Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-301

314 lOÍ. országos ülés deczembcr t>-én, csütörtökön. 188&. azon működésről is, melyet a vármegyék a múltban teljesítettek. Egyszersmind felemlítette azt is, hogy az 1848. törvényhozás a vármegyéket az alkotmány yédbástyáinak nyilvánította. Ezen állítás, t. ház, teljesen megfelel a valóságnak és én szintén azok közé tartozom, a kik a vármegyéknek a múltban szerzett érdemeiből egyáltalában semmit sem akarnak levonni. De bátor vagyok t. képviselőtársamat emlékeztetni mégis báró Eötvös Józsefnek egy kifejezésére, melyet, ha emlékezetem nem csal, 1869 ben vagy 1870-ben mondott erre vonatkozólag s a mely abból áll, hogy a kik azt állítják, hogy a magyar alkotmányt a múltban a vármegyék mentették meg, azok összetévesztik az alakot a tartalommal, mert a magyar alkotmányt a múltban igazában nem a vármegyék, hanem az azokban nyilvánult, a nemzeti közszellem mentette meg, az a nemzeti közszellem, a mely sem imposansabban, sem szebben, sem egyöntetűbben nem revelálta magát soha, mint azon 50-es és 60-as években, midőn nemcsak a törvényhozás terme, de a vármegyei székházak nagy termeinek ajtai is be voltak zárva a nemzet előtt. (Élénk helyedés és tetszés a jobboldalon.) A t. képviselőtársam beszédének még csak egy részére akarok észrevételt tenni és ez az, a melyben ő az igen tisztelt belügyminister urnak azt hányta szemére, hogy az állami administratio rendszerét, illetőleg azt, hogy az alatt mit kell érteni, nem fejtette ki bővebben és részletesebben. Azt hiszem, t. ház, hogy ezakérdés annyiszor volt már itt a házban megbeszélve, annyiszor volt megszellőztetve a hírlapokban és a társadalmi életben, hogy, ha a t. minister ur nem is érezte magát indíttatva bővebb nyilatkozatra, a közvélemény mégis tisztában van az iránt, hogy mit kell az alatt érteni. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a szélső baloldalon.) Ennyiből áll, t. ház, a mit t. képviselőtársam beszédére megjegyezni szükségesnek tartottam. A mi magát a beszéd lényegét illeti, arra nézve meg fogja találni a választ beszédem további folyamában. (Halljuk! Halljuk!) Ezek után áttérek, t. ház, beszédem tulajdonképeni tárgyára. Alig szenvedhet kétséget, hogy bárki álljon ez idő szerint Magyarországon a belügyi kormányzat élén, egy nagy és kettős feladattal fogja szemben találni magát. Egy nagy feladattal, melynek első részét az administratio helyes irányú és ezélszerű vezetése és a második részét pedig a közigazgatási szervezetben szükséges változtatások létrehozatala és az ezzel kapcsolatos reformok megalkotása kell hogy képezze. A feladat első részét illetőleg az igen t. belügyminister ár azon elvet követte eddig s hiszem, hogy fogja követni a jövőben is, hogy egyfelől a közérdek követelményeinek, a törvények és szabályok szigora végrehajtásával országszerte érvény szereztessék (Általános helyeslés) és másfelől, hogy a közigazgatási intézkedések és határozatok keretében, a mennyiben azok egyesek és testületeknek jogait és érdekeit is érintik, a subjectív szempontok mellőzésével kizárólag a tárgyilagosság tekintetei emelkedjenek érvényre, egy szóval kifejezve, hogy Magyarország közigazgatása szigorúan a jog szabályaihoz törekedjék. (Általános helyeslés.) Azt hiszem, t. képviselőház, hogy a közigazgatás vezetésére vonatkozólag ezeknél helyesebb elveket felállítani és követni nem lehet. Megemlékezett a t. belügyminister úr beszéde folyamában arról is, hogy épen a jelzett szempontból szükségesnek tartja az ellenőrzési jog fokozottabb mérvű gyakorlását s hogy ezen felfogáshoz mérten az 1886: XXI. t.-ez. által reá ruházott jognál fogva elrendelte a törvényhatóságok ügyvitele és pénzkezelésének saját kiküldött közegei által eszkőzlendő megvizsgálását. Nem akarom vitatni, t. ház, hogy ezen rendszabály egymagában véve alkalmas lenne a létező bajok orvoslására; de szemben azokkal, a milyenek különösen a házon kivül nagyon sokan találkoztak, a kik ennek semmi, vagy csak nagyon kevés értéket voltak hajlandók tulajdonítani, egész határozottan merem állítani, hogy daczára annak, miszerint a kiküldötteknek még folytonosan küzdeniök kell a helyzet nehézségeivel, az eddig eszközölt vizsgálatok már is megtermettek jótékony gyümölcseiket a közigazgatásra nézve. (Helyeslés a jobboldalon.) Áttérve magára a közigazgatás reformjának kérdésére, engedje meg a t. ház, hogy constatáljam mindenekelőtt azon, a tegnapi és mai vita által igazolt tényt, hogy közigazgatásunk a közelebbi események hatása alatt válponthoz érkezett, illetőleg oly helyzetbe jutott, a melyben toyábbra a stagnátió bizonyos veszélye nélkül meg nem maradhat; eddigi irányából tehát akár jobbra, akár balra, de minden kétséget kizáró bizonyossággal ki kell lépnie. Ily helyzetben, t. ház, azt hiszem, felmentve érezhetem magamat azon kötelezettség teljesítésétől, mely elől más körülmények közt aligha kitérhetnék, hogy t. i. a jelenlegi közigazgatási rendszernek bírálatát nyújtsam. Felmentve érzem pedig magamat ettől annál is inkább, mert mint a költségvetés felett megindult vita eddigi folyama mutatj történtek után édes-kevesen lehetnek úgy ezen ház kebelében, mint az országban, kikkel szemben az irányváltozás szükségességét igazolni, bizonyítani kellene. Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Polónyi Géza: Hát kik csinálták azt a jó irányt ? (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Tibád Antal .* Mielőtt áttérnék magának a kérdésnek fejtegetésére, (Halljuk! Halljuk!) engedje meg a t. képviselőház, hogy még két megjegyzést tegyek, melyeknek egyike a vita keretének megvonására és a másik azon kiindulási