Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-288

288. országos ülés november 20-áii, szerdíín. 1889. 15 (Igaz! Ugy van! a hal- és szélső baloldalon. Mozgás joíbfelöl.) Vájjon az administratio tisztaságának érdeké­ben történik az, hogy a ministerium központjából revisorok küldetnek ki a törvényhatóságokba, az állami igazgatás kezelésének megvizsgálására? Hiszen ez csak nem történik passióból és annál­kevésbbé történhetik egy gondolkodó államférfiú szeme és agya élőt 1 ,; mert maga e tény bizonyos meggyalázó bélyeget nyom administratiónk meg­bízhatóságára. fC/gí/ van! Ugy van! balfelöl. Ellen­mondások a jobboldalon.) Avagy, t. ház. kérdezem bárkitől, nem üldöztetik-e ez országban mindenki, a ki a mai kormányzati rendszernek szekerét nem tolja és megfordítva, nem jutalmaztatnak-e esnem emelkednek-e existentiák ma a közéletben, kik a mnltban attól teljesen távol tartattak megbízhat­lanságuk következtében ? (ügy van! Ugy van! bal­felöl.) Azután azt sem fogja senki sem — legalább önmagában — tagadni, hogy Magyarország semmi, egyéb, mint egy családi, pártpolitikai domínium, melyben mindenki boldogul, ki ezen irányhoz sze­gődik és annak szolgálatokat tesz és nem boldo­gulhat senki, a ki rossznak találván a helyzetet, ezt bátran meg is meri mondani. (Helyeslés bal­felől.) Azután az elveknek profanálása s a közélet­nek azon őszinteség-hiánya — hogy más szót ne használjak — melynek nyomaival minden egyes alkotásnál találkozunk, a hol ott vannak hátul mindenütt a kibúvó ajtók, hogy hogyan lehessen menekedni. Mert ebben a niinisterelnök ur a leg­nagyobb mester, (Élénk helyeslés balfelöl) a ki soha sem mondott valamit, hogy háta mögött kibúvó ne lett. volna, mert jövőjét fedezni akarta és figyel meztetem t. szomszédaimat és barátaimat, hogyha valamely esemény actualissá tenné politikájukat, rögtön ott volna a ministerelnök ur (Élénk derült­ség a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások a szélső baloldalról: Itt volt már! Köszönjük, nekünk nem kell! Elég volt egyszer!) mert nyitva hagyta és nyitva hagyja mindig az ajtót, a melyen keresztül hozzájuthat azon hatalomhoz, a melynél egyéb soha szemei előtt nem lebegett. (Tetszés a bal- és szélső baloldalán.) Es ha még a súlyos bajok ezen sorozata csak bel állapotainkat érintené, talán mérsékelhetnek ag­godalmainkat, t. ház, mert ezek sanálása végett nem kellene bizonyos tényezőkkel számolnunk; de ha látom azon bajok egész sorozatát, a melyek a monarchia másik államával fennálló viszony meg­hamisításának és az állandó térfoglalásnak tág kaput nyitnak, ha tekintetbe veszszük azon fel­fogást, mely a véderő vitában, a monori zászló­ügyben, a királyi udyartartás és a katonai aka­démiák kérdésénél kifejezésre jutott és a mely megtámadja államiságunkat, megtámadja a dualis­must és az állam méltóságát: akkor lehetetlen in­dignatio nélkül szólni azon politikáról, melyet a ministerelnök ur követett és követ és lehetetlen mellőzni bármely oly műtétet, mely meglehet, hogy fáj, mert amputál, de legalább gyógyít. (Élénk helyeslés baljdöl.) A ministerelnök ur. kivált hivei között, szó­val mindig kifejezésre szokta juttatni, hogy az ő kormányzata alatt az úgynevezett közjogi kér­désekben, szemben a monarchia másik államával, visszalépés vagy visszaesés nem történt. Mi tör­tént legközelebb a pénzügyi bizottságban ? (Hall­juk ! Halljuk !) A pénzügyi bizottságban, szemben azon állandó bujkálással, mely a felsőbb katonai tanintézetek, a magyar katonai akadémiák kér­désében követtetett? Én a t. kormányt arra kértem, nyilatkozzék ebben a kérdésben valahára őszintén ée nyíltan, hogy ismerjük nézeteit. És míg a t. honvédelmi minister ur legalább opportunitási szempontokból jónak látta a kérdés elől kitérni, addig a t. minis­terelnök ur ezt nem tehetvén, határozottan nyilat kozott, mert magam is határozottnak tartom nyilat­hozatát. És mit mondott a t. ministerelnök ur ? (Hall­juk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Midőn én a magam részéről kifejtettem, hogy mit tartok én magyar katonai akadémiának, a ministerelnök ur azt válaszolta, hogy oly katonai akadémia pedig Magyarországon, a melyben a szervezet, nevelés és szellem nem olyan, mint a monarchia másik államában, közjogunk szerint nem lehet. (Zajos fel­kiáltások a bal- és szélső baloldalon: Osztrák akar lenni! Gyalázat! Tisza Kálmán ministerelnök taga­dólag int.) Jövend idő, t. ház, midőn ezen kérdést és ezen véleményt a saját érdeme szerint fogjuk méltatni. Mert az lehetetlenség, hogy Magyarország azon 22 év alatt (Egy hang jobbfelöl: 23 év alatt!) vagy 23 év alatt, a mint tetszik, mióta a kiegyezés közte és a monarchia másik állama közt létrejött, oda sülyedt volna, hogy egy magyar katonai akadémia felállítása, a kiegyezési törvény és köz­jogunk szelleme szerint, lehetetlen volna. Akkor ez az ország mondjon le az ő államiságáról. (Fel­kiáltanak a bal- és szélső balon: Igaz! Ugy van! Szégyen! Gyalázat!) mert ezt én nemcsak a ki­egyezési törvény szellemevek de az állam méltó­ságával sem tartom megegyextethetőnek. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Erről majd annak idején bővebben fogok szólani és be fogom bizonyítani, hogy ugy, mint a ministerelnök ur, Magyarországon eddig soha sem gondolkozott senki, még az a t. párt sem, a melynek e tekintet­ben enuntatiója, még pedig documentált enunt;a­tioja van. De üsse fel a t. ministerebiök uraz igaz ságügy minister ur beszédét, a melyet a véderő • törvényjavaslat tárgyalása alkalmával tartott, (Derültség balfelöl) és egyeztesse azt össze azon

Next

/
Oldalképek
Tartalom