Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-301

3 \ 9, 801. országos ülés deezember Ö-én, csütörtökön. 1889. helyzet, melyet e kiegyezés megteremtett, nem teszi feleslegessé az alkotmányos biztosítékokat. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) Mig a hadügy, a külügy, a pénzügy tényleg közösek, addig fennáll az az esély Magyarországra nézve, hogy érdekei idegen érdekeknek eshetnek zsákmánnyul. Hiszen helyzetünk az, hogy a fogyasztási adókon nem tudunk változtatni, mert ebbe beleszól más is. Ha a véderő-törvénynek legjelentéktelenebb szakaszán, bárcsak stylaris módosítást akarnánk tenni, a hiteles szöveget Bécsből küldik le. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Es ha Horvátországban vagy egyebütt zavargás üt, ki a kormánynak nincs annyi hatalma, hogy teljes önállósággal egy század katonát küldjön oda a zavargás lecsillapítására. Ilyen a mi souverainitásunk, tisztelt ház! (Igaz! Ugy van! a bal- szélső baloldalon.) Ország, mely magát államnak nevezi, hasonló helyzetben nincs a föld kerekén. Nem mehetünk tehát idegen országba institutiókat, theoriákat kölcsön kérni. (Élénk helyeslés a szélső balfélől.) Nekünk alkotmányos biztosítékokról a magunk szükségletei szerint kell gondoskodnunk. A közj ogi helyzet megteremtette az ily biztosítékot a vármegyékben. Nekünk a vármegyét fenn kell tartanunk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Semmiféle idegen, ideplántált intézmény, neveztessék az autonómiának, vagy bárminek, nem lesz képes arra, mire a vármegye képes az alkotmányos harczokban, nem lesz képes a közérzületet, a nemzeti szellemet annyira fölébreszteni, nem lesz képes harczba vinni mindenkit, nem lesz képes kioktatni mindenkit, nem lesz képes arra, hogy a repraesentationális jog alkalmazásával apró csatározásokban kifáraszsza az ellenfelet, a központi hatalmat. (Igaz! Ugy van! a szélső balfélől.) Jól tudom, t. ház, hogy az alkotmányos harczok idején is a nemzet főerődje a parlament és a felelős kormány; de nekünk ép közjogi helyzetünknél fogva kell gondoskodnunk, hogy ha az alkotmányos harcz idején e főerőd elbukik és ez a harcz esélyeiben megtörténhetik, hogy akkor a nemzeti jogélet és a nemzeti törekvések vonulhassanak vissza az országban szétszórt védbástyákba, hogy itt a néppel érintkezve, új erőt merítsenek a küzdelem folytatására. (Élénk helyeslés a ?zélsö baloldalon.) De, t. ház, ha nem is volnánk mai közjogi helyzetünknél fogva kapcsolatban más állammal, még akkor is szükségünk volna a közszabadság érdekében a vármegyei institutióra. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én jól tudom, t. ház, hogy monarchiában az emberi elme eddigelé jobb kormányformát, mint a minő a népképviseletre fektetett parlamentáris felelős kormányzat, kitalálni nem tudott; de azt is tudom, hogy ez a kormányzat sem tökéletes, hogy a visszaélés itt sincsen kizárva. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Akadhat egy ministerelnök, ki inkább szereti saját hatalmát, mint a választások szabadságát. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Akadhat egy ministerelnök, ki pártja uralmának érdekeit összetéveszti a haza érdekével, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon), hiszen ha Beőthy Ákos t. képviselő itt volna, ő ilyesmire bizonyára tudva az angol parlament történelméből példát felhozni. (Derültség a bal- és szélső balon.) Tudna példát felhozni arra, hogy egy ministerelnök miként képes a parlamentarismust meghamisítani és e tekintetben engedje meg a t. ház, hogy én egy férfiura hivatkozzam, kit a végzet arra jelölt meg, hogy hazánk sorsára történelmi hefolyást gyakoroljon. (Halljuk! Halljuk!) Ezen férfiú Tisza Kálmán ministerelnök, ki 1865-ben a parlainentarismus,veszélyeiről ezeket irta: (Halljuk! Halljuk!) „Altalános igazság: miszerint a pártok, midőn hatalomra kerülnek, nem hajlandók soha lemondani azon eszközökről, melyekkel hatalmukat terjeszteniök, biztosítaniuk lehet. Mint minden hatalom e világon, ugy a parlamentek többsége és a befolyásával alakuló kormány is hajlandó megtartartani amaz eszközöket, melyekkel hatalmát terjesztheti, biztosíthatja. Mint minden egyéb hatalomnak, ugy a parlamenti többségnek és a rátámaszkodó kormánynak is természetszerű hibája, hogy hatalmának mind nagyságát, mind körét terjeszteni és azt örökíteni igyekszik". . . Báró Kaas Ivor: De ismerte önmagát! (Derültség bal- és szélső bal feli,) Bartha Miklós (olvas): „Minden kormányban, ugy a parlamentaris kormányban is megvan a hajlam az elnyomásra (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) és itt az egyesek, vagy kiváltságolt testületek elnyomásánál igazolhatóbbról ugyan, de még súlyosabbról, a többségéről van szó, melyet kijátszani, melytől szabadulni sokkal nehezebb". (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Es végre a parlamentarismus veszélyeiről a következőket mondja : „Nagyon valószínűtlen ugyan, mert a fejedelemnél, a kormánynál és a parlament többségénél egyaránt hazafiatlanságot feltételez és abban érdekegységet is tesz fel, de bizonyos körülmények közt talán nem lehetetlen, hogy a képviselőház tartamának ideje alatt e három tényező oly intézkedéseket tegyen, melyek az ország, a nemzet érdekeivel ellenkeznek". (Felkiáltások : Ez a mai rendszer! Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Azon aggedalmak, t. ház, melyek 1865-ben a ministerelnök ur tollából származtak, ma már profetia értékével birnak. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Azon esetre nézve pedig, ha a kormány a képviselőválasztások alkalmával a tisztviselők befolyására támaszkodik és a tisztviselők befolyását felhasználja, a ministerelnök ur ekként nyilat-