Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-303
303. országos ülét deezember 7-én, szombaton. 1889. 373 kodnak a tanácsosok nyakára járni s a kik nem mindig a legjobb érdekben járnak. Hiszen a ministerek tapasztalásból tudhatják, hogy azok a képviselők, a kik legtöbbet szoktak nekik alkalmatlankodni, azok nem mindig a legjobb befolyást gyakorolják a kormányra. (Igaz! Ugy van! a balés szélső baloldalon.) Ezzel szemben kiemelem, hogy a tanácsban sokszor elég erő és elég erély létezik visszautasító magatartásra. Azon körülmény, hogy minden legkisebb ügy keresztülmegy a közgyűlésen, a tanácson, a bizottságokon — sokszor kettőn-hármon — okozza, hogy a legkisebb administrativ kérdésekben örökös tanácskozások tartatnak, a helyett, hogy intézkedések történnének. A minister ur igen jól tudja, hogy a fővárosban az administratiónak centralisatiója túlságos ; de ezt a főváros is belátta és akart rajta segíteni. Ott fekszik a ministerium asztalában azon munkálat, a mely az elöljáróságok szervezésével a decentralisatiót a munkában be akarta hozni, de a mely különböző körülmények folytán ma is elintézetlenül hever. (Igaz! Ugy van! bdlfelől.) Tudom, hogy vélemény különbségek okozzák ezt. De tény az, hogy ezen vélemény különbségek folytán az elöljáróságok szervezése, Budapest administratiója reformjának ez alapfeltétele elmaradt. De a hiba még egyebütt is van (Halljuk! Halljuk! balfelóí) — és ez már nem a főváros administratiójának hibája — ott, hogy vannak közbenső forumok a ministerium és a főváros között, a melyek az ügyeket ismét csak hátráltatják. Ott van a közigazgatási bizottság, a melynek sehol sincsen kisebb működési köre, mint Budapest fővárosában, a hol már minden dologannyi retortán ment keresztül. És itt miből áll tevékenysége? Abból, hogy minden két hétben referádákát olvasnak fel, a melyek semmiféle practicus intézkedésre nem vezetnek; (Egy hang a szélső baloldalon: Másutt is ugy van!) de igenis, gátolja ezen intézmény a gyakorlati ellenőrzést. a mely ennek előtte létezett, mert ezelőtt a főpolgármester kötelessége volt a hivatalokat olykor scontirozni, most pedig a hivatalnokok scontirozása a kormány főközege, a főpolgármester részéről nem történik, hanem beéri egyszerűen a közigazgatási bizottság referádájával. Mindazon ügyek, melyek oda felmennek, megkésleltetnek legalább két hétig. Ugyanez az eset a közmunkák tanácsánál, a melyet nem mondok a főváros hátráltatójának, mert nagy érdemeit elismerem, de a mely mint közbenső fórum ismét ugy áll, hogy a hozzáutaBÍtott ügyekben akárhányszor késlelteti a dolgoknak elintézését, sőt akárhányszor azon ügyek, melyek a ministeriumhoz mennek, a ministerium által véleményezés végett kiadatnak a közmunkák tanácsának, onnan megint felmennek a ministeriumhoz, a ministeriumtóí le a fővároshoz. Hogyan lehessen ilyen módon gyors administratio? A ministerium magában is hibás. Legyen meggyőződve az igen t. minister ur, hogy abban a tanácsban ülnek olyan becsületes tisztviselők, a kik munkájokat értik és a kik még ahhoz nem is tesznek semmit a magok eszéből, hanem a tanács határozatából, tehát közös megfontolás alapján. Az ügyek innét megint a közgyűlés elé jönnek, a hol ismét vannak arra való, dolgukat értő, helyismerettel biró, becsületes, tisztességes, értelmes férfiak, kik azokat felülbírálják. Már most miért van az, hogy még a legkisebb ügyekben, a községi autonómiából folyó apróságokban is, a hányszor ezek a törvény értelmében, vagy a felebbezés értelmében a belügy ministeriumhoz kerülnek, ott mindig egy tilalmazó referensnek superrevisiója által akasztatnak meg, a ki magát sokkal bölcsebbnek és hivatottabbnak tartja, ítélni a főváros összes administrativ és tanácskozó testületeinél és nemcsak nagy és fontos ügyekben, a melyekben a ministerium az ő kormányzati kötelességénél fogva beavatkozni hivatva van, hanem útonútfélen akadékoskodik a főváros ügyeinek elintézésében, minek folytán ezen ügyek aztán a ministeriumtóí visszakerülnek, innen ismét módosítva felkerülnek és ez folyton igy megy a ministerium és a főváros közt fel és le. Reménylem azon jóindulatnál fogva, amelyet újabban, mióta az igen t. minister ur vezeti a belügyministerséget, de már elődénél, Barossnál is tapasztaltunk, kinek kíméletlen erélye nem mindig volt helytelenül applicálva, hogy — mondom — újabb időben találkozik a főváros és még inkább fog találkozni a ministeriumnál azon jóindulattal, mely a fővárosnak megkönnyíti, nem pedig megnehezíti administrativ ügyének elintézését. (Helyeslés bdlfelől.) És én ezen bizalmi nyilatkozattal fejezem be beszédemet, kijelentvén, hogy sohasem fogom szemére vetni az igen t. kormánynak, ha a fővárossal szemben ott, a hol a kormánynak igaza van, szigorral, erélyesen jár el, (Élénk helyeslés balfelől) sőt ezt magam részéről i« helyeslem. (Helyeslés balfelől.) Pázmándy Dénes: T. képviselőház! Igen röviden vagyok bátor nyilatkozni a szőnyegen levő törvényjavaslatról, a melyet én is elfogadok. Hisz összevág annak tartalma azzal, a mit az előbb mondottam és csak azt sajnálom, hogy midőn egy pár évvel ezelőtt megalkották a fővárosi törvényt, már akkor nem gondoskodtak arról, hogy a fővárosi rendőrség hatósága Budapest egész környékére kiterjedjen. Nézetem szerint még ezzel sem fogja elérni az állam, hogy itt a fővárosban, különösen bűnügyekben a rendőrség tökéletesen működjék. Más államokban annyira mentek e
