Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-301

318 801. országos ülés deczember 5-én, csütörtökön. 1S89. gatás védelmére felhozhatók lettek volna. (Helyeslés balfelöl.) Hisz ott van legelőször a főispán, (Halljuk! Halljuk!) a ki a mellett, hogy igen sok tisztviselőt kinevez, ki némelyeknek áthelyezése felett rendelkezik 8 a candidatiót is, ha akarja, kizárólagossá teheti. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Volt idő, mikor épen Tisza Kálmán ministerelnök ur a kormányt ezen javaslatáért kétszínűséggel vádolta, a miért nem merte határozottan kimondani, hogy a candidatiót egyenesen a főispán kezébe adja, noha régebben, valamint 1848. előtti idők alatt is cs díugyan a főispán kezében volt, hanem ily kerülő utón akarja becsempészni. A főispánnak joga van megakasztani minden törvényhatósági határozatnak végrehajtását, (Igaz! Ugy van! balfelöl) mert joga van azt végrehajtás előtt a belügyministerhez felebbezni. (Igaz! Ugy van! balfelöl. Halljuk! Halljuk!) Nem akarok a főispán többi praerogativairól szólani. Ott van még a fegyelmi, a felfüggesztési jog, a melyek mind in ultima instantia mindig a ministeríumban találják végeiduntésüket. Ott van a közigazgatási bizottság, a melyet mai szervezetében bizony senkisem fog oly független testületnek tartani, a melyben feltétlenül megbízni lehet, mert azok a közegek inkább a főispánhoz szítanak s attól részben függnek is, bizony inkább az ő érdekét és az ő nézetét fogják támogatni, mint másként, ha függetlenek volnának. (Helyeslés balfelöl,) Ez oly dolog, a mely felett digputálni nem lehet. A tisztviselők felett a rendes főtisztviselőn kivül rendelkezik vele a belügyminister, sőt minden minister; hisz minden ministernek joga van ellene fegyelmi vizsgálatot elrendelni. De az újabbi eljárás szerint rendelkeznek vele a pénzügyminister alárendelt közegei is. Kell-e még több, hogy a közigazgatás államosítva legyen? Kérném azért Apponyi t. képviselő urat, függeszsze fel azt a dogmaticus állítását hogy ő a közigazgatás javítását csak az államosítástól reméli. Hisz ép ma ténynyel van bizonyítva, hogy a közigazgatás, mely nem egyéb, mint államosított közigazgatás, nemcsak nem jó, sőt szerinte határozottan rossz. Ma meg vannak minden garantiák, melyekkel ő körül akarja övezni az államnak odaadandó nagy hatalmat. Ma is van a törvényhatóságnak határozati, rendelkezési, statutarius, felirati joga, sőt van az is, a mi nem lesz, ha államosítják, tisztviselőiválasztási joga is. És ha ez nem képes megakadályozni azt a rendszert, mely valósággal államivá teszi a közigazgatást: akkor azzal a rendszerrel, a melyet ő contemplál, ezt annál kevésbé fogja elérni. Azt is el fogja ismerni t. képviselőtársam, hogy a közszabadságnak egyik legfőbb biztosítéka az államhatalomnak rendes körvonalozása és annak helyes arányosítása. A t. képviselő ur velem együtt igen erősen küzdött sok törvényjavaslat ellen, melyet magában helyesnek talált, de épen azért nem fogadta el, mert az államnak nagy hatalmat adott. Midőn újabb törvények értelmében az államnak százezrekre direct befolyását azzal is szaporítani, hogy még néhány ezer tisztviselő sorsát egyenesen az állam kezébe adjuk, ezt, bocsásson meg, én logicusnak nem találom. Mint Bartha t. képviselőtársam is mondta, mi nem vagyunk egészen független állásban, uem állunk ugy, hogy ránk, külső — ha nem is befolyás — de legalább bizonyos pressio ne gyakoroltatnék. Már közjogunknál fogva is óvatosaknak kell lennünk, hogy a kormány hatalmát ezentúl ne szaporítsuk, A t. képviselő ur azt is felemlítette és a belügymister ur is hozzátette — és e nézete helyesléssel találkozott — hogy a városokra nézve külön közigazgatási szervezet készíttessék. Ha ezt úgy érti a t. képviselő ur és a t. minister ur, hogy mivel a városoknak és községeknek igen sok oly teendőjük van, melyek külön szervezetet tesznek szükségessé, e tételt elfogadom. De nagyjában véve azt hangoztatom, hogy a közigazgatás a városokban ugyanazon alapokon nyugodjék, mint a megyékben. Ebben különbséget város és megye közt nem szabad tenni. Mint jeleztem is, igen röviden akarva nyilatkozni, még csak egyet akarok mondani. (Halljuk!) Deák Ferencz a sajtótörvény megalkotásakor azt mondta: elégnek tartaná, ha a törvény e három szóból állana: „Nem szabad hazudni". Én meg azt mondom a közigazgatásra nézve : a kormány ne korteskedjék, (Helyeslés) mert ha a kormány korteskedik, lehet a rendszer akármilyen, soha jó közigazgatás nem lesz. (Élénk helyeslés szélső balfelöl.) Boszner Ervin jegyző: Vadnay Andor! Vadnay Andor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Holló Lajos t. képviselőtársam tegnap, Bartha Miklós t. képviselőtársam ma, mindegyik egy-egy magas színvonalú érdekes beszédben egészen eriticájába bocsátkoztak a küszöbön álló közigazgatási reform alapelveinek. Részint az ő fejtegetéseik, részint azon meggyőződésem által, hogy a közigazgatási reform keresztülvitelének ártalmára nem lehet, sőt inkább csak előnyére válik, ha annak sarkalatos alapelveire nézve itt, a képviselőház kebelében előleges megvitatása történik, én is indíttatva érzem magamat a felszólalásra. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy az önkormányzatnak nálam hivebb és melegebb barátja senki sem lehet. Annak az önkormányzatnak, t. ház, a melynek mint politikai alapfogalomnak tartalma abban áll, hogy mindazon kormányzati, tehát állami ügyek, a melyek a lakosság valamely testületileg avagy eszmeileg elkülöníthető csoportját közelebb és mélyebben érdeklik, mintsem magát az állami értelemben vett egészet, hogy az ilyen kormányzati ügyek elintézésében emez érdekel-