Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-299
276 29©. országos Blés deczemfoer 8-án, kedden. 1889. fogják, hogy ki és mikor beszéljen. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) De egyet köszönettel eonstatálok a jövő szempontjából. A képviselő ur azt mondta, hogy a többségnek az Ugron Gábor képviselő ur részéről jött ostorsuhogtatás kellett, hogy soraiból felszólalások történjenek. Ezen, a túloldalról jött állítást, a nélkül, hogy annak igazságát elismerném, constatálni kívánom azért, mert közeledni látom azt az időt, midőn azt fogják mondani, ha a ház ezen oldaláról is felszólalnak némelyek : az időveszteségnek nem az ellenzék, hanem a többség az oka; (Élénk tetszés jobbfelöl) akkor jegyezzék meg, hogy saját állításuk szerint a többség az önök ostorsukogtatására beszélt. (Helyeslés jobbfelől. Nyugtalanság balfelöl.) Még egyet, a mi a felhozott tényre vonatkozik. Ugyanazon képviselő ur ismét hangot adva azon egy időben nagyon di vatozott állításnak, hogy az ellenzéki eljárást tőlem tanulták, hivatkozott arra, midőn gróf Lónyay Menyhért — nyugodjék békében — mint ministerelnök megtámadtatott az ellenzéknek egy tagja által s különösen azon pártnak egy kitűnő tagja által, a melyhez tartoztam. Először is az zajos ülés volt ugyan, de nem volt a zajos ülésnek folytatása és meglelheti a naplókban a képviselő ur, hogy épen én voltain az, a ki, segítségére jőve azon barátom mindenkivel szemben tanúsított loyalításának, eszközöltem, hogy ezen incidens abban maradt s minden további heezczelődés nélkül eltemettetett. Ezt a példát adtam én, nem pedig azt, a mit a most épen előttem szólott képviselő ur ma is követett és a mit hosszú időn át velem szemben követni méltóztatnak. Végül még csak egyet. Azt mondta a képviselő ur, gondolja meg a többség, mi fontosabb : a Tisza maradása, vagy a parlamentarismus megmentése? Hogy a parlamentarismust ki és mi által veszélyezteti és hogy azt mi úton kell sanálni, arra ma a t. képviselő ur és a képviselő urak az útmutatást igen illetékesen megkapták; de én azt hiszem, hogy a kérdést igazságosabban lehet ugy felállítani — s ezí is gondolják meg a képviselő urak — hogy mi fontosabb, az-e, hogy, ha a parlamentarismust tönkre teszszük is, szekírozzuk meg a ministerelnököt, megtámadva ott, a hol lehet, vagy a hol jónak látják, tegyék ezt tárgyilagos alapon, a parlamentarismusnak megfelelő utakon és módokon. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: T. ház! Maga a tétel, a ministerelnökség személyi járandóságai, meg nem támadtatott ugyan, mindamellett kérdem a t. házat, méltóztatik-e a tételt elfogadni, igen vagy nem V (Igen!) A tétel elfogadtatott. Ezzel kapcsolatban van Pázinándy Dénes képviselő ur határozati javaslata, hogy a ministerelnöki pótlék czímén megszavazott összeg az állami számvevőszéknél rendesen elszámoltassák. Kérem a t. ház azon tagjait, a kik a határozati javaslatot elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el. Még van egy javaslat, mely felett dönteni kell s melyet Vállyi Árpád kéjjviselő ur adott be, mely szerint a ministeri eskiiforma törvénybe lenne igtatandó. Kérem a t. ház tagjai közül azokat, kik e határozati javaslatot elfogadják, méltóztassanak fel állani. (Megtörténik, Felkiáltások: ET/enpróbát!) Most kérem méltóztassanak azok felállani. a kik a határozati javaslatot nem fogadják el. (Megtörténik.) A ház többsége a határozati javaslatot nem fogadja el. Következnek a dologi kiadások. B. Roszner Ervin jegyző: Dologi kiadások 31.000 frt. Elnök: Nem lévén észrevétel, megszavaztatik. B. Roszner Ervin jegyző: A fiumei és a magyar-horvát tengerparti kormányzó és személyzete költségei összesen 30.130 frt. Elnök: Nem lévén észrevétel, a 30.130 frt megsza v aztati k. B. Roszner Ervin jegyző (olvassa); Kendelkezési alap 200.000 frt Madarász József jegyző: Kovács Albert! Kovács Albert: T. ház! (FelkiáltásokHolnap! Ma! Halljuk! Halljuk!) Nem fogok hosszabban szólani, mint a mennyinek elmondására még elég idő van. (Halljuk! Halljuk!) A rendelkezési alap megszavazását a pártok mindig a kormány iránt való bizalom szempontja alá szokták helyezni. Ha a jelen alkalommal csak a saját nevemben szólanék, nem mulasztanám el alapjában is megbírálni a titkos kiadások kérdését, de miután azon párt, a melyhez tartozni szerencsém van, utasított, hogy e tétel megtagadását röviden indokoljam, szorítkozom csak a rendes szokásra s a tétel megtagadását csupán pártunknak a kormány iránt táplált nagyfokú bizalmatlanságával indokolom. (Helyeslés balfelöl.) E bizalmatlanság származik bennünk először politikai okokból. Vannak, t. ház, bizonyos politikai bűnök, a melyeket egy franczia vagy angol államférfiú el sem követhet, nálunk pedig nemcsak gyakoriak, hanem épen rendesek. (Ugy van! a baloldalon.) Mintegy 180 esztendő óta jóformán minden magyar államférfiúnak csak az az élettörténete, hogy itthon a nemzet vállain felküzdötte magát kurucz vezérré s azután jelentkezett Bécsben labancz-generalisnak. (Tetszés a baloldalon.) Ez a ministereinők ur története is. (Igás! Ugy van! Halljuk! balfelöl.) Az a lanyhaság a nemzet jogainak védelmében, a mely hosszas kormányzatát jelzi, sőt egyenes kísérletei e jogok faladására:
