Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-292

92 292. országos ülés november 25-én, hétfőn. 1889. az álláspontja a függetlenségi és 48-as pártnak. De erről most nem szólok, majd megemlékezem róla talán későbben, hanem visszatérek azon kiindulási ponthoz, mely 1867-től három korszakot tüntet elénk; kettő a múlté, egy a jövőé. (Halljuk! Bálijuk!) Az első korszakot Andrássy Gyula korszakának nevezik. (Halljuk! Halljuk!) Fényes tehetségű államférfiú, kiben a magyar mágnás minden genialitása egyesül a magyar hazafisággal; ki széles látkörben nagyban szeretett dolgozni s a detail munkát elhanyagolta, állott az ügyek élére és egy briliáns kormányzást hozott be, mely nem volt eredménytelen, mert ha egyebet nem említek, ő volt £LÍ3, cl ki keresztül vitte gyors egymásutánban Magyarország területi integritásának helyreállítását; ő volt az, a ki a királylyal könnyen elfogadtatta a magyar nemzeti színű zászlót és visszaállította a honvédséget. (Egy hang: Nem olyan könnyen!) Ha nem olyan könnyen, annál nagyobb az ő érdeme. (Ugy van! balfelöl.) 0 volt az, a ki az ide bevándorolt idegen uralmat innen nagyon gyorsan kisöpörte, az ide bejött osztrák occupator hivatalnokokat kiűzte és az államot ismét a magyarok kezébe adta. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mindezek kétségkívül nagy éremek s én ezeket még tovább részletezhetném, de azt hiszem, ez felesleges, (Halljuk! Halljuá!) hiszen nem történetet kívánok elbeszélni. De Andrássynak magasan szárnyaló ambitiója nem érte be azzal, hogy ő Magyarországot kormányozza; érezte is azt, hogy a kormány mindennapi teendőit ő nem tudja végezni, hogy hiányzik benne azon tanulmány és azon munkásság, mely kenyerét keresve tanult meg dolgozni, tehát a munkát, a mely fel van róva s a feladatot meg tudja oldani rendszeres működéssel. Az ő nagyszabású ambitiója őt tovább vitte, elhagyta Magyarországot és felment Bécsbe, a hol — mint azt neki Eötvös báró megjósolta — gyökeret vesztett czifra karácsonyfa lett belőle. Am ezen távozásnak is megvoltak a nagy eredményei s megvolt nagy jelentősége, mert Andrássy Gyula gróf azért ment Bécsbe — a mint azt nyíltan bevallotta — hogy megszerezze Magyarországnak positióját a külfölddel szemben és biztosítsa Magyarországot Bécsben Austxiával szemben és megszerezze Magyarországnak azt az időt és nyugalmat, a mely alatt idehaza belszervezetót tökéletesítheti és a magyar államot megalkothatja. E feladattal ment fel Bécsbe és ennek a feladatnak azon részét, a melyet magára vállaltéi is végezte.Nem mondom, hogy kifogástalanul, nem mondom, hogy mindig helyes politikát követett — gyakran helytelenítettem eljárását a magam részéről is — de az kétségtelen, hogy az ő tekintélye nagy volt Bécsben és nagy volt Európában, (Igaz! Ugy van! balfelől) mely tekintélyéből Magyarországnak is részt juttatott. Ép ugy kétségtelen, hogy azon egész idő alatt, a míg ő Bécsben volt, a békét megtartotta és hacsak ő maga nem zavarta Magyarországon a viszonyoknak alakulását, a menynyiben a saját biztonságára az itteni kormányokat ugy alkotta, mint marionetteket, Magyarország belügyeibe senki más bele nem avatkozott, sőt a királynál Andrássy közbenjárása és befolyása a magyar ügyeknek mindig bizonyos kedvező fordulatot adott. Ám Andrássy korszaka Bécsben nem tartozik Magyarországra, mert itt keletkezett csakhamar egy kölcsönös biztosító-társaság (Ugy van! bah felől) Tisza Kálmán igazgatósága alatt, (Derültség balfelől) mely átvette Magyarországnak vezetését és megalkotta 15 éven keresztül a Tisza korszakot. Horánszky Nándor (közbeszól).- És viszi a liquidatio elé. Báró Kaas Ivor: Nem akarom felhozni azt, hogy Tisza Kálmán régi múltja hol és hogy kezdődik (Halljuk! Halljuk!balfelöl.) A debreczeni napoknak működését s ottani hazafias önfeláldozását nem említem, sem azt, hogy az 1850-es években jó hazafiakkal conspirált e haza megmentésére, a miből nem lett neki kára. Hanem nem értem, hogy hogyan lehet az, hogy az, a ki a legjobb hazafiakkal egyetértett, a kik követeket küldtek ki Kossuthhoz, ma minden magyar nemzeti törekvésnek denunciansa. (Igaz! Ugy van! balfelől.) De tévedek, én ezt igenis értem, mert Vállyi Árpád barátom hozta fel, hogy Tisza Kálmán miként került a nemzetben pártvezérségre, hogy gróf Teleki László szomorú tragicus halála folytán vette át az akkori többség vezetését. Első ténye, & melylyel pártvezéreégét bevezette, az.volt, hogy mig az a nagy jellemű Teleki a conflictust, melyet maga előtt látott, a pártpolitikában és a helyzetben megoldani nem tudván, elvei és a politikai helyzet kényszerűsége közé állítva, pisztolyt ragadott, mert sem elveit feláldozni nem tudta, sem a politikai helyzet követelményeit szem elől téveszteni nem akarta : addig Tisza Kálmán igen könnyen kibújt elveinek consequentiája alól és a saját határozati indítványát saját pártjával leszavaztatta. (Derültség a bal- és szélső balon.) Ezen igen jellemző kezdet folytatását nyerte mindmáig. Hiszen midőn a kiegyezés megköttetett, tudjuk, hogy a koronázás nélkülözte a ministerelnök ur jelenlétét. Láttuk a ministerelnök urnak és legbelsőbb barátainak demonstratióit a korona ellen és Kossuth mellett, nem Kossuth ellen és a korona mellett. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) O mindent össze tudott egyeztetni magában, ha érdeke kívánta. És azon ministerelnök, a ki a koronázásban nem vett részt, ma, mint a korona tanácsosa, nemzetellenes tanácsokkal szolgál a koronának . (Ugy van! a bal- és szélső halon.) Nemcsak ezt teszi,