Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-298
140 238. országos ülés deezember 2-án, bétfőn. 1889. azt árulják el, hogy a nemzet hogyan gondolkozik, miként és mit akar, hiába speculálnak, mert azokat senki sem fogja a nemzet érzülete kifejezésének találni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Már jó ideje, t. képviselőház, hogy a t. ellenzék foglalkozik nem azzal, hogy a kormányzat megbukjék és hogy e párt többsége felbomoljék; hanem foglalkozik azzal, hogy a ministerelnököt megbuktassa; tagjai pedig azt mondják, hogy hiszen a ministerelnök ur az, a kinek személye ellen kifogásaink vannak. Nézzünk hát ennek a kérdésnek is egyszer már a szemébe! (Halljuk! Halljuk!) Önöknek, t képviselő urak, jogukban áll megválasztani vezérét annak a politikának, melyet érvényesíteni s a melyet Magyarországnak vérébe átvinni akarnak. Ezt senki sem vitatja e] önöktől. Mi approbáljuk azt, hogy azon nézeteknek, melyeket követni akarnak, kifejezőjéül gróf Apponyi képviselő urat tekintsék. Mi a felett sem csodálkozunk, hogy a t. ellenzék egy másik árnyalatából áll fel valaki és jelöli meg annak az eszmének az útját, mely az egész ellenzéket vezeti. Nekünk az ellen sincs kifogásunk, hogy az urak ott a túloldalon, ketten vagy hárman, egy vagy két vagy három irányban vezetnek. De viszont méltóztassanak nekünk legalább annyit megengedni, hogy mi is megválaszthassuk önmagunk vezérét és ne önöket kérjük, hogy önök adjanak vezért nekünk. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl. Mozgás a baloldalon.) Ábrányi Kornél I Miért vették be Szilágyit, ha volt vezérük? (Halljuk! Halljuk!) Horváth Gyula: Méltóztassanak meggyőződve íenni, hogy ezen kérdés elől sem akarok kitérni; mert annyiszor volt már ez itt felemlítve, hogy mindenesetre kell, hogy a párt részéről valaki arra is nyilatkozzék. (Halljuk! Halljuk!) Megindítanak, t. képviselőház, egy háborút a ministerelnök ur személye ellen és hogy a győzelem sikere előre is biztosittassék, beosztják legelőször is a cabinetet, azután beosztják a pártot igen tisztességes eathegoriákba. Hisz Ugron t. képviselő ur beszédéből ma is hallottuk azt, hogy vannak a cabinetben olyanok — mint Szilágyi Dezső igazságügymini ster ur is — kik nem vállalhatnak solidaritást azon dolgokért, melyek azon időben történtek, mikor ő még az ellenzéken volt. Azután utalnak Wekerle Sándor minister úrra; szóvá] kiválasztják a különböző ministereket és különbözően appreciálják őket, a mint ezt Ugron képviselő ur ma is tette. (Halljak! Halljuk!) De még ennél is tovább mennek és részint itt a házban, részint a házon kivül, a sajtóban olyan kegyesek és szívesek, hogy a kormányt támogató többséget különbözőképen classificálják és különböző cíassisokba osztják. Azt mondják: hogy független, önérzetes, helyes gondolkozású férfiak; hogy „a ministerelnök urnak személyes barátai", hogy „azon szolgalelkű többség". (Derültség jóbbfélöl.) Báró Kaas Ivor: ügy van! (Halljuk! Halljuk!) Horváth Gyula: Lehet, hogy a képviselő ur ugy találja, de engedjen meg, a képviselő urnak nem csalhatlanok nézetei. (Tetszés a jobboldalon.) Azt mondják, hogy „szolgalelkü többség <c , a mely nem a nemzet érdekeit, hanem saját önérdekeit lesi; szóval: nincs a magyar szótárban az a gorombaság, a melyet önök a ministerelnök urnak, a többségnek, vagy a többség egyes összeszedett rétegeinek szemébe ne mondottak volna, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Önök azt mondják, hogy vannak független gondolkozású, önérzetes férfiak, a kik azt a politikát, a mit a ministerelnök ur az ő szolga-személyzetével együtt csinál, nem fogják követni és hogy ezzel egyszer önérzetesen szembe kell szállni. Nézzünk hát ennek is elébe. (Halljuk! Halljuk!) Legyen egyszer igazuk önöknek is. Milyen gyönyörű politikai morálról tenne tanúságot az, ha mindaz, a mi az önök tana, bekövetkeznék. (Tetszés jobb felöl.) A ministerelnök az alkotmány követelményei szerint megalkotott egy cabinetet; oda — önök maguk is hivatkoztak rája — belépett egy férfiú, a ki bizonyos idővel ezelőtt az ellenzék soraiban foglalt helyet. E férfiú nyíltan, határozottan megmondotta nézeteit, mielőtt a cabinetbe belépett, ministertársaival szemben; elmondta ezeket a pártban, a melybe belépett és elmondotta ezeket választói előtt. És habár ez megtörtént is, erős speculatio történik arra, (Zajos ellenmondás a balés szélső balon. Helyeslés a jobboldalon) hogy az a minister, a ki a cabinetbe nyíltan és határozott feltételek mellett lépett be, nem fogja-e állását arra felhasználni, hogy a pártban és a cabinetben szakadásukat idézzen elő ? (Ellenmondások a balés szélső baloldalon. Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ábrányi Kornél: Ezt sohasem vártuk tőle. (ügy vvn! bal felöl.) Horváth Gyula: Ha önök, t. képviselő ur. ezt nem várták, hát akkor miért akarják külön választani őt, a ki nem akar külön válni a többitől. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon. Ellenmondások a bal- és szélső balon.) Hát akkor miért állítják, vagy miért akarják minden untalan a cabinetnek ezen tagját szembe állítani a kormány fejével, a kormány tagjaival és e párttal, midőn e minister ugy a kormány fejének, valamint a kormány és a párt minden tagjának teljes bizalmát bírja? | (Egy hang a baloldalról: Ez a speculatio!) Nem ez, | hanem az önöké a speculatio! (Ugy van! jobbfelöl.) | Önök e tekintetben igazán nem válogatósak. Á \ t. ellenzéknek vezéralakjai ép ugy, mint a kisebbek, ha szebb formában, szebb hanghordozással is, de ugyanazon indokolatlan és miuden alapnélküli
