Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-300

292 800. országos ülés deeüember 4-én, szerdán. 1889. ren, ingyenesen a köznek, a hazának áldozatul hozzon. Es ha mi ezen kényszert — melyet nem értek én sem katonai kényszernek — behozzuk a közigazgatásba, akkor lehet a társadalmat munkára szervezni; akkor" látni fogjuk, hogy ez a nemzet a közügyek elintézésében tényleg is részt fog venni. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Azután, t. ház, még azt kell vizsgálni, hogy melyik szervezet mellett lesz a nemzetre nézve kevesebb és arányosabb teher hárítva. Az állami közigazgatásnál, annak egész költsége az állam pénzügyeit nagy mértékben fogja terhelni; az önkormányzati közigazgatásnál az elv némely kivételekkel az, hogy minden hely és minden terület viseli a maga költségeit, a maga terheit. Igaz, hogy ez végre sem különbség, mert a terhet minden körülmények között a nemzet fogja viselni, de a mi mégis különbség, (Halljuk! Bálijuk!) az az, hogy felkeltetik az állami közigazgatásnál azon törekvés, hogy minden egyes hely, minden terület és vidék az organismusnak, a hivataloknak minél nagyobb bőségét és teljességét megkapja, megkapja akkor is, ha az az állam érdekeivel nem mindenben egyezik meg. Hisz látjuk ma is, hogy jönnek deputatiók, jönnek küldöttségek, a melyek ilyen vagy olyan intézményeket követelnek egyes vidékek részére, a nélkül, hogy a valódi szükséglet vezetné őket ezen eljárásukban. És míg egyrészről ezen praetensiókat látjuk támasztva az állami közigazgatásnál, látjuk azt is, hogy az állam a szervezetben megtagad sokszor csekély költséget is oly alkalommal és oly helyeken, a hol ezen megtagadás valóban az ügynek válik hátrányává. (Igás ! TJgy van ! a szélső baloldalon.) Ha tehát a nemzet viseli az önkormányzat és az állami közigazgatás terheit is, a különbség mégis abban áll, hogy az önkormányzati igazga tásnál, midőn mindenki a maga terhét lesz kénytelen viselni, semmiféle túlterheltetéssel, luxuriosus kiadásokkal nem fogunk találkozni, viszont ott, a hol valódi szükséglet forog fenn, ezen szükséglet valóban ki is fog elégíttetni, úgy, hogy a nemzet arányos megterhéltetése szerény véleményem szerint az önkormányzati közigazgatásnál sokkal inkább elő fog állani, mint előállhat az az állami k özigazgatásnál. Közigazgatási szempontból, szakszeinpontből tehát nem látom be, hogy az állami közigazgatás a közczélokat és állami feladatokat jobban meg fogja oldani, mint az önkormányzati közigazgatás. De van a dolognak egy másik oldala is, melyet csak röviden akarok végezetül érinteni és ez a közszabadság kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondják, hogy a nemzeti kormánytól a közszabadságot félteni és annak ellenében azt megvédelmezni nem kell, mert a nemzeti kormány nemzeti eszmékért küzd rlamenthen a nemzet megtalálja a maga védelmét. Ez nagyon nagy illusio, t. ház. A nemzeti kormány ellenében védelmet kell keresni, úgy az egyéni, mint a közszabadság részére. Azt nem is akarom érinteni, hogy a mi nemzeti kormányunknak sokszor talán nem nemzeti érdekek előtt is meg kell hajolnia azon állapotok folytán, hogy mi nemzeti souverainitásunknak teljesen birtokában ma még nem vagyunk és még nagyon sok közjogi harezot kell vívnunk azért, hogy ezen souverainitás minden attribútumát a nemzet számára megnyerjük. De ezt érinteni nem kívánom, hanem csak azt mondom, hogy a nemzeti kormány egyúttal pártkormányt képez, ezen pártkormány ellenében pedig a parlament magában biztosítékot nem nyújt. Míg a continens államai a nemzeti parlamentben ezen biztosítékot megtalálták, addig ott, a hol a parlament a legerősebb alapokon állott, Angliában, az egyéni szabadságot annyira becsülték, hogy azt a hatalmas kormánynyal szemben — a leggyengébb polgár személyében is megvédelmezték; és pedig megvédelmezték nemcsak a közigazgatási bíróságok felállítása által, hanem, a mire különös súlyt akarok helyezni, az igazgatásnak szervezete által is, mert azon meggyőződés keletkezett ott, hogy nem elégséges csak utólagosan az elkövetett hibákat orvosoltatni, hanem meg k ell állapítani a szervezetnek azon módját, a mely az egyéni sérelmeket, a pártvisszaéléseket már előzetesen kizárja. Es ez okból szervezte Anglia a szabad, az önkormányzati közigazgatást. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Meg van-e védelmezve továbbá a közszabadság a parlament által ? Azt senki sem képzeli, hogy a parlament épületét, mely bizonyára egy nemzetnek legdrágább és legféltettebb kincsét képezi, fel lehetne építeni egyszerűen a futóhomokra. A parlament alapzatát mélyen le kell rakni a földbe, azonkívül a parlamentet támoszlopokkal kell ellátni,' hogy a vihartól, vésztől megvédelmeztessék és ha ezen alapzat, ezen támoszlopok hiányzanak, a parlament épülete nemcsak a jövő viharok folytán, hanem egyszerűen az idők súlya alatt is össze fog roskadni. Mik ezen támoszlopok, t. ház ? Hogy csak néhányat említsek, melyeket különben is mindnyájan ismerünk: ezek a szabad sajtó, a nyilvánosság, a gyülekezési jog, a parlamenti választások felett ítélő független bíróság és az önkormányzat. Ha ezen támoszlopokat és biztosítékokat elveszszük, üres vázzá, puszta formalitássá válik a parlament, melynek minden igaz tartalma elvész (Igaz! Ugy van! a szélső balon) és erre mondta egyik brochure-jében épen a t. ministerelnök ur, hogy az alkotmánynak azon formája, mely tartalom nélkül van, a szabadságra legveszélyesebb, mert annak örve alatt a legveszedelmesebb támadásokat lehet intézni maga a szabadság ellen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem akarom vizsgálni parlamentarismusunk mai forrná-