Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-289

40 HU. (iFizägfts illés november -21-én, esütörtökiSn 1888. matio korában a theologusok a bibliával; a pápaság mellett ós a pápaság ellen is argumentáltak belőle. Azt mondják a t. ministerelnök ur hívei, hogy a miuisterelnök ur sokat haladt és sokat fejlődött, mig elérte azt a magaslatot, a hol most egész Európa tiszteli és irigyli tőlünk. (Derültség a balés szélső balon.) Hozzáteszem, tartozom Ábrányi Kornél t. barátomnak egy kis reetincatióval, mert 8 nem jól tudja a dolgot. Én ugy tudom, hogy Bismarck herczeggel a ministerelnök ur találkozott, még pedig magának Bismarck herczegnek kívánságára. Ha jól vagyok informálva, ebédeltek is együtt. (Derültség balfelöl.) És akkor történt az az érdekes dolog, hogy a ministerelnök ur Bismarck herezeghez egy szót sem szólt. (Nagy derültség balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: Ez már nem áll! Beöthy Ákos: Úgyannyira, hogy azután Bismarck herczeg valakinek azt mondta: Ja niein Gott, ist denn Ihr Ministerpräsident immer so schweigsam ? (Nagy derültség a bal- és szélső balon.) Wie macht er es denn ím Parlament? Hát én azt képzelem, hogy a ministerelnök ur már akkor készült arra a szerepre, melyet most játszik, tudniillik, hogy némán ül és hallgat és ez egyben akar hasonlítani ahhoz a nagy férfiúhoz, Oraniai Vilmoshoz, a kit hallgató Vilmosnak neveztek. Tény, hogy a t. ministerelnök ur. ha sokat haladt és tanult, azért a tandíjat az ország fizette meg. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Mert nekem az a nézetem, hogy ha a t. ministerelnök ur a nemzet érdekeit nem volt képes hatályosan megvédeni és azokkal a jogtalan követelésekkel szembe szállani: annak egyik főoka épen azon salto mortaleban rejlik, melyet innen, a közjogi ellenzék padjairól, a kormánypadokra tett. Mert igen jogosan azt mondhatták neki mindannyiszor, midőn a nemzeti érdekeket védelmezte, hogy azt a politikát akarja efi'ectuálni, melyet előbb megtagadott. így van ez különösen közgazdasági kérdésekben. Én ugyanis azt hiszem, hogy Austriának azon jogtalan és igazán szemérmetlen kívánságaival szemben a limine az önálló vámterület, az önálló fogyasztási terület álláspontjára kellett volna helyezkednie. Ezt azonban nem tette és nem tehette, mert ki volt téye azon imputatiónak, hogy előbbi programmját valósítja meg és a közgazdasági szétválasztást követni fogja a politikai szétválasztás is. Ez, t. ház, nem az én találmányom. Ebben egy nagy politikai igazság, törvény rejlik. Nagy' igazság volt a régi görögök nemesisének conceptiója és ez az, hogy ha az ember egyszer hamis helyzetbe jutott, hogy ha kénytelen volt önmagával megkasonlani, magának ellent mondott, akkor kényes és nehéz politikai problémák megoldására egyáltalában,képtelen, (Igaz! Ugy van! lalfelől.) T. barátom. Ábrányi Kornél, múltkor egy bizonyos tragienmról szólott a ministerelnök »r pályáján és igaza van. Hát nem tragicum-e az, hogy a ministerelnök ur nem volt képes fentartani azt a status quo-t, melyet neki Deák Ferencz átadott, daczára annak, hogy azt Deák Ferencz ellen folytonosan támadta. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) És, t. ház, van-e szomorúbb jelenség annál, hogy, ha a t. ministerelnök ur működésének faeitj át az ember megvonja, ez abban jelentkezik, hogy, mig a közjogi alapot támadta, az erősödött, de mikor elkezdte védeni, akkor az gyengült. (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Az is igen jellemzetes dolog, hogy a t. ministerelnök ur kormányzata alatt volt az ember kénytelen, habár academice is, beszélni a conflictusról, mert az ily conflictusokat az olyan minister idézi elő, ki egyszerre rálépve a eoncessiók sikamlós lejtőjére, (Igaz! Ugy van! balfelöl) megy tovább és tovább és nem képes megállani mindaddig, mig a nemzeti felháborodás meg nem állítja. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A conflictusokat az oly minister szokta előállítani, akinek élete nem áll egyébből, mint dísztelen megalkuvásokból, (Igaz! Ugy van! bal- és szélső balfelöl) mint rothadt compromissumokból, (Igaz! Ugy van! bal- és szélső balfelöl) a miknek következtében teljesen képtelen a nemzetet a korona előtt képviselni, (Igaz! Ugy van! bal- és szélső balfelöl) teljesen képtelen a koronának, mint a hogy kötelessége volna, az ország helyzetének megfelelő tanácsot adni. (Élénk helyeslés bal- és szélső balfelöl.) Én sokat foglalkoztam a történettel; ismerem azokat az igazán végzetszerű politikusok és államférfiak történetét, kik conflictusokat és forradalmakat idéztek elő. Merem állítani, hogy azoknak működése úgy hasonlít a t. ministerelnök úr mőködéséhez, mint egyik tojás a másikhoz. (Élénk helyeslés bal- és szélső balfelöl. Élénk ellenmondás jobb/elöl.) Igaz, t. ház, hogy nem lett conflictus; de nem a ministerelnök úr miatt, hanem épen ellenében, először azért, mert ennek az országnak loyalitása minden képzelhető provocatiót visszautasít és másodszor azért mert — Deák Ferencznek húsvéti czikkeiből egy passust, ha nem is szó szerint, idézek — ezen monarchiának és Magyarországnak van egy alkotmányos fejedelme, a ki mindig meg tudja orvosolni azokat a sebeket, a melyeket arra nem való ministerei és kormányférfiai ütöttek. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Báró Kaas Ivor: Reméljük! Beöthy Ákos: Szólottam, t. ház, ellenmondásról él* meghasonlásról. Ennek jelenségei most is tapasztalhatók. A ministerelnök úrnak egész viselkedését nem lehet a véderő-vita óta megérteni, hacsak azt nem képzeli az ember, hogy egészen elvesztette a hitet és bizalmat ön-