Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-296

296. országos ülés november 2§-én, pénteken. 188t. 205 viselő úrra utalok, ki legalább személyemről igen hizegőleg nyilatkozott, de akkor, midőn hizelgőleg nyilatkozott az én személyemről, mégis megkülönböztetett oly dolgokat, miket én szerinte szándékosan hallgatok el és miket én véletlenül hallgatok el, imputálta nekem azt, hogy én a kísérletezésektől való óvakodást — gondolom — a kereskedelmi minister úrra vonatkozólag mondottam és hogy daczára annak, hogy majdnem naponta szerencsém van vele hivatalos ügyekben tárgyalni és érintkezni, még sem e hivatalos tárgyalást, hanem e nyilvános alkalmat használom fel arra, hogy neki valamit mondjak a kísérletezés ellenében. (Derültség jobbfeUl.) Kérdem én, t. ház, nem a belső szándék feletti bírálat ülése-e ez? (Helyeslés jobbfelöl) Nem egyértelmíí-e ez azzal, hogy valaki magának azt vindicálj'a, hogy mindenki szándéka, gondolkodás módja felett, még nem is kérdés alakjában, hanem ítélet formájában üljön birói széket. (Igás! Ugy van! jobbfelöl.) Engedje meg a t. képviselő ur, hogy ezekre a kísérletezésekre megjegyezzem, hogy én azokat nem a kereskedelmi minister urnak mondottam, hanem mondottam az oly kísérletezések ellenében, a roe lyeket a t. képviselőtársam használ, mely kísérleteknek az a czélja, hogy differentiákat létesítsen köztünk, a eabinet tagjai közt, (Élénk tetszés jobbfeléi.) Gróf Károlyi Gábor : Össze vannak már lánezölva! (Élénk derültség balfelöl.) Wekerle Sándor pénzügyminister: Engedje meg a t. ház, hogy befejezzem beszédemet és még csak egyre reflectáljak; és ez az egy az, a mit ma Irányi Dániel t. képviselő ur látott jónak mondani, hogy tudniillik ez a párt és az országgyűlés többsége nem csak hogy nem igazi, nem hü képviselője, hanem egyáltalában nem képviselője e nemzetnek. (Zajos felkiáltások a szélső balfelöl: Ugy is van! Zajos ellenmondás jobbfelöl). Erre feleletem az, hogy méltóztassanak elhinni, hogy a ki a nemzeti igények dédelgetését és elősegítését, a nemzet cultusának mívelését kizárólagos tulajdonául tekinti, az igen nagy sebet üt, igen nagyot vét ezen nemzeti érdekek és ezen nemzeti cultura ellen; mert nem helyeselhető az, ha akár egyesek, akár egy párt a maga részére tartja fenn ezt, a többit pedig mintegy el akarja tiltani, azoknak müvelésétől és elősegítésétől. És méltóztassék elhinni, t. képviselő ur, hogy akárhogyan alakult légyen az a többség, meggyőződésem szerint morális alapon alakult ; (Élénk helyeslés jobbfelöl- Zajos ellenmondás bálfelöl) akármilyen szigorú mértéket alkalmazzanak is, uraim s akármilyen szigorú kritika szerint ítéljék is meg a képviselőválasztásokat, talán egy-kettő ellen találhatnak kifogást (Felkiáltások a szélső balon! Többet is találunk! Zaj, mozgás jóbbfelöl) s viszont talán mi is megtehetnök, de a nagy többségnek, ezen pártnak jogi alapját — a mely forma szerint egyáltalában meg nem támadható, sőt még szóba se hozható — a legszigorúbb kritika mellett sem kifogásolhatják. (Zajos helyeslés jobbfelől). Azért engedjék meg, hogy azzal a tétellel zárjam be beszédemet, hogy a ki a nemzet ideküldött képviselőinek többségét sérti és kicsinyíti, az sérti és kicsinyíti magát a nemzetet. (Hosszantartó helyeslés és éljenzés jobbfelöl. Ellenmondás a baloldalon.) Elnök: T. ház! Gróf Apponyi Albert félreértett szavainak helyreigazítása végett kivan szólani. (Halljuk! Halljuk!) Gróf Apponyi Albert: T. ház! Félreértett szavaimnak helyreigazítása végett kérek szót és pedig azért, mert az, a mire nézve a félreértés és az abból származó félremagyarázás történt, ha ilyen csakugyan fenforog, a mire a t. minister ur némely szavaiból következtetést lehet vonni, igen fontos kérdésre vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) A t. pénzügyminister ur ugyanis — nyilván az én beszédemre czélozva — az ellenzék és pedig azon ellenzéknek, melyhez szerencsém van, egyik követelményét ekként jellemezte: „a közjogi rendszer megváltoztatása". (Ellenmondás jobbfelöl: így mondta! balfelöl.) Ezt a szót tetszett mondani. Wekerle Sándor pénzügyminister: Szakítás a közjogi rendszerrel! (Közbeszólások a bal és szélső baloldalon: Igen, igen, ezt mondta!) Gróf Apponyi Albert: „Szakítás a közjogi rendszerrel". Hát talán még merevebben van kifejezve, mint a hogyan én értettem. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) És én, t. ház, azt hiszem, hogy ezen háznak minden pártja, még pedig joggal, kényes arra, hogy közjogi álláspontja minden félremagyarázáson és elhomályosításon kivül helyeztessék. (Igaz! Ugy van ! a bal- és szélső balon.) A t. pénzügyminister urnak ez a nyilatkozata, ez a kijelentése pedig a közjogi rendszerre nézve nálunk dívó nyelvgyakorlat szerint ezt jelentheti: eltérés az 1867-iki alaptól, szakítás az 1867-iki alappal. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon.) Holott ennek a pártnak és csekély magamnak közjogi álláspontja épen az, hogy az 1867: XII. törvény czikk, az 1867-iki kiegyezés a nemzet számára, az abban biztosított jogoknak teljes intacte tartásával, a nemzeti aspiratióknak, melyek annak keretébe beleférnek, fokozatos megvalósításával kezeltessék és érvényesíttessék. (Zajos helyeslés a baloldalon.) És ezt az álláspontot, t. ház, — és itt azután már nem félremagyarázott szavaim helyreigazítása végett, hanem személyes megtámadtatás czímén kérek szót, a megtámadtatás kitételt természetesen azon méltányossággal magyarázva, melylyel azt a ház mindig magyarázni szokta, — ezt az álláspontot a pénzügyminister ur veszélyes, nemzeti kishitííséget eláruló, vagy annak szítására alkalmas áramlatnak jellemezte. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ez ellen, t. ház,