Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-298

,298. országos ülés deczember 2-AÜ, hétfőn. 1889. 239 szólt bele a hatalom gyakorlatába, mig éltek, de midőn meghalt a király, akkor határozott, vájjon eltemettessék-e? A kinek kormányával nem volt megelégedve, a melyikét rossznak találta, nem engedte meg, hogy eltemessék, ott hagyta künn a levegőn az emberek közt, hogy mindenki láthassa a feloszlás és felbomlás különböző procedúráit s undorral teljenek meg tőle (Nagy mozgás jóbbfélöl. Helyeslés a baloldalon) és emlékezetük előtt mindig iszonyatosnak tűnjék fel az. Mert azt mondták, hogy meg volt a hatalma megtenni minden jót és ő mégis gonosz volt. (Helyeslés és tetszés balfelől.) Ilyet és önöktől nem érdemelt Tisza Kálmán, tiszteljék hát jobban és temessék el. (Derültség jóbbfélöl. Zajos helyeslés és éljenzés balfelöl. Szónokot számoson üdvözlik. Felkiáltások: Kérünk 5 percznyi szünetet!) Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Horváth Gyula képviselő urat illeti ej ŰJT'r) I Horváth Gyula: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) kz előttem szólott igen t. képviselő ur beszéde végén azzal foglalkozott — minő Ízléssel, annak bírálatába most nem bocsátkozom — hogy a kormánypárt részéről ellenállást egyáltalában nem lát, nem hall. T. ház, mindenkitől magától függ, hogy mit hall és mit lát? és ha hallani akart a képviselő ur, a budget tárgyalása alatt hallhatott a kormánypárt részéről ellenvetéseket, hallhatott felszólalalásokat, igaz ugyan, hogy az a hang, a melyen azok voltak tartva, nem illett bele abba a zűrzavarba, a mely azzal szemben az ellenzék részéről nyilvánul. (Élénk helyeslés a jobbfelöl.) Lehet, hogy a t. képviselő urak mindig azt a zűrzavart hallják, a melyet a t. képviselő urak önmaguk csinálnak maguknak. (Derültség jobbfelöl.) Minthogy pedig csak ezt hallják : igen természetes, hogy arról, mit egyesek mondanak, arról, mit a valódi közvélemény a maga nyugodt hangján beszél, tudomást nem vesznek. (Igaz! TJgy van! jobb felöl.) T. képviselőház! Ez a beszéd is, a melyet az igen t. képviselő ur tartott, nem egyéb, mint ignorálása hosszá évek tüneteinek, nem egyéb, mint újból ismétlése olyan állításoknak, amelyekre hasonlatokat találnak, de bizonyítékokat soha. (Élénk helyeslés jóbbfélöl. Ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) A t. képviselő urak — és ezt az igen t. előttem szólott képviselő ur is tette — rámutattak arra, hogy az 1867-diki alap, a melyen e nemzetnek törvényeink szerint a kibékülés után állnia kell, napról-napra megfogyott, annak egyik-másik része feladatott. Tették pedig, ezt a nélkül, hogy megnevezték volna; mert remélem, hogy az 1867-iki alapnak feladását nem képezi az, hogy a lajtántúli és az itteni ministerek olyan kérdések felett, a melyek megegyezés tárgyát képezik, érintkezni szoktak. Ez, valamint az sem lehet megsértése a közjogi alapnak, hogy közös ministertanácsok tartatnak olyan kérdések felett, a melyek fölött ministertanácsok tartattak akkor is, mikor a 67-diki alapot megalkották és a mikor a 67-diki alapon az első kormány tanácskozott, (ügy van! jóbbfélöl.) De, t. ház, a t. képviselő urak — ámbár nem az előttem szólott képviselő ur kezdte meg, mert ez irányban a mérsékelt ellenzék t. vezére vetette fel a maga teljes nagyságában a kérdést — a ministerelnök ur tekintélyéről is szólottak (Halljuk! Halljuk!) és ezt a tekintélyt viszik be a vitába, de hogy minő lelkiismeretességgel teszik ezt, annak nézzünk már egyszer a szemébe. (Élénk helyeslés. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.)Eljönnek a t. képviselő urak ide s azt mondják, hogy a ministerelnök személyét tisztelik s előre is tagadják, hogy ellene személyes küzdelmet folytatnak, de a ministerelnök tekintélyét megtámadják és lerántják itt a házban. (TJgy van! jobbfelöl.) Hs pedig mi tiltakozunk ez ellen és azt mondjak, hogy a ministerelnökkel nem illik igy bánni, akkor meg azt mondják: hiszen nem a ministerelnökről, hanem Tisza Kálmánról van szó. (TJgy van! jóbbfélöl.) Ha pedig azt mondjuk, hogy nem a ministei elnököt, hanem minduntalan Tisza Kálmánt támadják meg, akkor azt mondják, hogy Tisza Kálmán becsületes, jellemes férfi mint magánember s hogy ó'k a ministert lnököt bántják. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) És csiuálnak maguknak ehhez közvéleményt is. Megtámadják a ministerelnököt és olyan dolgokat mívelnek, a melyek felett e házon kivül talán önök maguk is meg vannak botránkozva. (Helyeslés a jobboldalon.) És a midőn mind az megtörtént, a mit előre láttak, akkor elmennek és megírják lapjaikban és hirdetik azt, mint a nemzeti felháborodást. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Vagy pedig, t. ház, megfordítják a dolgot (Élénk helyeslés a jobboldalon) és azt mondják lapjaikban, hogy: „Megelégelte már ezt a nemzet! Oly tünetek fognak mutatkozni, a melyek a nemzet előtt világosan fogják bizonyítani, hogy a ministerelnöknek a parlamentben nem lesz maradása!" Utána rögtön be is következik az, a mit lapjaikban saját maguk jövendöltek, mert megcsinálják azt maguk. (TJgy van! Derültség és tetszés jóbbfélöl.) No, t. képviselőház, ez lehet egy színjáték, a mely mulatságos, (TJgy van! jobbfelöl) de ez nem lehet a nemzet nevében való önérzetes fellépés. (TJgy van! jóbbfélöl.) Eféle mulatságokkal foglalkozhatnak önök. Speculálhatnak arra is, hogy akad az országban egy-két ember, a ki ezt el is hiszi önöknek; de arra, hogy ezek, ezen a módon