Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-298
298. orsságos ülés deei nelmi fejlődése van, Austriának szintén. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Magyarország érdéin ei Austriáéitől nemcsak különböznek, de azokkal ellentétesek is. (Ugy van ! ügy van! a szélső baloldalon.) Magyarországnak jeienje nem egyforma Austriáéval ; jövője sem fog egyforma lenni. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Magyarországban van egy korona, egy souverenitás, egy állami hatalom és az egységnek ezer meg ezer kapcsa; Austriában pedig az osztrák császárság nem egyéb, mint a királyságok császársága és az osztrák császár koronája nem egyéb, mint a koronák koronája. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Magyarország, hogy feladatát megoldhassa, egységes kell, hogy legyen és minden érdeke a keleten fekszik; Austria a nyugati civilisatióhoz tartozik teljesen; ipara, kereskedelme a szerint fejlődött ki, hogy népeit a különböző tartományokban összetarthassa, a nemzeti egyéniség kifejlesztésére kell, hogy alkalmat adjon, mert csak akkép maradhat fenn, ha a csehek, lengyelek lehetnek azok, a mik, mert csak akkor szűnik meg ezeknél a vágy szlávokká, a németeknél germánokká lenni. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Magyarország az egységes államélet feltételével bir, a felé kell, hogy haladjon ; Austria a foederatio felé halad és fejlődik. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Veszélyes e szellemi közösség, mely létrehozatni czéloztatik, mert az az elv, mely az összes austriai tartományok társadalmát átlengi, Magyarországon a felbomlás társadalmát alkotná meg; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) az az elv pedig, mely Magyarországot élteti és a jövőben is fenn fogja tartani, Austria népei számára csak a rabszolgaságot és a bilincseket jelentené. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Nem gondolt a ministerelnök ur ami nemzeti egyéniségünk kifejtésével kifelé. Hogy ezt hoszszasan ne bizonyítsam, elég csak arra hivatkoznom, hogy ő Felsége személye körül, as osztrák közélet focusán Orczy Béla minister urat tartja, kinek személye kezesség mindenki számára aLajthán túl a tekintetben, hogy Magyarország érdekeit erős kéz támogatni nem fogja. (Ellentmondás a jobboldalon. Ugy van! Ugy van! balfelöl.) A t. ministerelnök ur bizonyosan a nemzet belső consolidatiójának megalkotásával, belső organisatiójával volt elfoglalva, valószínűleg ezen feladatainak keresztülvitele közben nem érkezett rá a nemzetet képviselni, érvényesíteni a külfölddel és Austriáyal szemben. A belső consolidatiónak elemeit ha fel akarja egy államférfiú keresni, keresnie kell azt a társadalomban, mely az állami élet keretébe van befoglalva; a társadalom minden rétegét, minden különbözőleg fejlődött csúcsát egy egészben kell hogy össze foglalja, concentrálnia kell. Mert a ki a társadalom munkásságának vezetéséről lemondott, az csak az 2-án, hétfőn. 1889. 235, állam munkásságának vezetésével kevés sikert fog elérni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az állam és társadalom egymással és együtt élnek és haladnak. Az egyiknek munkássága megtölti a politikai intézményeket élettel, a másiknak tehetetlensége megrontja a társadalomnak benső fejlődését. (Élénk helyeslés és nagy tetszés a bal- és szélső baloldalon.) A ministerelnök ur, a helyett, hogy Magyarország társadalmát concentrálta volna, a helyett, hogy a társadalomban központ lett volna, még a budapesti társaságnak sem lett központja. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen ha tekintjük, hogy Magyarországnak társadalma milyen volt ezelőtt 20, mondjuk csak Í5 évvel is, midőn a ministerelnök ur átvette a vezetést, pezsgő társadalmi élet volt a fővárosban és egész Magyarországon. Egységes gondolat, egységes vezéreszme, egységes törekvés vezette e nemzetet, tartotta össze és lelkesítette. Ma ilyen eszmével nem bir a társadalom, (ügy van! a balés szélső baloldalon.) Teljes ziláltságban van, munkássága vezetés hiányában fel van bomolva. Minden társadalmi osztály önmagának kezdett el élni, mert az összekötő kapcsot az eszmékben, melyek az embereket egyesítik, teljesen nélkülözte ; hanem megkapta a ministerelnök úrtól cserébe az érdekeket, az érdekek működését, melyek mindig megosztanak egy nemzetet és sohasem concentrálnak. (Élénk helyeslés. Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A ministerelnök urnak concentrálnia kellett volna a nemzet társadalmát, concentrálnia maga körül a nemzeti és állami feladatok érdekében is. De ezt a ministerelnök ur nem tette, nem tehette; mert akkor fel kellett volna, hogy emelkedjék arra a magaslatra, a honnan a dolgok és személyek egymás közötti viszonylatait látja az ember; a ministerelnök ur pedig alant járt a földön, a porban, mindig csak a saját személyével való viszonylatot tekinthette. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) De kell, hogy mentséget is hozzak fel mellette. A ministerelnök ur nem tette, mert; ez lélektani tulajdonságaival teljesen ellenkezik. Az ország egyik legjelesebb szónokai közé számítják őt. Midőn a ministerelnök urat e téren tanulmányozom, azt tapasztalom, hogy az általa felvetett kérdésnek közepére és mélyére soha nem törekedett, (ügy van! a bal- és szélső baloldalon) mindig csak a peripheriának egy pontján, vagy annak egy kis vonalán szaladgált. (Ugy van! a balés szélső baloldalon.) Midőn agya működésének megismerése végett mondatkötését bírálom, akkor azt tapasztalom, hogy akár ir, akár beszél, mondatainak keze-lába ki van törve, megérthetővé teszi magát, de a hangsúlyozás által, nem pedig a szórenddel. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) így vagyunk vele a politikai intézményekkel is. Kezében az intézmények nem azt az értelmet 30*
