Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-301
801. orsíőgos Hlés deezenifeer 5-én, csütörtökön. 1889. 315 pontoknak megjelölésére vonatkozik, melyekből a közigazgatási reform-kérdéseknél ki kell indulnunk. (Kálijuk!) A mi a vita keretének megvonását illeti, e tekintetben teljesen egyetértek azon felfogással, nie'yet a tegnapi nap folyamán Holló Lajos és Apponyi Albert gróf t. képviselőtársaim nyilvánítottak. Részemről is azon hitben, azon meggyőződésben vagyok, hogyha a belügyi költségvetés tárgyalása alkalmából, a közigazgatási reform kérdése felett megindult ezen vitának egyáltalán lehet valami practicua czélja, az nem lehet más, minthogy a közigazgatás kérdésébe világosságot derítsen (Ugy van! jobbfelől) és ez által a nemzetnek kezeibe szolgáltatni szón támpontokat, a melyeknek segítségével alapos és biztos ítéletet hozhat a köztünk és t. ellenfeleink közt fennforgó ügyben. (Élénk helyeslés és tetszés johbfelöl.) Áttérve magának a kérdésnek a lényegére, mint azt a vita eddigi folyama is megmutatta, de a mit már amúgy is régen tudtunk, az adott helyzetből való kibontakozásra két mód kinálkozik, két út áll előttünk. Az egyik az önkormányzat, helye sebben megjelölve a municipalismus útja, a mely egészben és nagyban tekintve a dolgot, visszavezetne bennünket az 1848-iki, respective az 1866. évi IV. t.-cz. alkotását megelőző közigazgatási állapotokhoz, mert e kettő között lényeges különbség nincs; a másik a közigazgatás államosításának az útja, a melynek hivatása volna az 1848-ban újra concipiált magyar állami önkormányzatot összhangzásba hozni a régi megyével. (Helyeslés jobbfelöl) A municipalismus rendszeréhez, t. ház, a mint említem, az ideált a régi 1848 iki megye szolgáltatja, természetesen a képviselőválasztás és utasítás adástól megfosztva és népképviseleti alapra szervezve. Ezen megye, a rendszer híveinek felfogása szerint, qualificatio mellett életfogytiglan választott bírái által gyakorolná első fokban a birói hatalmat és időnként újra választandó közigazgatási tisztviselői által végezne mindenféle közigazgatási, ugy állami, mint törvényhatósági teendőt. E czélból a kormány, az állami közigazgatásra vonatkozó intézkedéseit, a megye egyeteméhez intézné, a mely, ha azon intézkedéseket torvényszerüeknek, helyileg czélszerííeknek tartaná, végrehajtás végett kiadná a saját közegeinek; ha pedig az utóbb jelzett szempontokból kifogása volna ellenük, akkor felírna a kormányhoz; az 1848. előtti gyakorlat szerint sikertelen felírás után azokat cum honore, vagy akár, a mint nem egyszer megtörtént, sine honore is félretenné, vagy pedig — a mint ez a tan az 1869. és 1870. évi közigazgatási viták alkalmával némi módosítást szenvedett — a független állami bírósághoz apellálna, a melynek döntésében azután úgy a kormány, mint a megye egyformán megnyugodni tartoznának. (Halljuk! Halljuk !) Ha most azon mértéket, melyet a közigazgatási rendszer bírálatánál alapul kell venni -és a mely nem lehet más, mint annak kutatása, hogy vájjon azon rendszerben meg vannak-e egyfelől a jogi alapokon szervezett közhatalom és másfelől a szabadság biztosítékai, továbbá ezek helyes arányban állanak-e egymással ? (Élénk helyeslés jubbfelöl) — ismétlem — ha ezen mértéket, mely véleményem szerint az egyedüli helyes kiindulási pont lehet a kérdés eldöntésénél, alkalmazásba veszszűk, azt hiszem, hogy mindenki úgy fogja találni, hogy a vármegyei rendszerben, azon rendszerben, melyet a 48-as és függetlenségi pártnak t. tagjai ajánlanak az országnak, kétségen kivül teljes mértékben megvannak a szabadság biztosítékai, sőt ha az ellen ezen szempontból kifolyólag általában valami gáncsot lehetne emelni, ez talán abból állhatna, hogy talán egy kissé több van benne a jóból,, mint a mennyi szükséges lenne. (Igazi Ugy van! jobbf elől'. Élénk ellenmondások a szélső balon.) Égészen máskép áll azonban a helyzet a hatalom biztosítékai szempontjából. Mert ha a hatalom praerogativai nem is hiányoznak teljesen a municipalismusból, azok csak nagyon fogyatékosan vannak meg a rendszerben ; sőt maga a rendszer mintegy azon feltevésből látszik kiindulni — és ezen feltevés, megengedem^ helyes lehetett az 1848. előtti időben, de nem tartom azt helyesnek ma — azon feltevésből látszik kiindulni, hogy minden hatalom ellensége a szabadságnak, (Ugy van! a szélső baloldalon) következőleg ezzel szemben a polgárnak nincs is más feladata, minthogy minden áron és minden irányban vértezze és felfegyverezze magát ellene. (Ugy van ! Igaz! a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ezen rendszerre tehát még mindig egész mértékben és teljes hatálylyal reá ülik az az elmés bírálat, melyet az 1841-iki „Világ", a szerkesztő, gróf Dessewffy Aurél tollából az akkori vármegyei rendszerről hozott. (Ugy van! jobbf elől.) De hát vizsgáljuk meg egy kissé bővebben a dolgot. Kérdem tehát, mit jelent az a rendelet félretételi, illetőleg állambiróságról szóló tan? Az én nézetem szerint nem egyebet és nem kevesebbet, t. ház, mint a kormányzat teljes lehetetlenné tételét, mozdulatlanságát; bocsánat, tévedtem a kifejezésben, mert ennél valamivel többet is jelent. (Halljuk! Halljuk!) Jelenti egyszersmind a ministeri felelősség és a parlamenti ellenőrzés megsemmisülését. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondások a szélső halon.) De van ebben a rendszerben egy más tan is, melyet a hatalom szempontjából magamévá nem tehetek és ez az, hogy a birák választásának visszaállítása és a közigazgatási tisztviselők választásának fentartása által a birákat visszahelyezi, a közigazgatási tisztviselőket 40*
