Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-301

301. orsiágos ülés decaembor 5-én, estttBrtSkSTi. 1889. 3^3 kozott: „ A választások szabadsága ezáltal teljesen megszűnik, az ország legtávolabb részeiben is elhelyezkedett, mindent a központi kormánytól váró bureaucraták, a vett intés szerint teljes hivatali befolyásukat vetik a mérlegbe, Ígérnek, fenyegetnek, tetszésük szerint készítik a választói jegyzékeket és ha nem is mindig, de legtöbb esetben és helyen keresztül viszik a kormány jelöltjeit. Ily módon alapjában hamisíttatik meg a parlamenti felelős kormány, mert a képviselőház nem lehet a nemzeti közvélemény képviselője, igy válik lehetségessé, hogy az egyetértő többség és kormány a nemzetre nézetével ellenkező törvényeket erőszakoljanak, hogy azt akaratja elleni irányban kormányozzák." És a ministerelnök ur szerint is mi lenne az ily választás következménye? Ezt mondja: „Ily módon alapjában hamisíttatik meg a parlamenti felelős kormány." (Zajos felkiáltások: Igaz! Ugy vem! a szélső baloldalon.) „Ellenkező törvényeket erőszakolnak a nemzetre." (Igaz! Ugy van! a szélső bal/elől) Hozzátehette volna, a milyen a véderőt örvényjavaslat. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Egy hang a szélsőbalról: Mért nem éljeneznek most a generálisnak f!) Ebből, t. ház, a mit felolvastam, megítélhető két dolog. (Halljuk!) Először az, hogy a ministerelnök ur már 1865-ben igen jól tudta, miként lehet a parlamentarismust meghamisítani. (Igaz! Ugy van! Derültség a baloldalon.) A másik, a mit következtetek az — és ez sokkal fontosabb s ennek semminemű egyéni czélzága sincsen — hogy 1867 után, illetőleg Í848 után, tehát mióta a mi alkotmányunk súlypontja a parlamentre és a felelős kormányra nehezedik, minő nagy szükség van arra, hogy a közszabadság a vármegyei rendszer által biztosíttassák. (Élénk helyeslés a szélső balon.) T. ház! Én magáról az administratióról szólni nem kívánok, legkevésbé kívánok pedig az állami administratióról szólani. Erről talán szólhattam volna, ha a belügy mini ster ur egy kis időt szentel vala ezen történelmi fontosságú átalakulásnak ; ha legalább annyi időt méltóztatott volna rászentelki, mint a trachoma kérdésének ; igy azonban teljes elvi zavar áll elő. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert a belügyminister ur egyik mondatában kifejezte azt, hogy ő az autonómia híve, a másik mondatában, hogy az administratió államosítását akarja. Ha akár az egyiket mondotta, volna, akár a másikat: minden ember tisztában volna az iránt, hogy a történelmi fejlődés és a jogélet szempontjából Magyarországon mi tehát az, a mit a belügy minister ur akar. De ezen nagy, történelmi, fontosságú átalakulásról a belügyminister ur nem tartotta jónak többet mondani, mint azt, hogy híve KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XIV. KÖTET. az autonómiának és hogy az administratió államosítását igyekezni fog behozni. Hogy miként találja meg az utat e két dolog kiegyenlítésére : azt nem mondta meg; én pedig még csak nem is képzelem, felfogni nem tudom. Erről tehát ezúttal nem is beszélek. Egyetlenegy megjegyzésem van még arra nézve, hogy ugy nekem, mint tudomásom szerint annak a pártnak, a melyhez szerencsém van tartozni, az a meggyőződésünk, hogy a ki állami administratiót csinál, mielőtt magát az államot megcsinálná: a nemzetet szolgaságba kergeti. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a szélső baloldalon.) Dárdai Sándor jegyző: Tibád Antal! Tibád Antal: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott t. képviselőtársam szép és érdekes beszéde kezdetén azt állította, hogy a belügyminister ur azon eljárásában, melynél fogva több törvényjavaslat beterjesztését kilátásba helyezte a háznak, egyenes és határozott vád rejlik a megelőző belügyi kormányzat ellen. Én, részemről, t. képviselőház, a képviselőtársamnak ezen felfogásában nem osztozom, mert azoknak a törvényjavaslatoknak, a melyekről az igen t. képviselő ur szólott, egy része olyan természetű, a melyek az új rendszer létesítésére vonatkoznak, a melyek tehát ezen rendszerben sem előterjeszthetők, sem kezdeményezhetők nem voltak. (Helyeslés jóbbfelől.) Á törvényjavaslatok azon másik része pedig, a melyek nem vonatkoznak magára a szervezetre, azok — illetőleg az azokra vonatkozó munkálatok — kezdetüket már a múlt rendszerben vették. (Helyeslés jóbbfelől) Ez az egyik, a mit t. képviselőtársam beszédére megjegyeznem kellett. Megemlékezett a t, képviselő ur a dohánymonopóliumról is imént elhangzott beszédéhen, még pedig azon tétel kapcsában, hogy vannak olyan institutiók, melyek a nép vérébe átmentek és olyanok, melyek át nem mentek; ez utóbbiak közé tartozik szerinte a dohánymonopolium és épen azért a polgárok a dohánymonopolium ellen elkövetett kihágásokat nem is tartják megbecstelenítőknek. Fájdalom, t. képviselőház, az, a mit a t. képviselőtársam állított, tény. De ez nem vonatkozik csak a dohányra, hanem kiterjed általában minden állami jövedelemre és nem is annak a bizonyítéka, hogy ez institutió nem ment át a nép vérébe, hanem bizonyítéka igenis annak, hogy Magyarország népében az állami érdek iránt — fájdalom — ez ideig még mindig nincsen elég érzék és a többek között, azért is szükség van az állami administratió behozatalára, (Élénk helyeslés jóbbfelől. Ellenmondás a szélső baloldalon.) Bartha Miklós t. képviselő ur igen szép hangon és melegen emlékezett meg azon szerepről, 40