Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-300
298 kifogástalan ab b : annak helyessége és megnyugtató működése legalább is oly mértékben, a mint függ magától a szervezettől, függ attól a kormányzati szellemtől, a mely azt felülről áthatja és inspirálja. (ügy van! ügy van! balfelöl.) T. ház! A mai közigazgatásnak nemcsak az a baja, hogy annak szervezete — mint én azt már többször kifejtettem és most az indokokat erre nézve ismételni nem akarom — rossz, hiányos, egymásnak ellentmondó, semmiféle elvi álláspontnak és jól felfogott állami vagy önkormányzati követelménynek meg nem felel; hanem a hiba egyszersmind a kormányzati szellemben volt, abban a szellemben, abban az irányban, melyben ez a szervezet felhasználtatott és mely a magában a szervezetben rejlő tendentiát, a magában a szervezetben rejlő hibát, nem. hogy enyhítette volna, hanem csak kiélesítette, (ügy van! balfelöl.) És ezen hiba volt: az egész szervezetnek, az egész kormányzatnak, az egész közigazgatásnak felhasználása nem állami, hanem párturalmi czéiokra. (Élénk helyeslés a "balés szélső baloldalon.) Ez a hiba volt akadálya annak, hogy a kellő szigorral érvényesüljenek az erkölcsi tisztaságnak követelményei a közigazgatásban. Ez pedig egy olyan pont, a melyre nézve a t. minister ur igen kíméletesen nyilatkozik, midőn azt mondja, hogy az általa kiküldött biztosok jelentéseiből meggyőződött arról, hogy a megyei kormányzat sem nem olyan jó, sem nem olyan rossz, mint a milyennek állítják. T. ház, ha ministeri ajkakról halljuk azt, hogy itt a középen fekszik az igazság, akkor feltehetjük a t. minister ur őszinteségének teljes elismerése mellett is, hogy ha hivatalos állásában így nyilatkozik, akkor ez a „közép" legalább is „balközép" és nem „jobbközép". (Nagy derültség.) A következőkre kívánom tehát még a t. minister ur figyelmét felhívni. Az a megnyugvás, a megnyugvásnak az a foka, a melylyel az ország és a melylyel mindazok, a kik különben a reformnak oly irányban, a melyben ő annak hive, szintén barátjai, magát a reformot fogadják és támogatják, nem csupán attól függ, hogy maguk a szervezeti javaslatok helyesek-e, jól vannak-e concipiálva, hanem attól is függ, hogy azon idő alatt, mely e javaslatok tárgyalásáig le fog folyni, minő szellemet tapasztalunk a kormányzatban, minő irányban remélhetjük tehát, hogy az új szervezet által a kormány kezébe lerakott hatalom általa felhasználtatni fog. A miket az igazságügyminister ur tegnapi beszédében mondott, az a két tétel, hogy tudniillik az állami feladatok teljesítésében való részvételhez a honpolgárokat képesség és érdem, nem pedig politikai nézeteik szerint kell bevonni és hogy az államkormányzat jótéteményeiben, a melyek leginkább annak mindennapi functiójában, a ber 4-én } szerdán. 1889. közigazgatásban nyilvánulnak, hogy, mondom, ezen jótéteményekben egyaránt kell részesíteni az államnak minden polgárát, bárminő politikai meggyőződést követ, bárminő politikai párthoz tartozik: ezek, t. képviselőház, helyes és szép elvek. Ha azután így lesz, nagy megnyugvást fog bennünk szülni; hogy eddig ennek épen ellenkezője dívott ebben az országban, (Élénk helyeslés balfelöl) erre bőséges tapasztalatunk van (Igaz! ügy van! balfelöl.) És most, t. képviselőház, a közelgő megyei restauratiónál is némely igen aggodalmas jel mutatkozik. (Halljuk!) Látjuk azt, közhirű tények ezek, hogy több oly főispán, ki állását különben már elhagyni készült, azt kötötte ki magának, hogy a restauratiót még ő vigye keresztül, (Derültség bálfelöl) hogy tehát a megyei kormányzatba még bevigye s utódjának, ki a beneficium inventariit nem veheti igénybe, az ő párthiveinek egész seregét adja át a megyei kormányzatban. (Igaz! ügy van! balfelöl.) Mert azt azután mindenki tudja, hogy néhány megyének kivételével, a hol az önérzet az általánosnál magasabb fokon áll, nem a megye restaurál, hanem a főispán. (Élénk helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) így látjuk annak tüneteit több megyében, hogy az eddigi rendszernek úgynevezett schleppjét át akarják vinni a helyi kormányzatnak terén az új rendszerbe is. Ugyanez a tendentia fog nyilvánulni — előreláthatólag — az állami közigazgatás szervezésénél is. Ha a t. minister úrban nincsen meg az erély arra, hogy tekintet nélkül connexiókra és politikai pártszempontokra (Igaz! bal felől) ezzel a schleppel az országnak kormányzatában határozottan szakítson: akkor, t. képviselőház, bármily helyes legyen az a szervezet, a melyet élénkbe állít, a közmegnyugvást, a bátorítást a jövőre nézve belénk nem önti. (ügy van! bálfelöl.) Magától a szervezeti kérdésről, t. képviselőház, mint mondám, elvi vitát folytatni nem kívánok, csupán azt jegyzem meg — és ezzel zárom felszólalásomat — hogy, természetesen, bár a ministerrel egy elvi alapon állok, egyfelől a concret javaslatok benső értékétől fog függni azokra adandó szavazatom ; másfelől pedig a kormányzati szellemben tett tapasztalásaimtól, melyeket a reformjavaslatok tárgyalásáig a minister ur administrativ működéséből magamnak levezethetek. (Élénk helyeslés bálfelöl.) Báró Roszner Ervin jegyző: Darányi Ignácz! Darányi Ignácz: T.képviselőház! Teljesen osztozom Apponyi Albert gróf t. képviselő ur azon nézetében, miszerint az ügy jelen stádiumában, a midőn concret javaslatok még előttünk nem fekszenek, nem volna helyén a részletek megvitatásába menni; és ha az igen t. képviselő úr egy két állítására mégis reflectálok, teszem ezt azért, mert 300. orsíágns ülés deefcen
