az ország boldogságával és azt hiszi, hogy mikor az egyiknek feltételeit szerzi meg, a másikéit szerezte meg. (Élénk helyeslés a balon.) Méltóztassanak elhinni, hogy nagyon röstellem, hogy ezt annyiszor kell ismételnem, de akármelyik actióját veszi is az ember a ministerelnök urnak, én mindig ezt találom, úgyannyira, hogy lehetetlenség ebben az országban akármelyik problémának megoldásához jutni s annak nyitját megtalálni, hogyha ezt a tényt sz ember az appretiatióból eliminálja. Ezen féktelen hatalmi szenvedély volt az, a mi a t. ministerelnök urat a szélsőségre vitte, minek eredménye az volt, hogy mig ellenzéki korában a iegsubversivebb oppositio volt, melyet valaha ismertek, (Igaz! Ugy van! a balon) addig, mint kormány Horánszky Nándor: Majd ezt is eltagadja; csak várjunk! Beöthy Ákos: Addig, mint kormány a, legaulieusabb kormány, a melyet Magyarország története valaha, ismert. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Nagyon érdekes összeállítás volna az, ha wv. ember a t. ministerelnök ur dogmáit és doctrináit ugy ellenzéki korában, mint kormányelnöki korában egy koszorúba összefoglalná. (Derültség halfelöl.) Az ember találna ott indokokat a legszélsőbb radicalismus és a legszélsőbb despotiamellett. Ugy volnának vele a politikusok, mint voltak a refor-