Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-300

300. országos illés deczember 4-én, szrrdAn. 1889. 297 tárgyaljuk, mindjárt nagyobb összeget előirányoz és kér a háztól; (Ugy van! a hal- és szélső baloldalon) mert ha a minister ur fölteszi, hogy a ház el fogja nézni a költség túllépését, áthatva az ügynek fontosságától: még sokkal inkább lesz hajlandó a ház a több költséget szabályszerű alakban előre megszavazni, mint egy, bár érdemileg és tartalmára helyes, de formájában mégis helytelen intézkedést, tudniillik hiteltúllépést utólag sanctionálni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Különben azok, a miket a minister ur a tárezája keretében teljesítendő feladatokról mondott — a szervezési kérdéstől eltekintve — a mint tapasztalhatta, általános helyesléssel találkoztak. Azt a megjegyzést azonban el nem fojthatom, hogy midőn a minister ur összes nyilatkozatain nemcsak a szervezeti, hanem, hogy ugy mondjam, a mindennapi fejlesztési teendőkre nézve is, két refrain vonul végig, nevezetesen az egyik ez a szó: „véget vetnünk", a másik pedig ez a szó: ^kezdeményezés" : akkor ezen kettős refrain az eddigi belügyi kormányzatnak valami igen nagy magasztalását nem tartalmazza, (Igaz! Ugy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Magára a szervezési reformra nézve, mint már mondottam, az igen t. minister úrral azonos elvi állásponton állok. De azért én nem fogom ma követni Holló Lajos t. képviselőtársamat a kérdés kifejtégének és részletezésének terére. Én azt hiszem, hogy ezen kérdés megoldása körül, mikor a concret javaslatok a ház asztalán lesznek, igen emelkedett, igen szép és eredményes szellemi harcz fog fejlődni, a melyből azután én a magam részét megállapodott nézetemhez képest, teljes mértékben ki fogom venni. Ma, midőn általánosságban szólunk a kérdésről, ezen harczot fölvenni, ezen harczot tovább vívni, ezen harczot nagy arányokban fejleszteni nem szándékozom. Óhajtottam volna azonban — s ezt egész őszintén kell kimondanom — hogy a t. minister ur nyilatkozatában ezen a téren mégis valamivel tovább ment volna. Mert a minister úrtól tulaj donképen mást nem hallottunk, mint azt az egy elri kijelentést, hogy Ő a közigazgatás államosítását kívánja, a mely kifejezés, mint már gyakran volt szerencsém említeni, egy oly eszmét akar kifejezni, melyet körülbelől mindenki ismer, a mely kifejezés azonban magában véve sem helyes. Ezen az egyetlen tételen és az abban rejlő elvi kijelentésnek határán a minister ur nem ment túl. És ha a részleteket bátran — sőt magam is igy teszek — a concret javaslatok előterjesztésének idejére hagyhatjuk, mégis óhajtottam volna, hogy a minister ur már ma az általa contemplált szervezet főbb vonásait élénkbe adta volna; vagy ha ezt nem teszi, legalább egynéhány olyan fontos kérdésre nézve álláspontját megjelöli, a melyeknek előzetes tisztázása sok félreértést elhárít, sok aggoKÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XIV. KÖTET. dalmát megszüntet és a reformmunka további lefolyásának útját könnyíti. (Helyeslés a baloldalon.) A t. minister ur ugyanis azon általános elvi kijelentésével szemben, hogy a közigazgatást államosítani akarja, csupán egy kiegészítő eszmét állít, tudniillik azt, hogy egyúttal a törvényhatósági és a községi ellenőrzési hatáskört nemcsak fentartani, de szervezni és hatályossá tenni akarja. T. képviselőház! Ez igy magában még nem egészíti teljesen ki azt a képet, a melynek előttünk kell állani, még abból a czélból is, hogy az elvi álláspontot teljesen ismerjük, a melyen a kormány áll s a melyre én őt követni, abban támogatni hajlandó volnék. Mert azzal szembe, a mit a közigazgatás államosításának neveznek s a mi nem más, mint a közigazgatási tisztviselők állami kinevezése — ha az önkormányzatnak hívei vagyunk, a mint a minister ur is annak vallja magát — (Helyeslés balról) nem csupán a törvényhatósági és községi ellenőrzési hatáskörök biztosítását és hatályossá tételét kell helyezni, hanem ezzel a törvényhatósági és községi, de különösen a törvényhatósági — mert főleg arról van szó — önrendelkezési és önálló intézkedési jognak hatályosságát és biztosítását is kell összekapcsolni, azon helyi ügyekben, a melyek épen ma egy túlságos centrálisaim békóiban vannak. (Helyeslés a baloldalon.) Nem gondolom, hogy a minister ur az ő eszméjének ezen kiegészítését elvileg ellenezné ; de nyilatkozatában azt fel nem említette ; ha ugy érti, mint én: alkalmat nyújtok neki arra, hogy nyilatkozatát e tekintetben kiegészítse. (Helyeslés a baloldalon.) Egy másik pont, a melyre nézve a t. minister úrtól már ez alkalommal óhajtottam volna nézetet hallani, illetőleg a kormánynak teryét megismerni, vonatkozik arra a kérdésre, hogy ezentúl is, ezen új szervezeti eszmekörben is ugy, mint eddig, egy és ugyanazon elbánás alá akarja-e vonni a megyei törvényhatóságokat és a városokat. Szerintem a kettő lényegileg különbözik egymástól. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Egyebektől eltekintve, már abban is, hogy a városban a törvényhatósági és községi önkormányzatnak követelményei együttesen találkoznak és hogy ennek folytán a városi önkormányzatnak szervezését más — szerintem az önkormányzati hatáskörnek sokkal tágabb tért nyitó — alapokra kell fektetni, mint a megyei törvényhatósági szervezetet. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Legalább e két pontról óhajtottam volna, ha a minister ur nyilatkozatát kiegészíti és ha ő ezt utólag megteszi, abban az értelemben, a mint én is helyesnek tartom, ugy hiszem, sok aggodalom és félreértés el lesz oszlatva. (Helyeslés a baloldalon.) Különben igazat adok Holló Lajos t. képviselő urnak abban, hogy akármilyen legyen a közigazgatási szervezet maga, akármilyen alapokra fekíettessék az és legyen annak épülete bár a leg33