Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-302
302. országos ülés deezember 6-én, pénteken, 1889, 333 melyeket^igenis meg kell vitatni, de csak akkor, ha concrét törvényjavaslat fekszik előttünk, (ügy van ! jobbfelől.) Éu minden ilyen részletkérdés megvitatását még most idő előttinek tartok. Megmaradok a helyes közigazgatás elveinek fejtegetése terén és nem riadok vissza t. képviselőtársam, Perczel Miklósnak azon kijelentésétől sem, hogy e kérdés vitatásánál kerülni kell minden elveken való nyargalást, vagy a mint ő magát kifejezte, a Principien-reitereit. Azt monda ő, hogy e kérdés eldöntésénél nekünk tanácsot & r tapasztalattól és a gyakorlattól kell kérnünk. Én azt állítom, t. ház, hogy mindkettőtől kell tanácsot kérni; az elmélettől is, a gyakorlattól is. Az ó-korban a theologusok azon vitatkoztak, hogy a theologia elsőbbrendíí tudomány-e, vagy a phylosophia? A theologusok azt állították, hogy a tudományok rangsorozatában első hely a theologiát illeti és hogy a phylosophia a theologiának csak szolgája. A phylosophusok erre azt válaszolták, hogy a phylosophia igenis szolgája a theologiának, de olyan szolgája, mely előtte a lámpást*viszi. (Tetszés jobbfelől.) En is ezt mondom a gyakorlatról, hogy igenis szolgája az elmélet a gyakorlatnak, de olyan szolgája, mely előtte a lámpást, a világosságot viszi. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. belügyminister ur tegnap előtti jeles beszédében határozottan kijelentette, hogy ő közigazgatásunk javítását az állami közigazgatás alapján szándékozik rendezni s erre nézve fog egy törvényjavaslatot a t. ház elé terjeszteni. Az igen t. államtitkár ur pedig ezt tegnap egy igen szép beszédben részletesen is megismertette s kimutatta azon irányt, a mely a kormányt közigazgatásunk javításánál vezetni fogja. Készemről üdvözlöm a t. belügyministert, hogy a reform terére lépni szándékozik s hogy mostani közigazgatási törvényünket javítani akarja. Azt hiszem, hogy ez által hazánkban csak egy rendezettebb állapotot s rendezettebb jogrendet fog megszilárdítani. Nem akarok belebocsátkozni annak a kérdésnek a vitatásába, hogy mostani közigazgatási törvényünk jó-e vagy rossz? Minek beszélnék én itt erről. Itt van a t. minister ur nyilatkozata; ő határozottan azt mondotta, hogy ő az állami igazgatást akarja behozni és pedig azért, hogy a mostani közigazgatást javítsa s ezzel be van bizonyítva, hogy mostani közigazgatásunk a jelen szükségleteinek többé meg nem felel. (Egy hang balfelöl: Tehát, hogy rossz.) Bocsánatot kérek, oly törvény javítására, a melyik jó, soha sincsen szükség. (Derültség.) Az természetes, hogy minden javításnak az a czólja, hogy egy létező törvény a jövőben jobb legyen. Centralisatio vagy decentralisatio képezi-e valamely államban a közigazgatás súlypontját, ez a kérdés eléggé megvitattatott már Európa valamennyi törvényhozásának tanácskozási termében és vitattatik folyton ma is az oly államokban, a melyekre, mint modern államokra, szoktak hivatkozni. Oly modern állam, t. ház, nincs a világon, a melynek közigazgatása javításra nem szorulna, ennélfogva ma még az a kérdés: vájjon a centralisatio, vagy a decentralisatio legyen-e a közigazgatás súlypontja, egészen és véglegesen eldöntve nincs. Megoldja azt minden ország törvényhozása a saját országának körülményei, szokásai, műveltsége és anyagi viszonyai szerint. (Általános helyeslés.) Megvalósít ideáljából annyit, a mennyit lehet. A köztünk, itt a képviselőházban folyt vita is csak erre a kérdésre redueálható. Mi sem keresünk most egyebet, legalább a vitának nem kell más tárgyakat felölelni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Nem a választási törvényről, nem a parlamenti biráskodás hátrányairól kell most beszélnünk, hanem beszélnünk kell arról, hogy jövőre létesítendő közigazgatási törvényeinkefe a dívó közigazgatási rendszerek közül mélyikre alapítsuk ? Az a kérdés: vájjon az állami közigazgatásnak azt a nemét alkalmazzuk-e közigazgatási törvényeinkben, a mely az államot a társadalom fölé akarja helyezd és minden hatalmat a központi kormány kezébe akar összpontosítani a végett, hogy azután a maga kinevezett szakértő hivatalnokaival a maga akaratát végrehajthassa? Avagy az önkormányzati rendszerre alapítsuk-e közigazgatásunkat, a mely épen megfordítva, a társadalmat az állam fölé akarja helyezni és azt akarja, hogy az állami hatalom apró részekre daraboltassék szét az önkormányzat által? Vagy végre azon rendszert fogadjuk-e el közigazgatási törvényeink alkotásánál alapul, a mely államot és társadalmat oszthatlan egységnek fogván föl: az igazgatásban mind az államnak, vagyis az állami központi hatalomnak, mind pedig az önkormányzatnak részt akar adni? Én e házban nem vettem észre, hogy valaki az általam jelzett, első pontban körülirt administratiót akarná közigazgatásunkba behozni, tehát nem akarja senki a merev centralisatiót vagy legalább én nem vettem észre, hogy valaki akarná közigazgatásunkba behozni. (Általános helyeslés.) Hová vezet a merev centralisatio, azt mutatja azon államok fejlődése, illetőleg azon állam példája, mely ezen már keresztülment. Tocqueville, a kinek a neve az egész világon ismeretes, azt mondja, hogy Francziaország összes forradalmai és szerencsétlenségeinek oka a merev centralisatio. (Félkiáltások szélső balon: Nos! Nos!) És azt mondja, hogy önkormányzati intézmények nélkül egy nemzet nem adhat magának szabad kormányt, nem 6 birhat a szabadság szellemével. A szabad népek ereje a községekben, a városokban van.
