Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-298

2JM. orsaigos tttés deeeoiafcer 2-án, hétfőn. 1889. 241 gorombaságokat, ugyanazon kitartással szórják a többség szemébe. (Ugy van! jobbfelöl.) Hiszen vezéralakjaiktól jött azon mondás, hogy a minister­elnök ur körül egy „Ring" csoportosult; vezér­alakjaiknak egyike találta ki, hogy a minister­elnök urnak „Schlepp K-je van; vezéralakjaiknak egyike mondta a véderő-vita alatt, hogy a minister­elnök tekintélye minő csorbát szenvedett és hogy... (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső bal­oldalon: ügy is vem!) Rájövünk még erre is. (Zaj jobbfelől. Halljuk! Halljuk!)... és hogy minő szomorú állapot az, melyben ma Tisza Kálmán van. Ugron Grábor t. képviselő úrral Qgy dologban nem értek egyet. (Halljuk! Halljuk!) En a XIX. század második felében a ministerektől egyáltalá­ban semmiféle pompát nem várok. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A ezif'ra kocsin járó ministerek nekem ép oly kevéssé, imponálnak, mint a czifra kocsikon járó más emberek. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Nekem az a minister imponál, a ki dol­gozik, még pedig hefyesen dolgozik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez volt mindig nézetem. És senkinek a kedveért nem válogatok a pompában akkor, midőn munkára van szükségem. (Élénk helyeslés a jobbóldalon.) Gróf Károlyi Gábor: Akkor minek zsebeli be a representationalis költségeket? (Derültség a szélső baloldalon. Zaj jobbfelől.) Horváth Gyula: T. ház! A tekintélyre vonatkozólag a képviselő urat Erdély történetére kívánom emlékeztetni. (Halljuk! Halljuk!) Bizo­nyosan tudni fogja és igazat fog nekem adni abban, hogy Erdély történelme alig emlékezik meg valakiről, a kinek nagyobb tekintélye lett volna, mint annak idején a híres Bánffy Györgynek, a későbbi időben pedig báró Jósika Samunak volt. Nagytekintélyű emberek voltak ezek. Tekintélyü­ket sem akkor nem vonták, sem most nem vonják kétségbe. Ugyanazon időben, midőn ezek álltak az ország élén — Erdély akkor még ország volt — nekik meg volt a tekintélyük, de az országnak semmi tekintélye sem volt. Itt a parlamentben nem az egyének tekintélyéről kell beszélni; bennünket azért küldtek ide, hogy a nemzet tekintélyét óvjuk meg. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső balon. Egy hang: Monoron védik!) Ahhoz, hogy a ministerelnök tekintélye nagy-e vagy kicsi, nekem igen kevés közöm van, de ahhoz a képviselőház minden tagjának van hozzászólása, hogy elég nagy-e az állam, a nemzet tekintélye ? (Élénk tetszés a jobboldalon.) Sok mindent letagadhatnak önök, (Zajaszéhő baloldalon. Halljuk! Halljuk !) de azt az egyet senki sem fogja letagadhatni, hogy az országnak és a nemzetnek tekintélye ugy künn, mint benn, folyton, mindennap, minden évben gyarapodott. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Annyira gyűlölik már önök a ministerelnök KÉPVH. NAPLÓ. 188i—-92. XIV. KÖTET. ur személyét, hogy annak bebizonyítása végett, hogy a ministerelnök urnak kormányzata rossz volt, azt a tekintélyt, melyet Magyarország és e nemzet keserves munkájával magának megszer­zett és a melylyel ma bir, ezt a tekintélyt akarnák kisebbíteni, csak azért, hogy a ministerelnök urnak tekintélyét kisebbítsék ? (Ugy van! jobbfelől. Nyugtalanság a szélső baloldalon.) De ne foglalkozzunk ezzel többet. Az czélra nem vezető dolog, ha egyes egyének tekintélye fölött folytatunk vitát. Foglalkozzunk azzal és ez kötelességünk, hogy hol szenvedett és miért, a nemzetnek tekintélye csorbát. Erre méltóztassanak rámutatni és hogy ha e fölött kell vitatkozni, akkor nemcsak a kormánynak, hanem a ház ezen oldalának minden tagja köteles önöknek felelni; mert hogy a politikával a magyar nemzetnek, a magyar államnak tekintélye meg ne fogyatkozzék, ez ugy a kormánynak, mint a többségnek, minden­kinek egyformán érdeke, ebben a tekintetben a felelősséget mindenki kikéri magának. (Ugy van! Helyeslés a jobboldalon.) T. ház, ez volt az, a mi úgyszólván az elmúlt napok alatt a vitáknak, valamint a t. képviselő ur beszédének is culminatióját képezte, hogy kimu­tassa azt, hogy a ministerelnök urnak nincsen tekintélye, hogy kimutathassa azt, hogy a minis­terelnök urnak minden alkotása csak önmagáért létesült, a miben senkinek sincs semmi része. 0 mindenért, minden belügyi és külügyi alkotásért csak a ministerelnök urat teszi felelőssé és a fele­lősség alól teljes készséggel felmenti a többi ministert és a pártot, mely háta mögött ül. Miféle politikai morál az, t. ház, hogy ha az a párt, mely a ministerelnököt az ő politikájában, melyet jól vagy rosszul, de csinált, kisérte és támogatta, most azért, mert önök részéről támadás készül a ministerelnök ur személye ellen, aminis­terelnökkel szembe álljon, azt mondván, hogy nekünk a te politikádban nincsen részünk, mi támogattuk személyedet, de sohasem politikádat és igy mihelyt a te személyed népszerűtlenné vált, elhagyjuk politikádat. (Helyeslés. Ugy van! jobbfelől.) Lehet, hogy megfogamzott önöknél az a gondolat, mintha lehetnének ilyen emberek is, a kik ezt megteszik; de az már csak az önök gon­dolata fog maradni, mert valamint én fel nem tennék semmi tisztelességtelen dolgot önökről, ép ugy hiszem,hogy önök hasonlólagtisztességtelen­séget egy komoly és nagy politikai pártról fel nem tennének. Hogy mily kevéssé válogatósok Önök nagy kijelentéseikben, bátor leszek a dologra rámutatni. (Halljuk! Halljuk!) Egyik legutóbbi ülés alkal­mával az ellenzék vezére, Irányi Dániel képviselő ur, azzal a nagy pathossal .... (Félkiáltások a szélső baloldalon: Micsodapathos?) . . . azt hiszem, e szó ellen kifogása nem lehet a képviselő urnak 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom