Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-296

' 204 29ft. országos ülés november 39-én, pénteken, 1889. oldalon.) De, t. ház, az a nemzet tetszésétől függ, hogy nemzeti szükségleteinek ilyen vagy olyan formában hozzon áldozatot. Sokkal inkább aggaszt engem egy másik argumentum és ez az, hogy azt tapasztalom, hogy a féltékenység a nemzeti érdekek és igények iránt nem a nagy, hanem a kis nemzeteknek szokott sajátsága, lenni (ügy van! ügy van! a jobboldalon. Felkiáltások a szélső halon: Kell is!) és hogy ezen nyilvánuló félté­kenység nem annyira a nemzeti önérzetnek, mint inkább a nemzeti kishitfíségnek bizonyíté­kát képezi.. (Zajos helyeslés és tetszés jolboläalon. Nagy mozgás és ellenmondás a szélső balon.) De van egy harmadik és ennél is nagyobb argumentum, t. ház, a mely engem ezen mozga­lommal szemben aggaszt és ez azon modor, mely­ben ennek a nemzeti érzületnek kifejezést adnak, (Élénk zajos helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a bal- e'.s szélső baloldalon) a mely, méltóztassanak elhinni, akármilyen higgadtan és minden szemé­lyes vonatkozás nélkül ítéljem is meg, attól tartok, hogy épen akkor, midőn nagyobb színben akar­juk feltüntetni, arra lesz alkalmas, hogy kiesi nyítő szemüvegen tüntessen fel bennünket a népek nagy családjában. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zajos ellenmondás a bal- és szélső balon.) Méltóztassék megengedni a t. ház, hogy át­térjek most annak a programmnak másik részére, mely már is elvi differentiák tárgyát képezi a mérsékelt ellenzék közt és mi köztünk és ez a szakítás a mai közigazgatási rendszerrel. Ez volt, gondolom, gróf Apponyi Albert fejtegetéseinek lényege. Positive, nem negatíve, a mint az ki van fejezve, mi is elismertük és programmunkba fel is vettük azt a pontot, hogy akkor, a midőn az állami cselekvésnek tere nem csak a társadalom minden osztályára, hanem minden lényegesebb alakulatára kiterjed; akkor, midőn bármennyire igyekezzünk is evitálni az állami socialismusnak követelményeit, mellőzhetetlen, hogy mind nagyobb és nagyobb ha­talom eoneentráltassék az állam és kormányának kezében; (Helyeslés yibbfelől) hogy akkor, a midőn a kormány jogainak ily eminens kiterjesztését látjuk: paralisálimnkkell ezt azon tétel felállításá­val, hogy fokozottabb mérvben igyekezzünk érvé­nyesíteni azt az igazságot, hogy egyforma mérték­kel, egyenlően u érjünk minden társadalmi osz­tálynak és minden embernek. (Helyeslés a szélső halon.) így, positive állítva fel a tételt, ez a mi programniunknak is kiegészítő lényeges alkat­részét képezi, lényeges alkatrészét képezi jövő ténykedésünknek, a nélkül, hogf ez által a multat kivánnók elítélni, mert ha igazságosan bíráljuk meg a dolgokat, a. múlttól sem tagadhatjuk meg azt, hogy ez a törekvés folyton zászlónkra van irva és hogy ezt érvényesíteni is akartuk. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) T. ház! Midőn folytonosságot keresünk és kívánunk documentálni a múlt és jövő közt és akkor, midőn e tételnek a kormányok által indo­kolt és igazolt fokozottabb mérvben való alkal­mazásának szükségét elismerjük, ez által nem kívánjuk tagadni, sőt épen documentálni kívánjuk, hogy e nagy elv s annak valósítása a múltban sem tévesztetett el szem elől. (Helyeslés joobfélöl.) Ez volt a leglényegesebb differentia közöttünk. At. képviselő ur, a ki negatíve fejezi ki e pro­grammpontot, melyet mi positive fejezünk ki, ez által a jövőre nézve egyetért velünk, de a midőn a jövőre nézve egyetértünk, a multatakarja elütni. Ez köztünk a különbség. T. ház! Pártszempontból nem is tekinthetem azt illogicusnak, hogy valaki ugyanazt a program­mot nem positive, hanem negatíve állítja fel, ez által elítéli a multat és a jövőre nézve documen­tálja az eljárás egyenlő elvi alapját. De azután, ha már általánosabb szempontokból tekintem a tétel ily felállítását, akkor ugyanazt a logicus jogosultságot nem ismerhetem el. Mert midőn a t. képviselő urak felállítják a tételt igy a maga egészében és ridegségében, annak első alkalma­zásánál már mereven ellentétbe jönnek magával a tétellel. Mert mit mondanak ? Mi egyenlő mértékkel fogunk mérni mindenkinek, egyenlően kívánunk eljárni mindenki irányában, de egyet zárunk ki és ez az egy Tisza Kálmán; (ügy van! ügy van! jóbbfelöl) és kizárjuk azt a pártot, mely ma képezi a parlamenti többséget s a hatalmat kezében tartja; ezeket kizárjuk, ezek iránt nem egyformán fogunk eljárni magunk között, mint azok irányá­ban, kik velünk tartanak. (Hosszantartó zajos helyeslés jobbfelöl. Zaj bal felől.) Ha én elismerem egy tétel jogosultságát, de azt mondom: ez vagy amaz nem lehet hivatva azt végrehajtani, akkor ugyanazon programra végre­hajtásának megítélésénél nem egyforma mértékkel mérek mindenkinek. De hogy állunk ma épen e sokat támadott többség tekintetében? Önök oceu­pálják a hazafiságot, a nemzeti érzületek cultusát, azok elősegítésének kizárólagos jogát, sőt maguk­nak vindicálják a múltnak eddig mindnyájunk tulajdonát képezett emlékeit is. A t. ház ez oldalán (balra mutat) lefoglalják a becsületességet és tisz­tességet, mindazt, a mi jó és nemes egy nemzet szellemi és erkölcsi törekvéseiben és a többit itt hagyják nekünk; (Derültség a jobboldalon) és aztán azt mondják, egyenlő mértékkel mérünk. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Bocsássanak meg a t. képvi­selő urak, de a kik bizonyos tárgyilagossággal, legalább a forma tekintetében nem kifogásolható módon igyekeztek ezt vagy amazt megítélni, azok, megengedem, öntudatlanul, birói ítélőszéket ültek a mi lelkiismeretünk fölött, élők és holtak felett. (Igaz! ügy van! jöbbfelől.) Csak Vállyi t. kép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom