Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-291

72 891. ©rsss&gos ülés november 23-án, szombaton. 1889, ruány újabb tagjai sok szép és üdvös reformot helyeztek kilátásba, de a mint az orvosnak, hogy sikerrel gyógyíthasson, a beteg bizalmára is — ugy egy kormánynak, hogy üdvös reformmunkát végezhessen, a nemzet bizalmára is szüksége van. (Ugy van! balfelöl.) A jelenlegi kormány pedig a nemzet bizalmát régóta elvesztette, sőt a véderőjavaslat beterjesztése óta idegen testté is lett a nemzet testében. (Ugy van! a baloldalon.) Jól tudom, hogy önök,t. uraim, ott a kormány padjain az ilyen nyilatkozatokkal szemben, mert hiszen nem először hallanak ilyet, a cynismusnak nem közönséges mértékével numericus többségükre szoktak hivatkozni rendesen. (Ugy van! a szélső balon.) De ha ezerszer fognak is ezen, elismerem, önökre nézve igen szerenesés, de az országra nézve szerintem igen szerencsétlen körülményre hivatkozni, én részemről egy olyan többséget, a mely a képviselőválasztásoknál meg nem engedhető aljas eszközök összes nemeinek felhasználásával csikar tátott ki (Mozgás jobbfelöl. Ugy van! a szélső baloldalon) 14 év óta minden alkalommal — a nemzet valódi többségének elismerni nem fogok soha. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha a t. ministcrelnök ur, mint belügyminister, azt akarta megmutatni, hogy a hivatalos pressiók korlátlan mérvű alkalmazásával és a választási törvények nem alkalmazásával mennyire le lehet sülyeszteni a parlamentarismus rendszerét, akkor nagyon meg lehet elégedve az elért eredménynyel, (Ugy van! a szélső balfelöl) mert magát a parlament hitelét és nymbusát is sikerült megingatnia. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Van már ebben az országban olyan elem is, melynek az egész parlamentáris rendszertől elment a kedve — és én nem is tudok csodálkozni, ha a nemesebb és kényesebb Ízlésű emberek a t. ministerelnök ur által vezetett képviselőválasztásokat látva, megundorodtak magától aparlamentarismustól is. (Ugy van! a szélső baloldalon. Mozgás jobbról.) Hanem — a mi aztán igen furcsa dolog — ez az, hogy a t. ministerelnök ur és a többségegyes tagjai a mesebeli bárány szerepét akarnák játszani és hirdetik nrbi et orbi, hoay a jelenlegi ellenzék, vagy legalább az ellenzék egyes tagjai veszélyeztetik a parlamentarismust. (Halljuk! Halljuk!) Az ellenzék ellen emelt ezen vádra igen felesleges lenne válaszolni — mert nevetségesnek igen sokan tartják e vádat, de igaznak nem tartja senki sem. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Miután én hiszek azon állítás igazságában, hogy a múlt a jövőnek tüköré — én a jelen kormány további működésétől, bármilyen szép és üdvös reformokat helyezzenek is a cabinet újabb — igen kiváló tagjai — kilátásba, jó eredményeket remélni nem tudok. (Helyeslés balfelöl.) Nem akarom elősorolni, hogy miért nem. Ujabb szemrehányásokat nem akarok tenni a t. kormány vezérének azért, hogy ígéreteinek jelentékeny részét 15 hosszá év alatt sem volt képes beváltani. Jól tudom ugyanis, hogy hasonló szerencsétlenség ért már nagyobb politikai egyéniségeket is. Voltak már nemcsak ministerelnökök, de még államférfiak is, (Derültség szélső balfelől) akik ígéreteiket beváltani nem tudták. Az Ígéretek egy részének be nem váltását a magyar nemzet, a mely köztudomásúlag nagyon nemes és jószívű, talán meg is fogja bocsátani a t. ministerelnök urnak. De van egy dolog, a mit ez az elnéző nemzet sem bocsáthat meg soha és ez az, hogy a t. ministerelnök ur annyira corrumpálta a közerkölcsöket, hogy évtizedek nehéz munkáját fogja képezni meggyógyítani azt az erkölcsi betegséget, (Elénk helyeslés balfelől) mely kormánya alatt mindenfelé elharapódzott. Emlékezzenek rá, hogy az lesz a jelen kormány hagyatékában a legfcerhesebb örökség! Gróf Károlyi Gábor: Van bacillus! (Élénk derültség szélső balfelől.) Vállyi Árpád: Én, t.ház, épen mint Herman Ottó, minden bajaink közt ezt az erkölcsi betegséget, a corruptiót tartom a legveszélyesebbnek. Nagyon ragályos és nagyon hosszas gyógykezelést igénylő nyavalya ez. Csakis olyan orvos fogja meggyógyíthatni, a ki saját existentiájával nem törődve, nem fog visszariadni a legkeserűbb gyógyszerek alkalmazásától sem. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Magyarország jövő ministerelnökének személyében egy ilyen orvosra lenne e hazának szüksége; forró óhajtásom, hogy az isteni gondviselés Magyarországnak ezt az orvos-ministerelnököt mielőbb meg is adja. A jelenlegi t. ministerelnök ur, elveinek feladása árán, tehát nem szívesen ugyan, de nekem is ki kell mondanom, a mit már különben igen sokan kimondottak, hogy erkölcstelen úton jutott kormányra. Eme lépésével megalapítója lett Magyarország ujabb alkotmányos életében a politikai erkölcstelenség amaz iskolájának, melynek növendékei 1875-tőlnagyon elszaporodtak; (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) a meggyőződésekhez való szilárd ragaszkodás, az elvek melletti kitartó küzdelem, egyszóval] a politikai jellem pedig ugyanazon 14 év alatt nagyon megfogyatkozott. Annyira megfogyatkozott, hogy a nemzet többsége egy évtized óta már nem olyan politikát követ, a minőt meggyőződése parancsolna, hanem olyat, a mely leghasznosabbnak ígérkezik — nem ugyan a hazára, de az illetők saját becses személyére. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem emlékszem, ki mondta, de teljesen igaza volt, hogy a közszolgálat nálunk már csak eszköznek tekintetik minél magasabb ranghoz vagy még gyakrabban minél jövedelmezőbb álláshoz jutni. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Alighanem ez okozza azt a másik szomorú jelenséget, hogy a közügyekkel