Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-292

292. orsaAgos ülés Borember 25-én, héMCn. 1889. m hanem, mig azelőtt a 48-as pártot felhasználta, a koronával szemben, most felhasználja és profonálja, illetőleg profonálná a koronát a nemzettel szemben, ha a nemzet azt megengedné, eltűrné. Nem említem, hogy 1867-ben, midőn a kiegyezés törvénynyé lett, az első az ellenzéken, a ki a delegatióba bement, Tisza Kálmán volt. (Felkiáltások jobbfelől: Ghyczy l) Es az első, a ki a delegatióból kijött és elkövette azt a nagy hibát, mely nemcsak a delegatio intézményén, hanem a nemzet érdekein is megbosszulta magát, hogy t. i. az ellenzék nincsen a pártok aránya szerint képviselve a delegatióban, ismét Tisza Kálmán volt, mert alig lépett be, rögtön kilépett. Hogy a hadsereg kérdésében az ő régi és új álláspontja mint egyeztethető össze, nem vitatom. Tudjuk, hallottuk, elszomorodva látjuk hónapokon át; de hogy miként egyeztethető össze az ő ministerelnöki méltósága azzal, hogy minden alkalommal és consequenter a koronát állítja oda, mint fedezőjét saját hibáinak, az teljesen megbocsáthatlan. (Igaz! ügy van! haljelől.) Mert, midőn a kiegyezés után ő egy közgazdasági és pénzügyi programmal a nemzet többségét a tusiéban maga részére megszerezte, midőn Bécsbe felment és ezen általa fogadott kiegyezést keresztül nem vihette, az első dolga az volt, hogy 1876. májusban lejött, oda állott pártja elé s azt mondotta : Én ezen saját programmomat keresztül nem vihettem, megmaradok a haza érdekéhen ministerelnöknek, (Derültség halfelöl) de a király az, ki nem engedi meg, hogy a nemzet akarata valósuljon, hanem fogadjátok most el ezen kiegyezésemet, mert ezt küldi nektek a király. (Derültség balfélől.) Ezen parlamentarismussal kezdte az ő kormányelnöki működését és ezen parlamentarizmussal folytatja mind mai napig. (Igaz! ügy van! balfélől.) Azon fenséges princípium érdekében, a melyet a magyar alkotmány szerint monarchismusnak constatáltam, tiltakozom a ministerelnöknek ily folytonos magatartása és magaviseletével szemben. (Helyeslés balfélől.) De önök nem is azért dicsérik őt, nem is azt mondják, hogy ez volt a Tisza-korszak jelleme, hanem azt mondják, neki egy nagy érdeme van és ez a stabilismus; neki nagy érdeme az, hogy Magyarországot — hogy ugy mondjam — fisirozta. Hiszen a mennyiben ez érdem — és bizonyos tekintetben érdem, ezt concedálom — hogy Magyarország 15 évvel öregebb lett, ebben neki van érdeme. Az, hogy ezen 15 év alatt Magyarország erkölcsileg, vagyonilag szegényebb lett, hogy az állam nem erősödött meg, haasem megkorhadt, az ezen 15 évi stabili^musnak másik oldala. (Igaz! Ugy van! balfélől) önöknek a 15 évi stabiiismusból — ugy hiszem — az tetszik, hogy 15 esztendeig miudig önök kormányoznak, (Igaz! Ügy van! balfélől.) Elérkeztünk azonban azon időponthoz, (Halljuk! Halljuk!) midőn daczára minden stabilismusnak, daczára az önök eltökélt szándékának, az állapotok tarthatatlanokká váltak, mert új feladatok állottak a nemzet elé követelőleg. Ezt önök nem tagadhatják, mert a cabinet reconstructiójával nyíltan beismerték. És itt áttérek arra, hogy a kiegyezési alapon álló pártok életében egy új aerának szüksége merült fel. (Halljuk!) Azon aerának szüksége, amely megkísérti, hogy lehet-e a kiegyezésnek alapjain a nemzetnek fejlődését odavinni, hogy itt egy magyar állam képződjék, a mely mindazon tulajdonokkal, jogokkal és erőkkel dicsekedhetik, a melyek szükségesek arra nézve, hogy a magyar nemzet, mint olyan, a culturai folytonos haladásban elérje azt a fokot, a melyen Európa többi művelt, nagy nemzetei állanak és hogy ezen cultura s ezen állami hatalom által a társadalom megerősödésében biztosítsa magának továbbra is jövőjét. (Helyeslés balfélől) Ezen nemzeti feladatra más erők kellenek, nem egy magát lejárt cabinet főnökének elkopott firmája, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Integer vitae seelerisque purus legyen azon államférfiú, a ki ma Magyarországon azt a nagy munkát, mely előttünk van, sikeresen megoldani akarja. (Helyeslés balfélől.) Mert itt a regeneratio munkája szükséges. (Helyeslés balfélől.) Regeneratio a társadalomban és a constructio munkája az államban. (Helyeslés balfélől.) De a regeneratio munkáját egy destructiv és negatív erő, mint a minőnek a ministerelnök ur talentuma bizonyult, el nem végezheti. (Élénk helyeslés balfelöl.) A regeneratiót nem végezheti egy olyan politikus és párt, a kinek egész múltja stabilitását azzal tartotta fenn, hogy odáig engedte a nemzet testében a rothadást fejlődni, hogy mindennap kifakadnak abból a büdös sebek, (Mozgás jobbfelöl.) Nem tudom, a jövő sorsa mit határoz. Nem feladatom megnevezni azon férfiút, ki a nemzet vezetésére van hivatva — Sámuel próféta nem vagyok — én csak azt tudom, hogy a ki e feladatra vállalkozik, az legyen arra elszánva,hogy a nemzettel megy és nem a nemzet ellen. .A nemzettől vegye hivatásához a mandátumát és ne idegen kezekből a hatalmat. A nemzet vezére legyen s ne egy aulikus politikának teremtménye, (Élénk helyeslés bal felöl.) Tudom azt, hogy bárki üljönaministereltiöki székben, annak az alkotmányos, adott tényezőkkel számolnia kell. Én nem is ministerelnökségről beszélek^ hanem a nemzet vezetéséről. (Helyeslésbőljelöl.) Én azért csatlakozom ezen párthoz, mert tudom, hogy az utolsó kísérlet az 1867-iki alapon reconstraálni vagy megconstruálni Magyarországot, csak azon elvek és nézetek szerint történhetik, a melyeket ezen párt vall, csak azon a mó-