Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-299

274 298 •i'MiSsros ülés deezember 3-án, kedden. 1889. Hiszen a számok csak arithmetieus kifejezői azon állapotnak, a melyek vannak és ezen állapotok a megelőző cselekvésnek és tényezőknek eredményei és a következő cselekvésre alapot szolgáltatnak. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Mindezt felölelni a vita körében én helyesnek tartom, de épen azt nem tette a t. képviselő ur, hanem a hypoerysisről való dogmaticus általános elmélkedéssel a dolgot elinté­zettnek látta. Ez az egyik. A mi pedig az egyenes utat illeti, abban nem értünk egyet, t. képviselőtársam. Én avéderő-vita alatt igenis megtámadtam a t. ministerelnökurat. Igenis ellene szavaztam, két lényeges nagy alkalommal és én ezt tartom egyenes útnak, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ellene beszéltem, de nem személyében támadtam meg, hanem azt a javaslatot (Ugy van! Ugy van! a jobboldalul'. Zaj.) és az ezzel kapcsolatban levő, általam kifej­tett politikát is megtámadtam és annak, a mit mondtam — már tehetségem szerint — siílyt ad­tam szavazatommal is. Ez nézetem szerint az egye­nes út. (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Görbe utón csak akkor járnék, ha most, mikor itt ülök és az a kérdés, vagy egy hasonló kérdés újra előjönne, akkor már nem azt mondanám, a mit ott mondtam, hanem mást (Ugy van! a jobboldalon) és akkor már nem ugy szavaznék, a hogy meg vagyok győződve, hanem máskép. (Általános élénk helyes­lés.) Csakhogy remélem, ez nem fog eljönni . . . Horánszky Nándor: Jönni fog! Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. képviselőtársam! Én a jövendölésben versenyt nem folytatok, de abban aztán meg vagyok győ­ződve, hogy mind a ketten egyenes útnak és loyali­tásnak csak egyet tartunk, tudniillik, ha megmon­danám véleményemet a kormányban és ha ezzel megbuknám és lényeges kérdés volna, kilépnék, beszélnék ellene és szavaznék ellene. Ez volna az egyenes ut és ebben köztünk nincs különbség. (Ügy van! Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj. Hall­juk! Halljuk!) Hanem t. képviselőtársam felfogása az, hogy inert én egy nagyon momentuosus ügyben ellentétes alapon álltam, ellene szólaltam, ellene szavaztam, ez meggátolta volna azt,hogy felszólit­tatva a legilletékesebb helyről, megkeressem azon alapokat, a melyeken Magyarországon a nemzeti politikát meggyőződésem szerint jövőre folytatni lehet és ha arra nézve meg tudunk egyezni főbb irá­nyokban, mindabban, ami a parlamenti kormányra lényeges, hogy én azért, mert egy kérdésben — nem egyben, de igen sokban — különböztem és ellene sza­vaztam, ha az az én meggyőződésem hogy ezen az alapon üdvös és felelősségem által is fedezett politi­kát folytathatunk, hogy arra az útra én ne léphessek (Ugy van! Ugy van! jobbfelól) az összes ország ellenőrzése és felelősségi felügyelete mellett: ezt már én nem egyenes útnak, hanem gyenge és néze­tem szerint fonák és épen a képviseleti kormány alapelveivel összeegyeztethetlen tévedésnek tartom. (Hosszan tartó zajos helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Csatár Zsigmond: T. képviselőház! (Hall­juk !) Midőn a költségvetés általános vitatása al­kalmával, ugy emlékszem, Horánszky képviselő ur támadta a t. kormány politikáját és odaért, hogy a t. igazságügyminister úrra is bizonyos megjegyzést tett, véletlenül ajkamra jött a trójai ló története. (Derültség.) Nem titkolom el, t. kép­viselőház, hogy bizonyos tekintetben, a midőn ki­mondtam azt a szót, meg is sajnáltam. (Derültség.) De már kijött belőlem, vissza nem vonhattam. (Zajos derültség. Felkiáltások: Visszaszívni!) Mivel azonban ugy látom, hogy e szó a t. igazságügy­minister urat érintette, a t. háznak kegyes enge­delméből mégis veszek magamnak annyi bátorsá­got, hogy pár perez alatt megmagyarázzam, mi is indított engem ezen közbeszólásnak az elköveté­sére. (Derültség.) Tudvalevő dolog, t. képviselőház, hogy a t. igazságügyminister ur a t. balközéppártnak a politikáját vallotta. (Felkiáltások: Balközép? De­rültség.) Azaz, a mérsékelt ellenzékét. És az is kétségen kiviil áll, miként azt imént a mélyen t. igazságügyminister ur saját szavaival hozta tu­domására a t. háznak — de hiszen ugy is tudtuk — hogy abban a nagy harezban, a véderő-vitában megtámadta a t. kormányt és javaslata ellen sza­vazott is. Miután ez a vita lezajlott és a t. igazságügy­minister ur tárczát vállalt, abban a hitben voltam és okom volna rá, talán még ma is abban a hitben lenni — hogy pozsonyi választóihoz intézett leve­lének az alapján áll. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Igen! Csatár Zsigmond: Ha pedig, t. képviselő­ház, a minister ur pozsonyi választóihoz intézett levelének alapján áll és a mérsékelt ellenzéknek politikáját megtartani akarja, akkor engedelmet kérek, de nagyon helyesen mondottam, hogy azt a szerepet tölti be a kormányban, a mely a trójai lóé volt, mert különben lehetetlen lett volna, hogy oda menjen a ministeri padokra. (Derültség a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottság elő­adóját. Dániel Ernő előadó: T. ház ! (Zajos fel­kiáltások: Eláll! Elnök csenget.) Előadói kötelessé­gem, igen rövid időre igénybe venni a t. ház figyelmét. Kötelességem azért, mert oly indítvány tétetett, mely érinti a költségvetés egyik tételét. Pázmándy Dénes t. képviselőtársam ugyanis azt indítványozta, köteleztessék a ministerelnök ur, hogy a tiszti működési és személyi pótlék alapján

Next

/
Oldalképek
Tartalom