Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-296

' 204 29ft. országos ülés november 39-én, pénteken, 1889. oldalon.) De, t. ház, az a nemzet tetszésétől függ, hogy nemzeti szükségleteinek ilyen vagy olyan formában hozzon áldozatot. Sokkal inkább aggaszt engem egy másik argumentum és ez az, hogy azt tapasztalom, hogy a féltékenység a nemzeti érdekek és igények iránt nem a nagy, hanem a kis nemzeteknek szokott sajátsága, lenni (ügy van! ügy van! a jobboldalon. Felkiáltások a szélső halon: Kell is!) és hogy ezen nyilvánuló féltékenység nem annyira a nemzeti önérzetnek, mint inkább a nemzeti kishitfíségnek bizonyítékát képezi.. (Zajos helyeslés és tetszés jolboläalon. Nagy mozgás és ellenmondás a szélső balon.) De van egy harmadik és ennél is nagyobb argumentum, t. ház, a mely engem ezen mozgalommal szemben aggaszt és ez azon modor, melyben ennek a nemzeti érzületnek kifejezést adnak, (Élénk zajos helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a bal- e'.s szélső baloldalon) a mely, méltóztassanak elhinni, akármilyen higgadtan és minden személyes vonatkozás nélkül ítéljem is meg, attól tartok, hogy épen akkor, midőn nagyobb színben akarjuk feltüntetni, arra lesz alkalmas, hogy kiesi nyítő szemüvegen tüntessen fel bennünket a népek nagy családjában. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zajos ellenmondás a bal- és szélső balon.) Méltóztassék megengedni a t. ház, hogy áttérjek most annak a programmnak másik részére, mely már is elvi differentiák tárgyát képezi a mérsékelt ellenzék közt és mi köztünk és ez a szakítás a mai közigazgatási rendszerrel. Ez volt, gondolom, gróf Apponyi Albert fejtegetéseinek lényege. Positive, nem negatíve, a mint az ki van fejezve, mi is elismertük és programmunkba fel is vettük azt a pontot, hogy akkor, a midőn az állami cselekvésnek tere nem csak a társadalom minden osztályára, hanem minden lényegesebb alakulatára kiterjed; akkor, midőn bármennyire igyekezzünk is evitálni az állami socialismusnak követelményeit, mellőzhetetlen, hogy mind nagyobb és nagyobb hatalom eoneentráltassék az állam és kormányának kezében; (Helyeslés yibbfelől) hogy akkor, a midőn a kormány jogainak ily eminens kiterjesztését látjuk: paralisálimnkkell ezt azon tétel felállításával, hogy fokozottabb mérvben igyekezzünk érvényesíteni azt az igazságot, hogy egyforma mértékkel, egyenlően u érjünk minden társadalmi osztálynak és minden embernek. (Helyeslés a szélső halon.) így, positive állítva fel a tételt, ez a mi programniunknak is kiegészítő lényeges alkatrészét képezi, lényeges alkatrészét képezi jövő ténykedésünknek, a nélkül, hogf ez által a multat kivánnók elítélni, mert ha igazságosan bíráljuk meg a dolgokat, a. múlttól sem tagadhatjuk meg azt, hogy ez a törekvés folyton zászlónkra van irva és hogy ezt érvényesíteni is akartuk. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) T. ház! Midőn folytonosságot keresünk és kívánunk documentálni a múlt és jövő közt és akkor, midőn e tételnek a kormányok által indokolt és igazolt fokozottabb mérvben való alkalmazásának szükségét elismerjük, ez által nem kívánjuk tagadni, sőt épen documentálni kívánjuk, hogy e nagy elv s annak valósítása a múltban sem tévesztetett el szem elől. (Helyeslés joobfélöl.) Ez volt a leglényegesebb differentia közöttünk. At. képviselő ur, a ki negatíve fejezi ki e programmpontot, melyet mi positive fejezünk ki, ez által a jövőre nézve egyetért velünk, de a midőn a jövőre nézve egyetértünk, a multatakarja elütni. Ez köztünk a különbség. T. ház! Pártszempontból nem is tekinthetem azt illogicusnak, hogy valaki ugyanazt a programmot nem positive, hanem negatíve állítja fel, ez által elítéli a multat és a jövőre nézve documentálja az eljárás egyenlő elvi alapját. De azután, ha már általánosabb szempontokból tekintem a tétel ily felállítását, akkor ugyanazt a logicus jogosultságot nem ismerhetem el. Mert midőn a t. képviselő urak felállítják a tételt igy a maga egészében és ridegségében, annak első alkalmazásánál már mereven ellentétbe jönnek magával a tétellel. Mert mit mondanak ? Mi egyenlő mértékkel fogunk mérni mindenkinek, egyenlően kívánunk eljárni mindenki irányában, de egyet zárunk ki és ez az egy Tisza Kálmán; (ügy van! ügy van! jóbbfelöl) és kizárjuk azt a pártot, mely ma képezi a parlamenti többséget s a hatalmat kezében tartja; ezeket kizárjuk, ezek iránt nem egyformán fogunk eljárni magunk között, mint azok irányában, kik velünk tartanak. (Hosszantartó zajos helyeslés jobbfelöl. Zaj bal felől.) Ha én elismerem egy tétel jogosultságát, de azt mondom: ez vagy amaz nem lehet hivatva azt végrehajtani, akkor ugyanazon programra végrehajtásának megítélésénél nem egyforma mértékkel mérek mindenkinek. De hogy állunk ma épen e sokat támadott többség tekintetében? Önök oceupálják a hazafiságot, a nemzeti érzületek cultusát, azok elősegítésének kizárólagos jogát, sőt maguknak vindicálják a múltnak eddig mindnyájunk tulajdonát képezett emlékeit is. A t. ház ez oldalán (balra mutat) lefoglalják a becsületességet és tisztességet, mindazt, a mi jó és nemes egy nemzet szellemi és erkölcsi törekvéseiben és a többit itt hagyják nekünk; (Derültség a jobboldalon) és aztán azt mondják, egyenlő mértékkel mérünk. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Bocsássanak meg a t. képviselő urak, de a kik bizonyos tárgyilagossággal, legalább a forma tekintetében nem kifogásolható módon igyekeztek ezt vagy amazt megítélni, azok, megengedem, öntudatlanul, birói ítélőszéket ültek a mi lelkiismeretünk fölött, élők és holtak felett. (Igaz! ügy van! jöbbfelől.) Csak Vállyi t. kép-