Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-298

232 398. országos ülés aeezember 2-án, hétfőn. 1889. két ház tagjaiból áll, ott mind a két ház tagjai jelen lehetnek, (ügy van! balfelől.) Méltóztassék nekem megmagyarázni, mi czélja és mi értelme volna a kizárásnak, lősz azok a regnieolaris bizottságok ugyanazon materiákat tárgyalják, a melyeket mi itt tárgyalunk. Mikép lehetne mi tőlünk az informatiót megtagadni ? E tekintetben a delegatio nem tesz kivételt. Tárgyalja a hadügyet, de ugyanazon kérdésekre nézve a képviselőház tagjainak csak informálva kell lenniök. (ügy van! balfelől.) Hiszen mi szavazzuk meg az ujonczokat, mi szavazzuk meg a szervezetet; tehát csak tudnunk kell, hogy az egész hadügyi szervezet mikép működik ? (Helyeslés balfelől.) És igy áll a dolog a külügyekre nézve is. A ministerelnök ur határozottan felelős a külügyek vezetéseért és igy ezen kérdésekre nézve joguk van a képviselőház tagjainak épen annyi informatióra, mint a delegatio tagjainak, (ügy van! balfelől) Ne méltóztassék nekem előállani azzal, hogy ott status-titkok tárgyaltatnak. Én mindig előre félek már, mikor ezt előhozzák, mert ennek rendesen az a vége, hogy az embert le szokták főzni. (Élénk derültség.) Különben ártalmatlan titkoknak mondják ezeket s rendesen ugy vagyunk azokkal, mint a szabadelvű párt eonferentiáival: másnap alapokban minden benne van. (Igaz! ügy van! balfelől.) Az osztrák delegatio e tekintetben igen practicusan jár el. Nem csinál titkot semmiből, sőt az albizottságokban is mindenütt gyorsírók vannak alkalmazva. Ezek után méltóztassék megengedni, hogy áttérjek arra, ami felszólalásomnak talajdonképeni tárgyát képezi, (Halljuk!) tudniillik, hogy kijelentsem, hogy Vállyi Árpád t. barátom indítványához hozzájárulok. (Élénk helyeslés balfelől.) Én ezt az indítványt hézagpótló indítványnak tekintem és nagyon örülök és nagyon köszönöm, hogy t. barátom ezt előhozta. Igen helyesen mondta azt t. barátom, hogy ezen indítványnak szüksége olyannyira kézen fekszik, hogy ezt bővebben indokolni fölösleges. Csakugyan nincs szükség, t. képviselőház, elmefuttatásokra, annak bizonyítására, (Heyeslés balfelől) hogy az ^államéletben az eskünek mily szerepe van. Én s azt hiszem, mindnyájan ugy tanultuk, hogy az eskü a jogrendnek és a jogi intézményeknek legmagasztosabb és legeszményiebb felfogásából származik (Helyeslés balfelől.) A jogrendet és jogi intézményeket, mondhatnám, erkölcsi világrendet köti össze s ezért nagy igazsága volt egy jeles középkori Írónak, a ki az esküről azt mondta: „Médium inferioris eum superioribus iungit". Azt sem kell magyarázni, hogy az eskünek mily szerepe van a mi alkotmányunkban. Az alkotmány legfőbb biztosítékának tekintették mindig és ugy olvassak Verbőczyben, hogy legalább is II. Endre óta minden király esküt tett az alkotmányra s az az eskü a törvényekbe is beiktattatott. A fortiori annyival inkább szükség van, t. ház, arra, hogy a ministerek esküje, a kik a korona végrehajtó hatalmát gyakorolják, szintén törvénybe iktattassák. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Jól tudom én azt is, hogy az eskü szoros értelemben véve nem képezi az alkotmány egyedüli biztosítékát; mert azon biztosíték gyanánt ott van a kormánynak büntetőjogi és politikai felelőssége. De minden körülmények között, t. ház, a ministeri eskíí képviseli a nemzet felfogását, a nemzet akaratát a ministerek legszentebb kötelességeivel szemben. (Igás! Ugy van! a bal- fs szélső baloldalon.) Ennek, t. ház, mintegy directivát kell képeznie a ministerek számára és ezen directivának az ország törvényei közt kell helyet foglalnia. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Ennek következtében hozzájárulok a Vállyi Árpád t. barátom indítványához. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Ugron Gábor: T. ház! Alkotmányos államokban a ministerelnök állása mindig nagy jelentőségű; mert a korona és a nemzet egyetértése, közös akarattal megválasztott ministeriumban jelentkezik. A korona a nemzet által kijelölt férfiak közül megválaszt egyet, kit megbiz a cabinet alakításával. Midőn ezt a megbízást adja, reáruházza az államnak hatalmát, erejének felhasználását, védelmezését, a nemzeti munka vezetése és szervezése czéljából. A nemzet munkássága nagyon hasonlít egy monumentális góth templom felépítéséhez. Elkészül a terv, melyben az egység elvei valósulnak. A ki megcsinálja azt a tervet, jól tudja, hogy a munkát nem ő, hanem századok fogják befejezni. És mindaz, a ki átveszi a munka vezetését ezen nagy épület megalkotásánál, tudja és érzi, hogy csakis bizonyos időn keresztül lehet ezen nagy épület munka-vezetője, mert mások fogják átvenni az ő feladatát és folytatni azt a munkát. De azért, hogy megoszlik egyének és idő közt a munka végrehajtása, már a terv nagysága, monumentális volta és stylszerűsége által meg vannak szabva azon elvek, melyek értelmében kell, hogy a munka létesüljön. Egy darab kő sem jöhet oda, a mely meg ne lenne próbálva, hogy vájjon azon időnek, mely idő számára emeltetik azon épület, tartósságát birja-e? Egyetlenegy kő sem illeszthető be oda, a mely, midőn kifaragtatott, meg nem biráltatott volna, hogy vájjon az egészszel összhangban fog-e állni és az egészbe beilleszthető lesz-e? A ministerelnök állása ezen nagy építész állásával egyezik. A munkák vezetőit ő választja, ő osztja fel, kik a különböző helyeken, különböző