Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-296

396. országos ülés november 29-én, pénteken. 1889. 203 lehető legkisebb áldozattal rendeztessenek: (Helyes­lés és tetszés) ebben, méltóztassék a t. ház elhinni, nem biztatás foglaltatik a költekezésre; ez őszinte előadása a pénzügyi helyzetnek. (Helyes'és a jobb­oldalon.) A ki ezt egész valójában és komolyságá­ban akarja feltüntetni, nem tehet ugy, mint a strnez-madár, nem zárkozhatik el az egyes kér­dések elől, nem hagyhatja azokat érintetlenül, hanem annak fel kell említeni e kérdéseket is. azt kell mondania, hogy ezekre is gondot kell fordítani, ezek is oly szükségleti kiadások, melyek előbb-utóbb elő fognak állni; mert csak igy tün­teti fel egész komolyan a helyzetet és igy felel meg azon követelménynek, melyet a képviselő ur irányomban felállított, midőn azzal vádolt, hogy nem birok talán kellő önérzettel ellentállni t. társaimnak és azoknak, kik a reformok meg­valósítását követelik; mert annak csak ugy felel­hetek meg, hogy ha a szükségeseket meg is adom, de a mi az okvetlenül szükséges mértéken túl van, azt mindenáron megakadályozni igyek­szem. (Élénk helyeslés.) Most engedje meg a t. ház, hogy a pénzügyi programm tekintetében csak rövid szavakban ismételjem azt, a mit már többször elmondtam, hogy igenis azt hiszem, hogy ha a mostani fel­tárt jövedelmi források kellőleg hasznosittatnak, akkor elegendő anyagi segédeszközt fognak adni arra, hogy államháztartásunk rendezése megtör­ténhessék, sőt hogy fokozatos egymásutánban azon nagy kérdéseket is megoldhassuk, azon szük­ségleteket is kielégíthessük, a melyek ezzel kap­csolatosan hárulnak reánk. De ismétlem továbbá azt is, hogy ha ezek nem volnának is elégségesek, ükkor is lesznek oly nagy kérdések, a melyeket okvetlenül meg kell oldani, de akkor aztán el­érkezettnek fogom látni az időt arra, hogy meg­jelöljem a módot, hogy miként kell ezen szükség­letek fedezéséről gondoskodni, de csak akkor, midőn majd kétségtelenül igazolva lesz, hogy az előállott szükségletekkel szemben a jelenlegi for­rások nem elégségesek. (Helyeslés jobbfelöl.) Esmost engedjék meg, hogy röviden áttérjek egy pár olyan szempontra, a mi politikai tekin­tetben hozatott fel. (Halljuk! Halljuk!) Én tulaj­donkép csak egy themával kívánok foglalkozni, azzal, a mit a t. mérsékelt ellenzék szónokai és annak t. vezére gróf Apponyi Albert t. képviselő ur itt kifejtett, hogy a kormány felállított pro­grammja daczára sikert csakúgy vár a jövőtől, ha szakítunk a közjogi rendszerrel, ha szakítunk a közigazgatási rendszerrel. Gondolom, igy méltóz­tatott mondani; ez volt a lényege. A mi a közjogi rendszert illeti, bennem erős a meggyőződés, hogy a mi közjogi viszonyainkban — bár magam is olyannak tekintek minden közjogi dispositiót, hogy ott egész a végső kényes­ségig, minden szóra, minden betűre különös gondot kell fordítani, méltóztassanak elhinni, még az ilyen külső kicsinyességekben és formaságokban sem hátramenés, hanem határozott előhaladás van. (Egy hang a szélső baloldalon: „És !" Derültség.) Nem­csak az „és"-ben. Ennél az ,.és"-nél sokkal többre becsülöm azt a szellemet, mely az intéző körökben és az azokhoz tartozókban mutatkozik. (Élénk helyeslés jobbfelől. Nyugtalanság a szélső baloldalon.) És ha megengedem, hogy lehetne ennél még több kívánni való, de határozott az előhaladás, a mely állami viszonyaink fokozatos összhangba hozatalá­nál jelentkezik. (Élénk helyeslés. Ugy van! jobb­felől.) De engedje meg a t. ház, hogy azon nézetem­nek adjak kifejezést, hogy nem is abban keresem indokát azon óriási ellenzékeskedésnek, a melyet ezen a réven az ellenzéknek mindkét pártja hosszú idő óta kifejt; megvallom, nem tisztán az ellen­ségeskedésben keresem, hanem abban, hogy azt látom, hogy az a politikai áramlat, mely a nem­zetiségi igények érvényesítése tekintetében Európa­szerte ma fokozottabb mértékben érvényesül, minket sem hagyott érintetlenül, (Felkiáltások a bal­és szélső baloldalon: Helyesen!) Látjuk, hogy nem­csak ezen monarchia keretén belül, hanem azon kivül egyes népek, nemcsak a szomszédos kisebb nemzetek, hanem nagy nemzetek is, egész a fél­tékenységig mennek nemzetiségi igényeik érvénye­sítése terén és túlcsapnak a nemzeti követel­ményeken. Ugyanazon argumentumokat, a melyek ná­lunk az önök egész ellenzékeskedését uralják, látom ott; ugyanazok a jelszavak : hazafiatlanság! nem elégséges dédelgetése a nemzeti érzületnek! Corruptió, sőt még az is, a mit Irányi Dániel képviselő ur felemlített, hogy ez a többség nem tulajdonképeni többsége a nemzetnek, ugyanazon jelszavak, a melyek ott is uralják a politikai terrénumot, és annyira vezettek, hogy például egy szomszédos államban egy állaniíerfiút, a ki nagyobb szolgálatot, tett hazájának, mint talán előtte igen sokan, vagy valamennyi államférfiú, e czímen még vád alá helyezték. (Egy hang a baloldalon: Bratimo!) Én, t. ház, a nemzeti érzület ezen fel­lobbanása ellen kifogást nem is emelhetnék, ha három körülmény nem lenne ijesztő benne. Az első, a. mi engem legközvetlenebbül érintett, de mégis legkisebb súlyt sem fektetek rá, az, hogy igen drága és igen sok pénzbe kerül. Méltóztassanak elhinni — nem reeriminatió­képen mondom — nem fogom ez alkalommal rész­letesen felsorolni, de számszerűleg ki. tudnám mutatni, hogy az a politikai mozgalom, mely köz­állapotainkat hónapok óta uralja, nem csak az elmaradt haszonban, hanem közgazdasági és ipari viszonyaink rendszeres fejlődésének meg­akadásában is mutatkozik. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és ellenmondás a bal- és szélső bál­it,*

Next

/
Oldalképek
Tartalom