Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-301

äöL orsíágös ülés december 5-én, estttőrtSkSn. 1891. g jt) teknek döntő szerepük legyen. Ebből a tartalom- j ból aztán, mint a közigazgatási szabadság követel- | menye önmagától folyik azon további elv, hogy mindazokon kivül, a kiket valamely kormányzati tárgy jogilag és gazdaságilag közvetlenül érint, annak elintézésébe más elemeknek túlnyomó és döntő befolyásra jutnia nem szabad. Az „önkormányzat" kifejezés különböző idők­ben más más fogalmat jelentett. Értelmezésével tisztába, maga a német államtudományi irodalom is csak újabb időben jött. Eleinte szorítkozván az, e részben, egyedül a községi mnnicipiumókra, különbség tétetett ezeknek sajátképeni és átruhá­zott hatásköre között. Majd az elébbi nevében, ügy az elmélet, mint a liberális pártprogrammok követelni kezdték, hogy a községek saját ügyeiket, különösen gazdasági ügyeiket önállóan intézzék. Követelni kezdték, hogy e részben reájuk az állam­nak csupán felügyeleti joga maradjon, kizárva minden beavatkozást vagy gyámkodást. Ezen irányzattal állott elő a községek számára az auto­nómia: önigazgatás joga, mint minden jogalanyt erkölcsi avagy területi testületet saját ügykörében megillető primordialis jog. Ettől azonban teljesen eltérő értelme bonta­kozott ki Angliában, a XVIII, század óta, az önkor­mányzat-, selfgovernmetnek. A selfgovernment itt nem jogi alapfogalom jelentése akar lenni, hanem egy politikai rendszeré. A selfgovernmentnél, a nép önkormányzatánál az állam összes felségjogai részint a népnek közvetlen, részint annak kép­viselet utján való határozott közreműködésével gyakoroltatnak, nem pedig az államhatalomnak valamely a néptől különböző functionarius, a feje­delem vagy ezeknek tőlük függő, önállóbban alkal­mazottjai által. Jelentkezik az angol önkormány­zat először is a parlamenti alkotmányban, melynél fogva az államfőnek minden nyilvánjogi cselek­vényeihez a népképviselet hozzájárulása kívántatik meg, a végrehajtó hatalom legfőbb vezetőjéül pedig csupán olyan férfiút lehet alkalmaznia, kiaz alsóház többségétől támogattatik. Szerepel továbbá az összes területi,kormányzatikerületekben, ahol az állami functiók olyan orgánumok által végeztet­nek, a kik hivatalos működésük törvényszabta korlátain belől, ugy magától az államfőtől, mint annak hatóságaitól gazdaságilag és jogilag függet­lenek. A városok nyilvánjogi testületei, a szegény­egyesületek, egyházközségek és mindazok a pol­gárok, a kik nem hivatásszerű államszolgálatban hanem tiszteletbeli, jogilag és gazdaságilag füg­getlen állásban teljesítenek a közigazgatás és jurisdictio különböző ágaiban állami functiókat, megannyi orgánumai a területi önkormányzatnak. ! Ilyenek tehát nemcsak.a sheriffek, békebirák, coro- I nerek, lordlieutenantok, egyháznak és szegény- ' felvigyázók, hanem az esküdtek is az állami biró- ! ságoknál és a békebirák úgynevezett négyes-, üléseinél. Az angol selfgovernmentből fejlett ki és alapíttatott meg az önkormányzatnak azon új fogalma és szerenesés megkülönböztetése, mely a tudomány és irodalom terén vita tárgyát már nem is képezi, a gyakorlatban pedig mind általáno­sabban érvényesülni kezd. Határozottságát, tudo­mányos értékét és gyakorlati előnyeit leginkább ellentétei világítják meg, azok teszik legkönnyeb­ben kézzelfoghatóvá. Az önkormányzat szemben áll nemcsak az állami ügyek hivatalnokok általi kormányzatával, a kik az államkormánynak vagy hatóságainak jogilag és gazdaságilag alárendel ­vék; szemben áll nemcsak a feudális kormány­zattal, melynél az állami functiók teljesítése, mint magánjogi előny a földbirtokot illeti; de határozottan és lényegesen különbözik az auto­nómiától is, mint a területi vagy erkölcsi testüle­tekre az állam által átruházott azon jogosítvány­tól, hogy azok saját viszonyaikat önalkotta jogszabályok szerint rendezzék és igazgassák. Mert az önkormányzat nem a saját ügyeknek kormányzata, hanem az állami feladatok telje­sítése. Az önkormányzat nem saját érdek végetti közigazgatás, hanem közigazgatás az állam érde­kében. Épen ezért, mig az autonómia szerveivel szemben csupán jogi ellenőrzés illeti meg az államhatalmat, hogy azok a törvény korlátait át ne lépjék, addig egy helyesen szervezett Önkor­mányzati rendszernél minden orgánummal a leg­alsó fokúval szemben azáílamkormánynakfegyelmi vagy kényszerhatalommal kell birnia, ha azok feladataikat nem eléggé vagy rosszul végeznék. A kormányzati autonómia minél nagyobb területen, szélesebb alapon szerveztetik s minél élettelj esebb, annál bizonyosabban particularismusra vezet, egy­másra utalván s életre pezsdítvén a helyileg elkülönített összes érdekeket. Az autonómia, a hol nem fietio az, hanem valósággal létezik, egyene­sen kizárja a centralisatiót, nehezíti szabályren­deletei labyrintjával az egyöntetű igazgatást, bénítja a kormányhatalom működését minden irányban és képtelenné teszi az államhatalmat a nagy, az intensiv erőfeszítéssel járó feladatok gyors és erélyes keresztülvitelére. Képtelenné teszi, mivelhogy az állami élet lüktetése olyan, mint a társadalomé: az alkatrészeknek külön­külön szívós összetartása, ennél is, amannál is, mindig az egésznek gyengülésével jár. Ezeréves öntudatos nép viszontagságai tanították meg arra épen a mi fajunkat, hogy nemzeti államokban egységben az erő : nagy hatalmi állásra hivatott vagy kényszerült kis politikai nemzetnél erőben áll az élet. Az alapfogalmak imént vázolt megkülönböz­tetését egyedül azért tartottam szükségesnek előre bocsátani, nehogy félreértessem, midőn közigaz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom