Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-302
332 802. orsífigos Blés deezemtoer 6-án, pénteken. 1889. tattá és én erre vonatkozó kijelentését örömmel üdvözlöm és meg vagyok győződve, hogy e részben nemcsak én, hanem azon egész párt, melyhez tartozni szerencsém van, örömmel fogja támogatni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Midőn ezzel röviden jeleztem, hogy a közigazgatásban, ha annak hiányait lehetőleg meg akarjuk szüntetni, első sorban egységes vezetésre, másodszor a megyéknek megfelelő dotatioadásra, harmadszor a tisztikai fizetésének emelésére, helyzete biztosítására, negyedszer a jo<r érvényesülésének lehetőségére kell törekedni: főbb vonásokban jellemeztem mindazokat, melyeknek valósítása mellett a közigazgatás javulását remélem. A kérdés már most az, vájjon szükséges-e e czélbó] az államosítást behozni? Igen vagy nem? S itt elértem az államosítás kérdéséhez. Ez azon második eszme, mely a jövő kor administratióját van hivatva dicsérni. Én nem vagyok elfogulva sem az eszme iránt, sem ellene. De egyet tudok és ez az, hogy szakítani a választási rendszerrel, szakítani egy, ha nem is nyolcz-, de mindenesetre ötszázados múlttal, a nélkül, hogy megkíséreltük volna azon eszközöket, melyeket meg fogunk adni a jövőnek, megadni a múltnak is: azt hiszem, korai volna. Mert nem hiszem, hogy az állami administratio jobb lesz, ha mint jelenleg, csak 5 és nem 12 millió forintba kerül. Ám kíséreljük meg e költségeket a meglevő rendszer mellett befektetni és ha nem sikerül, én leszek a legelső híve az állami administratiónak. De tukjiionképen nem is állaim administratióról van szó. Mert hiszen az állami administratio minden postulatuma beillik a mai keretbe is. A tisztviselőkre való nagyobb befolyás e rendszer mellett is elérhető és e párt nem is fog habozni megadni a kellő eszközöket arra, hogy e befolyás érvényesüljön. Egyébként mindazon intézkedések, melyeket a minister ur jelzett, nem oly természetűek, hogy be nem illenének a választási rendszerbe. (Igaz! Ugy van! a széhö baloldalon.) Tehát nem is államosításról, hanem kinevezési rendszerről van szó. Én, t. ház, nem vagyok elfogult, én látom, hogy ez az eszme is utat fog törni magának; tudom, hogy a közigazgatásban a kinevezési rendszer nemsokára el lesz fogadba,pusztán azért, mert a jelennek, a meglevőnek az ember csak rossz oldalát látja és a múltnak dicsősége nem oly csalékony, mint a jövő kecsegtető reménye. Tudom, hogy Magyarország polgárainak nagy része a kinevezési rendszer híve és én ebben különös veszedelmet nem látok, nem pedig azért, mert szemem előtt egy czél lebeg, az állami élet minden nyilvánulásában oly állapotokat teremteni, hogy az állampolgár azon nyugodtsággal menjen minden tisztviselőhöz és hivatalhoz, hogy ott mindenkivel szemben jogát és igazságát megtalálja. (Általános helyeslés.) Az, vájjon e czélt a kinevezés vagy a választási rendszer utján érjük-e el, méltóztassék elhinni, a czél szempontjából tökéletesen közömbös. (Igaz! Ugy van!) Hogy én ma a mostani rendszer hívének vallom magamat, ennek oka nem ebben fekszik, hanem abban, mit minden magyarázat nélkül hagyva mondok ki s a mit minden magyar embernek éreznie kell és ez azon tagadhatatlan tény, hogy a választási rendszerben Magyarországon bizonyos fokú alkotmányjogi biztosíték rejlik (Helyeslés szélső balfelől) és mindaddig, t. ház, mig ezen alkotmányjogi biztosíték helyett megfelelő más biztosíték nem álllittatik, könynyelniűségnek tartom e biztosítékokat elejteni. (Élénkhelyeslés szélső balfelől.) Ezt az álláspontot, t. ház, a belügyi kormányzat is kell, hogy érezte legyen, mert az önkormányzati kör szélesítése által kívánja ezt megadni ; én azonban, t. ház, azon véleményben vagyok, hogy autonomicus kör tágítása alig oly biztosíték, mely a választási jogot pótolhatná és eszembe jut mindig az, ha valaki elembe rakna aczélozott éles kardokat, biztosan hordó fegyvereket és azt mondaná: védd magad, de karjaidat levágom. A költségvetést elfogadom. (Helyeslés jobb és szélső baloldalon.) B. Roszner Ervin jegyző: Körösi Sándor! Körösi Sándor.' T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A parlamenti szokás szerint az előttem szólott t. képviselőtársam nézeteire és állításaira kellene megjegyzéseket tennem, de én azt hiszem, hogy azon beszédben, melyet közigazgatásunk reformjáról tartani fogok és melyre a t. ház türelmét ezennel tisztelettel kérem, meg fogja kapni a választ. (Halljuk! Halljuk!) A belügyministerium költségvetésének általános tárgyalása nemcsak azért fontos, mert e ministerium működési köre kiterjed az állami élet minden ágára, hanem fontos ez időszerűit azért, mert a t. minister ur tegnapelőtt tartott beszédében kijelentvén közigazgatásunk reformjának szükségességét, fölvetvén ezt a kérdést, ez által alkalmat szolgáltatott arra, hogy e parlamentbe térjen vissza ismét a tárgyilagos tisztességes tárgyalás, Már csak e szempontból is igen fontos ez a költségvetési vitatkozás és én csak üdvözlöm a t. belügyminister urat és ezért köszönetet is szavazok neki, hogy alkalmat nyújtott arra, hogy e teremben nem a személyi harczok áldástalan küzdelme, hanem az elvek magasztos harcza domináljon. (Helyeslés jobbfelől.) A vita folyamán már többen a részletes kérdésekbe is belebocsátkoztak. Beszéltek kinevezési és választási rendszerről, beszéltek ugy az egyiknek, mint a másiknak fény és árnyoldalairól. Megvallom, én ezeket részletkérdéseknek tartom, a
