Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-299
399. országos ölés éevn előirányzott 12.000 forintról külön számadást terjeszszen elő. T. ház! Mivel ezen tiszti működési és személyi pótlék czíme alatt előirányzott 12.000 frt csak egy részét képezi azon honoráriumnak, a melyről annak élvezője számadást adni nem tartozik, a t. ház nézetével vélek találkozni, midőn azt indítványozom, hogy Pázmándy Dénes t. képviselő ur ezen indítványát elfogadni ne méltóztassék. (Helyeslés.) A mi pedig azt a határozati javaslatot illeti, a melyet Vállyi Árpád t. képviselőtársam terjesztett a t. ház elé: azt hiszem, hogy a t képviselő urat ezen határozati javaslat előterjesztésére az ismeretlen előtti félelem birta. Abban a nézetben volt, hogy isten tudja, a magyar alkotmánynak milyen sértése foglaltatik abban az eskümintában, melyet a ministerek leteszitek. Az a körülmény, hogy már 22 év óta olyan egyének, kik az országban általános tiszteletben részesülnek, ezen esküt mindig letették, tökéletesen meggyőz bennünket arról, hogy ezen esktimintában egyáltalában nem foglaltatik olyasmi, a, mi alkotmányjogunkkal ellentétben áll; de bármi foglaltatnék abban az esküben, a nemzetnek alkotmányos jogait biztosítja az 1848 : III. t.-cz.. a mely a ministerek felelősségét világosan kimondja. Tehát akármi van is abban az esküben és bármi tekintetben sértik is a ministerek az ország jogait, ezen törvényczikknél fogva a nemzet bármikor felelőseégre vonhatja őket. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen szempontból kiindulva, azt hiszem, hogy ezen határozati javaslat legalább is felesleges s azért azt mellőzendőnek tartom. Különben a tételt megszavazásra ajánlom. (Helyeslés jóbbf elöl) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljukl) Ha nem mondatott volna tegnap és ma egy pár dolog, melyet hallgatással mellőznöm nem lehet, bizonynyal tartózkodnám attól, hogy azon fényes beszéd után, melyet t. társam a kormányban elmondott, szót kérjek. Csakis azért szólalok fel, hogy ezekre reflectálhassak. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, nem voltam épen a házban, de olvastam, hogy a zágrábi czímerkérdés tárgyában gróf Apponyi Albert t. képviselő ur, hogy bizonyítsa Ugron képviselő ur azon állításának valóságát, mely szerint csupán Magyarországot illető ügyekben a monarchia másik államának kormánya befolyással birna .... Gr. Apponyi Albert: A közös minister! Tisza Kálmán ministerelnök: Én csak ezt a kifejezést olvastam : „közös ministeri tanács". Jíözös ministeri tanácsnak szoktuk nevezni azt, a midőn a monarchia mindkét államának ministerei közösen tanácskoznak oly kérdésekben, melyek az 3-án, kedden. 1888. 275 1867 : XII. t.-cz. szerint közös érdekííek, vagy a melyekre nézve a monarchia két államának az ott előadott módokon szerződéseket kell kötnie. Ilyen ministeri tanács a szóban forgó esetben, határozottan mondom, nem tartatott. Azt mondja a t, képviselő ur — és elhiszem, hogy ugy volt — a „közös ministerek" kifejezést használta. Erre nézve is helyre kell, hogy igazítsam állítását. Az, hogy mi történjék Horvátországgal a czímerre nézve, egyesegyedül 0 Felsége s a magyar kormány közt oldatott meg. Szó lévén arról, hogy esetleg — mert sokan féltek tőle, ennem — e miatt Horvát-Szlavonországokban esetleg olyas valami történhetik, a minél fogva az ott netán támadt mozgalmat fegyveres erővel kell leverni, azon szempontból, hogy mi hátránya lehetne ennek a külügyi helyzetre egyfelől, másfelől, hogy minő katonai rendszabályokra lesz szükség, ha bekövetkezik ezen mozgalom : igenis volt egy megbeszélés a közös ministerekkel. De bebizonyíthatom a képviselő urnak azt is, hogy akkor is a közös miimterek arról, hogy mi történjék Horvátországban, még csak véleményt sem mondtak. Az a tiszta valóság. Ezt akartam helyreigazítani és hihetőleg helyreigazítottam volna már akkor, de nem volt időm a naplóban megnézni, mikor gr. Apponyi Albert idézete szerint — gondolom azt méltóztatott mondani — Irányi t. képviselő ur szóba hozta az ügyet. Ahhoz, hogy mi történjék azon bizonyos 12.000 frttal, nem szólok, hanem arra, kérem Pázmándy képviselő arat, hogy ha majd vissza, akarja velem fizettetni az általa felsororolt, majdnem 15 év alatt felvett összegeket, kettőt mégis kegyes legyen levonni, nehogy nagyon ártson nekem. (Derültség jobbfelöl.) Az egyik az az adó, a melylyel fizetésem után az állam terheihez járultam, a másik az az összeg, melyet az államkinostár számára megkiméltem az által, hogy majdnem 14 éven keresztül két tárezának terhét viseltem. (Derültség és tetszés jóbbf elől. Azonkívül pedig, mert a képviselő ur szíves volt az egész ministerelnöki fizetést a nagy öszszegbe beleszámítani, vessen számot azzal is, hogy mennyire democraticus felfogásra vall, attól, a ki valamely munkát teljesített, annak díját évek múlva visszakövetelni. (Derültség és tetsxés jóbbfelől.) Hogy nem igazságos, azt tudom, hogy democraticus-e, ítélje meg ő maga. (Élénk helyeslés jóbbfelöl.) Különösnek tartom, t. ház, — ez már egy másik felszólalásra vonatkozik — hogy a t. képviselő urak közt akad olyan, a ki még azt is el akarja határozni, hogy a szabadelvű pártnak kik az oszlopos emberei és annak tagjai közül kik beszéljenek. Én azt hiszem, hogy ezt mégis csak minden pártra önmagára kell bizni és higyje el a képviselő ur, hogy e párt és annak tagjai tudni 35*
