Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-292

H 292. •rszágos ülés november 25-én, hétfon. 1889. don, a mint azt gróf Apponyi Albert oly sokszor kifejtette. (Élénk felkiáltások balfelől: Éljen Apponyi!) Vagy így, vagy sehogy. (Igás! Ugy van! balfelől) De önök visszariadnak attól, hogy aministerelnököt átengedjék megérdemlett sorsának. Nem íalán azért mindnyájan, mert lelkesedéssel és szeretettel viseltetnek iránta; nem is mindnyájan azért, mert önző érdekek csatolják önöket hozzá; nem is mindnyájan azért, mert a pártérdeket a haza érdeke fölé helyezik: hanem azért, mert önök közül sokan nem tudják, hagy vájjon mi lesz, ha ő bukik? (DerültségbalfelölJ'NiúürahoTT&í vaeuum. Ez az önök félelme. De vigasztalódjanak, lesz Magyarországnak ministerelnöke. (Derültség balfelől.) ünök tehát azt akarják, hogy maradjon Tisza és imirad anak önök. (Igás! Ugy van! a balés szélső baloldalon.) Ez mindenki előtt világos, mi ezt tudjuk, sőt azt is tudjuk, hogy minél inkább támadjuk mi Tisza Kálmán ministerelnököt az ő személyében, a mely a rendszer és az ő egyéniségében, a mely a vezérlő politika, (Igás! Ugy van! a bal- és szélső baloldalm%. Ellenmondások a jobboldalon) annál inkább sorakoznak, annál szorosabban csatlakoznak önök közül sokan az ő személye köré, a mint azt báró Roszner Ervin nyíltan, az önök helyeslése között kijelentette. Csak az a kérdés : maradhat-e ? (Derültség a szélső baloldalon. Felkiáltások: Ha tőle függ: örökké !) És én nyíltan bevallom önöknek, a milyen nyíltan szoktam mindent megmondani, hogy mi mindent el fogunk követni, hogy ott ne maradhasson sokáig. (Általános derültség. Felkiáltások a jobboldalon: Azt tudjuk!) Es ebből nem kifejlődik, mert már megvan a eonflictus a pártok között. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem többé alkotmányos politikai harcz ez azon modorban, (Felkiáltások minden oldalról: Ugy van! Ugy van!) a mint az alkotmányos politikai harcz viseltetni szokott. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Felkiáltások balfelől: Önök as okai!) Ezt mi épen ugy állítjuk és elismerjük, mint önök! Önök szemünkre vetik ezt nekünk, mi szemükre vetjük önöknek. Ez a dolgon nem változtat semmit. (Felkiáltások jobb felöl: Elég szomorú!) Mi most ott állunk, hogy köztünk és önök közt, mintha ott folyna a Lajtha folyója (Derültség) és mintha itt egy másik állam állana követelményeivel és ismét ott egy másik állam állana követelményeivel. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Uraim, ez conflietus ! (Igaz! Ugy van! a balés szélső baloldalon.) Önök hivatkoznak arra, hogy mellettük a többség, a parlamentarismus mechanikája, hogy önök uralkodnak s ez jól van önök szerint s egyedül önök vannak jogosítva uralkodni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Én ezt constatálom. Hanem ha önök ezen parlamenttel akarnak tovább kormányozni, önöknek nem marad más hátra, mint azon erőszakot, mely ott ült aministerelnöki székben, oda ültetni az elnöki székbe. (Tetszés és helyeslés a baloldalon.) Önöknek legnagyobb szerencséje, hogy az elnöki székben egy méltányosan gondolkodó, igazságos férfiú ül, (Általános helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon) a ki mérséklettel vezeti a parlamentet; mert ha ott olyan elnök ülne, a ki az önök szive szerint vezetné a tanácskozásokat, akkor már régen nem volnának tanácskozások. (Igás! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ha önök oda foreirozzák a dolgot, hogy itt ne lehessenek tanácskozások, (Derültség a jobboldalon. Ugy van! í gy van! a szélső báloldalon) akkor önök elérhetik azon parlamentarismust, hogy Magyarországon — kerülni kell azon eshetőséget — megtörténjék az, a mi más parliamentekben is előfordul — nem is kell messze menni — a secessio. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) És akkor önök kormányozhatnak tetszésük szerint. (Derültség a jobboldalon.) Önök talán örvendenének ennek ; mi azonban nem fognánk letenni mandátumainkat; hanem kíméljenek meg bennünket attól, hogy egy külön parlamentet alkossunk. (Nagy derültség jobbfelöl.) A végletekre való hajtása a dolgoknak nem bölcsesség, legkevésbé kormánybölcsesség és legkevésbé illik — ugy gondolom — a többséghez. Ámde önök még mást is tehetnek. (Halljuk!) Ha látják, hogy a helyzet önökre nézve tarthatatlan, de önök mégis minden áron fenn akarják tartani a ministeremök személyét állásában, önöknek fenmarad egy alkotmányos eszköz is erre, nemcsak a kényszernek az elnöki székbe való ültetése, fenmarad alkotmányos eszközül a parlament feloszlatása. (Helyeslés a baloldalon.) Mi nem ragaszkodunk mandátumainkhoz, mi ragaszkodunk elveinkhez és a hazához. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mi a harczot, a melyet itt önökkel szemben felvettünk, ha a parlament feloszlattatik, folytatni fogjuk a választásoknál a nemzet előtt, egész erővel, arról meir lehetnek önök győződve. Sőt másról is meg vannak önök győződve, arról, hogy önök a választásoknál többséget fognak nyerni, nem tudom, de meglehet, hogy nem csak ilyen többséget, ho'iy még ennél is sokkal nagyobbat. (Helyeslés a baloldalon.) •• V,.' Lehet tagadni, én nem tudom. Azt azonban igenis tudom, (Halljuk!) hogy azon választási törvény alapján, a melynek minden liberális reformját önök megtagadták, azon választási visszaélésekkel, melyeket önök gyakorlatilag behoztak és folytatnak annyira, hogy abból egy rendszer vált, oly rendszer, a mely mellett semminemű ellenzék többségre nem számíthat, oly választási