Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-296

206 296. országos ülés november 29-én, pénteken. 188$. lehetetlen nem protestálnom, lehetetlen nem protestálnom annál inkább, mert ezen argumentatio keretében a minister ur olyan tételeket is állított fel, melyek különösen arról a helyről elmondva, helyreigazítás nélkül, tiltakozás nélkül nem maradhatnak, ha ugy értettek, a mint azokat az előadás szövege szerint értelmezni kellene. (Igás ! Ugy van! a baloldalon.) A t. minister ur ugyanis kutatva azon törekvéseknek eredetét, melyeket mi közjogi tekintetben képviselünk, azt mondta, hogy ezeknek egy általánosabb okát látja; nem csupán ellenzékieskedésben keresi — s ezt elég méltányos concedálni — ezeknek a törekvéseknek, ezeknek a felfogásoknak eredetét, hanem általános nemzeti áramlatokban, illetőleg a nemzeti áramlat azon kiélésitésében, a mely nemcsak mi nálunk, hanem Európának összes államaiban észlelhető. Vigyáztam szavaira —• mert ezen a téren minden kifejezésnek megvan a maga fontossága — midőn erről beszél, felváltva használja a „nemzeti" és a „nemzetiségi" áramlatok kitételét. (Ugy van.' a baloldalán.) Már most, t. képviselőház, (Halljuk ! Halljuk! a baloldalon) bocsánatot kérek, ha a minister ur szavainak értelme olyan, a mely elfogadható, a mely közjogilag correct, alkalmat nyújtok neki arra, hogy ennek kifejezést adjon; ha pedig nem ilyen az értelme, akkor kötelességet teljesítek, midőn ellene tiltakozom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ha a minister ur aüon szavai, a melyek az európaszerte uralkodó, általa elsőizben nemzetieknek nevezett áramlatokra vonatkoznak, ha ezek azt jelentik, hogy minden nemzet törekszik a maga önállóságának, a maga individualitásának teljes kifejtésére, biztosítékokkal körülhatárolására, minden veszély elleni megvédésére, egyszóval nemzeti és állami egyéniségének kidpmborítására, akkor elismerem, hogy törekvéseink ezen áramlatokkal kapcsolatban állanak, azokból folynak, (Helyeslés a baloldalon.) De akkor ezen áramlatoktó! Magyarországnak el nem szabad maradnia: (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) ezen áramlatokat Magyarországnak követni kell, (Élénk helyeslés a baloldalon) ha el nem akar nyomatni a nemzetek versenyében. (Igaz ! Ugy van! a bal- és szélső balon.) Ha pedig a minister, a mit hinni nem akarok, a „nemzetiaég" kifejezést nem csupán nyelvbotlásból használta, hanem komolyan, akkor természetesen tiltakozni kell az ellen, hogy Magyarországnak, mint politikai nemzetnek, mint önálló államnak közjogi követelményei bármely nemzetiségi áramlattal egy vonalra helyeztessenek.^ (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) És midőn a t. minister ur minket, a kik semmi néven nevezendő nemzetiségi áramlat által nem vezettetünk, hanem közjogi alapon állván, közjogi követelményeket, mint ilyeneket védelmezünk és igy semminemű nemzetiségi áramlatnak kinövéseire nézve praecedenst sem szolgáltatunk, ha — mondom — a t. minister ur e törekvéseinket azzal vádolja, hogy abban a féltékenységben, melylyel minden legkisebb túlkapás ellen védekezünk, a mely Magyarországnak közjogi positióját és annak követelményét sérti, nem a nemzeti önérzet, hanem a nemzeti kishitűség talál kifejezést, akkor nekem erre csak ez a válaszom: (Halljuk! Halljuk!) Minden erős, minden életrevaló, minden nagy nemzet a nemzeti fennállásának postulatumai iránt való féltékenységben találja egyik létalapját. (Igaz! Ugy van! a bal-, és szélső balon.) Kétszeresen találja ebben a féltékenységben egyik létalapját a magyar nemzet, a mely sajátságos viszonyai szerint sokszor volt már abban a helyzetben, hogy részint nyilt, részint leplezett támadásokkal szemben, (Igaz! Ugy van! a szélső balon) nemzeti fennállásának ezen feltételeit megvédelmezze. (Zajos helyeslés a bal- és szélső balon.) A féltékenység közjogunk iránt nemzeti politikánknak a nemzet nagyjai és bölcsei által fejlesztett és mindenkor követett egyik traditiója. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon.) És hogy ha akad, aki valóban azt hiszi, hogy a nemzeti önérzet, hogy a nemzeti önbizalom, a nemzet által szerzett jogok könnyű kezelésének, az azok elleni törekvéseknek és túlkapásoknak eltűrésében nyilvánul, azzal szemben, t. képviselőház, azt vagyok kénytelen kijelenteni, hogy az a teljesen új theoria lehet a ministerelnök ur eddigi politikájának egy tetszetős magyarázata; ám keresse a t. ministerelnök ur ezután is a nemzeti önérzetet a nemzeti jogok iránti féltékeny őrködés hiányában. Mi a nemzeti önérzetet a nemzeti jogok minden jotájának féltékeny őrzésében és fentartásában fogjuk ezután is látni. (Zajos helyedés balfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Nagy nyugtalanság és zajos „Hoch"-kiáltások a bal- és ssélső balon.) Csak azért kérek szót, mert a t. képviselő ur szükségesnek tartotta személyemet belevonni a vitába. Gróf Apponyi Albert: Bocsánat, nyelvbotlás volt; ministert akartam mondani. (Derültség a bal- és szélső balon.) Tisza Kálmán ministerelnök: Egyszerű, rövid feleletem az, hogy nagy kár a nemzeti jogoknak, a magyar állam, mint ilyen, létjogának védelmére kelni olyanokkal szemben, kik azt soha nem veszélyeztették, de mindig védelmezték. (Zajos helyeslés jobbfelől. Zajos „Hoch"-kiáltások és elleninondások a bal- és szélső balon.) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. képviselőház! Aki csak azt nem tételezi fel rólam, hogy fejjel a falnak megyek, nem imputálhat nekem oly feltevést, hogy én a t. képviselő úrról bármikor supponáltam volna azt, hogy ő az