Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-300

SÖO, országos Kién á«es«mber 4-én. sierdán. 18 §95 ját és alakulatát, de arra vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni, hogy azon körülmény, miszerint nálunk a parlamenti választások felett független bíróság nem ítél, nagy mértékben gyöngíti a mi parlamentarismusunkat és az még inkább fogna meggyöngülni, ha az önkormányzatot, a parlamentnek ezen legfontosabb támaszát meg nem alkotnók. Az önkormányzat nem azért iskolája a parlamentnek, hogy ott megtanulnak az emberek szépen beszélni, hogy magukat helyesen kifejezni tudják. Az önkormányzat azért iskolája a parlamentnek, mert megtanulják ott az állani polgárai a kötelességteljesítést, a törvények tiszteletét, a közügyek iránt való érdeklődést, A mely nemzet kicsinyben a maga helyi ügyeiben magát kormányozni nem tudja, annál ki van zárva a lehetőség,hogy parlamentje által magát egészben, mint nemzet, kormányozni képes legyen. (Helyeslés. Ugy van! a szélső bálőlealon.) De azt méltóztatik mondani a t. belügyminister ur, hogy ők az autonómiának ezen tulajdonságát ismerik, védelmezni kiyánják és fenn is tartják. Miben áll a különbség ekétféle autonómia közt ? A t. kormány autonómiája egyszerííen határozó és ellenőrző testületté fogja átváltoztatni az önkormányzatot; tehát nem lesz meg az összeköttetés a hatósági szervezet és az autonómia közt, épen az nem lesz meg, a mire mi súlyt akarunk helyezni, hogy az önkormányzati testületek, kötelességeket, munkát vállaljanak magukra, hogy mindig kevesebb és kevesebb legyen az a teher, melyet hivatásszerű állami tisztviselőkkel keli végeztetni és mentül több háruljon ebből az önkormányzati ingyenes elemek vállaira. Az az önkormányzat és autonómia, melyet a t. belügyminister ur említ, tulajdonképen jogokat követelő, praetensiókat támasztó, kéregető önkormányzat lesz és azt fogjuk látni, hogy a nemzet a helyett, hogy munkálkodó, dolgozó, saját erejéből küzdővé válnék, kéregető és koldulóvá lesz. Minden hatalomnak forrásául a ministerium, a kormány fog tekintetni, a melyhez vándorolni fognak, mint Mekkába az igazhivő mohamedánok, hogy a kormány kegyelméből mentül többet szerezzenek meg a maguk számára. (TJgy van! a szélső baloldalon.) Mi nem ilyen autonómiát kívánunk. Mi azt kívánjuk, hogy az autonómiára terhek rakassanak, kötelességeket kívánunk az autonómia részére és önök danái ajándék gyanánt jogokat adnak, de elveszik a polgári függetlenséget, a politikai önérzetet, mely egy szabad államnak mindenkor alapját képezi. Ha ezek után azt kérdem, hogy ha a megyei szervezetet, a megyei közigazgatást át kell alakítanunk a jogrend és a közérdekek sikeres védelme szempontjából, hogy melyik rendszer az, mely ennek jobban megfelel, mely ezt jobban fogja eszközölni, akkor előttem áll először állami közigazgatás a maga bureaukrata elemével, a mely bureaukrata elem túlhajtott kötelességek teljesítésével, pártkedvezésekkel akarja a felsőbbek kegyeit megnyerni, de maguk az életviszonyok iránt érzéketlenséggel viseltetik; előttem áll az állami közigazgatás, mely hamis elveken alapulva, a legapróbb ügyekre is a kormány erejét és munkásságát akarja lekötni és az által azon államkormányt épen magas és nemes feladatának teljesítésétől vonja el. Előttem áll az a közigazgatás, mely óriási apparátusával a nemzetre mérhetetlen terheket akar rakni; előttem áll az a közigazgatás, a mely elsatnyítj a az önkormányzatot, ki öli a nemzet munkakedvét, mely az önkormányzatot minden függetlenségtől megfosztván, az állam és a kormány kegyét keresővé alakítja át. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én ezekkel szemben látom az önkormányzatot, közigazgatást, a mely mellett az állami feladatok, a melyek magasabb jelleget képeznek és képviselnek, megmaradnak az állami kormányzat hatáskörében és az álíamkormánytól függő és általa kinevezett állami tisztviselők működése alatt; de másrészt azok a csekélyebb jellegű feladatok, a melyeknek a helyi életben kell megvalósulást nyerniök, át fognak adatni egy olyan közigazgatási szervezetnek, melyben szintén szakszerű és állandó tisztviselők alkalmaztatnak, de e szakszerű és állandó tisztviselők mellett a munkában részt vesznek, az önkormányzat elemei mindig többet-többet véve vállaikra át a szakértő tisztviselőktől és egyszerre az egész nemzet mint munkás és tevékeny factor áll előttünk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De még ebben sem látom a teljes szervezetet. Még ennél is megkövetelem, hogy az állam kormánya végezze a vezető munkát és gyakorolja a ellenőrzést. És midőn részemről a közérdekeknek sikeres megvalósítását ez utón és csakis ez utón látom bekövetkezni, egyúttal látom feltámadni azon önkormányzati életet is, mely a közszabadságnak és az alkotmányosságnak legerősebb és legszilárdabb támaszát képezi. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A kettő közt könnyű az összehasonlítás Egyiknek munkája a zsoldos hadsereg munkája, (Ugy van! a szélső baloldalon.) másiknak munkája a felfegyverzett nemzeté. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Egyik dolgozik, mert meg van érte fizetve, a másik dolgozik, mert az által hazafiúi kötelességet kivan teljesíteni. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Egyiket fel lehet használni sokszor a nemzet érdekei ellen is; a másikat csak a haza érdekében lehet munkára birni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És ha ezt igy látom, ha még azonkívül azt is meggondolom, hogy egy kis nemzet önállóságát állandóan és tartósan nem az által óvhatja meg, ha egy atyáskodó kormány kegyeire bizza magát, hanem csakis azáltal,hogy minden izmát, minden izületét munkára feszíti, ha