Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-298

298. ©rszáa-os ülés deczember 2-án, hétfőn. 1889. 233 részletekben vezetik a munkát, azt a munkát, a mely nem egyszerűen falak emeléséből áll, hanem mint minden gothicus épület, több száz csúcsban végződik s minden csúcsnak alapja akként vau lerakva, hogy a föléje tervezett épületet elbírja. Minden csúcs megszűnik emelkedni, a mint indokolva van, hogy belső természeténél fogva tovább emelkedni képes nem volt.(Igaz! Ugyvan! a szélső baloldalon.) Ilyen, az egészet átölelő nagy munkának a vezetése, szervezése ä ministerelnök feladata, minden alkotmányos államban. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mi nálunk ennél több a ministerelnök fel­adata. 1848. előtt és 1848-ban is a nádori méltó­ság az ország hatalmainak és hatóságainak szer­vezéséhez tartozott. Á 48-diki törvények nem törölték el a nádori méltóságot, mert akként gondolkodtak, hogy a hol nincsen nemzeti uralkodó­ház, nincsen nemzeti udvartartás, ott kell lenni egy főméltóságnak. a melyben a nemzet méltósága, nagysága, ereje és tekintélye concentrálólik, A 67-dik törvények — nézetem szerint helyesen s az alkotmányos követelményeknek megfelelően, — megszüntették a nádori méltóságot, de ugyan­akkor mindezen feladatokat, mindezen hatást a ministerelnökre ruházták át. A ministerelnök ezen állásában ugy a külfölddel szemben, mint Austriá­val szemben, ugy itthon, mint a bécsi udvarnál Magyarország nagyságát, Magyarország hatalmát, Magyarország jogát, Magyarország törekvését, Magyarország öntudatát kell hogy képviselje. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És, t. ház, midőn Magyarország ministerelnöke valahol meg­jelenik, minden emberben azon gondolatnak kell felébrednie: íme itt jön Magyarország, itt látjuk bevonulni Magyarországot, itt látjuk Magyarország nagyságát; megjelenésével szintén rengeni kell a földnek a nagyság érzetétől és súlyától. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon ) Magyarország ministerelnöke, a. ki egyszer­smind Magyarországnak külügyministere, mert a külügyi politika a magyar kormány tudtával és beleegyezésével intézhető el törvényeink értel­mében, képviseli a külfölddel szemben is a nem­zetet, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Magyarország ministerelnökének az a fel­adata, hogy ha valaki a magyarnemzetet keresi, azt mivel nem találja meg a király udvarában, meg kell találnia a magyar ministerelnök udvarában. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az központja kell hogy legyen a magyar nemzetnek és a magyar társadalomnak. És a ministerelnök ezen feladatát, ezen állá­sát miként érvényesítette, miként értette meg, nem kell hosszasan rajzolnom, t. ház, önök tud­hatják azt mindnyájan. (Igaz! Ugy van! a szélső KBPVH. NAPLÓ. 1887 — 92, XIV. KÖTET. baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Hiszen Magyar ország erejét kellett volna hogy pótolja az erélylyel; Magyarország hatalmából, a mi hiányzik, azt ki kellett volna hogy egészítse a lovagiassággal. A mi Magyarország tartalmából hiányzik, azt be kellett volna töltenie szeretetreméltósággal, Magyarország szegénységét tiszteletre méltóvá kellett volna tennie vendégszeretettel. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) S ha külföldről idejön valaki és kereste ezt a Magyarországot, vagy nem volt itthon a ministerelnökur, úgymint a kiállítás idején, midőn egész Európát meghívtuk vendégül, vagy ha itthon volt is, hiába kereste és hiába kutatta, hogy meglássa Magyarországot, nem látott mást, mint Tisza Kálmánt. (Igaz! Ugy van! Tetszés a szélső baloldalon.) Mert Magyarországnak méltósága sokkal nagyobb, mintsem hogy befér­jen egy számozatlan bérkocsiba (Igaz! Úgy van! Tetszés a szélső haloldalon. Derültség jobbfelöl) Magyarországnak tekintélye, hatalma sokkal súlyosabb, mintsem hogy elbírná két szürke ló. (Igaz ! Ugy van! Tetszés a szélső baloldalon. Derült­ség jobb felől.) Magyarország csak megjelenhetik, midőn individuálisáivá van, de nem fuvarozható. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon. Derült­ség joblfelől.) Külügyi kérdésekben igen sokszor nyilatko­zott a ministerelnök ur (Halljuk! Halljuk!) s azt tapasztaljuk, hogy egyideig bizonyos szerencsével, a mire szeretnek hívei hivatkozni, addig az ideig, a mig kezében tartotta azt az ismeretes külügy­ministeri kék papirost, de egyetlen egyszer nyilat­kozott saját fejéből és sajátimpulsusából a párisi kiállítás alkalmával (Igaz! Ugy van! a szélső bal­oldalon) és képes volt — most az események iga­zolják — képes volt e nemzet iránt való rokon­szenvet egy nagy nemzetnél megtámadni, meg­semmisíteni és tekintélyét lerombolni. (Zajos helyes­lés a bal- és szélső baloldalon.) A magyar ministerelnöknek hivatása, hogy az egész nemzetet vezesse a nemzet királya elé, a trón zsámolyához a ott ekként kellene nyilatkoznia : „Uram Király! Engemet te egy párt kebeléből emeltél a ministerelnöki székbe, de én nem egy pártnak, egy nemzetnek vagyok kormányfeje, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Te is nem egy pártnak, hanem egy nemzetnek vagy királya s én ime eledbe vezetem az egész nemzetet, e nemzet­nek színét, virágát és minden előkelőségét, hogy te ismerhesd meg ezen nemzetben nemcsak azokat, a kik a jelennek munkásai, nem csak azokat, kik a mát képviselik, hanem azokat is, akik a holnapot és a holnaputáni, hogy te és örökösöd győződ­hessél meg arról, hogy a ma, a holnap és a holnap­után, bár különböző áramlatokat jelent, de azok egy egész egységet képeznek és mindig a, trón körül csoportosulnak. (Igaz! Ugy van! a hal- és szélső baloldalon.) Azt kellett volna tennie, hogy a 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom