Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-295
Ig4 285# ftrSz ^<> s Ölés n r 28-án, esütSrtBkfin. 1889. Miután tegnap egy határozati javaslatot nyújtottam be, ma pedig egy másik adatott be, mely lényegében megegyezik az enyémmel és csak ennek kibővítése, én határozr.ti javaslatomat viaszavonom és hozzájárulok Boda Vilmos határozatijavaslatához. (Helyeslés a szélső balon.) Elnök: E szerint Perczel képviselő ur határozati javaslatát visszavonván, az nem fog szavazás alá kerülni. Madarász József jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! A tegnapi ülés végén lefolyt események után saját személyemre nézve mintegy eikölesi kötelességemmé vált, hogy felszólaljak; de nemcsak kötelességből, hanem örömmel is ragadom meg az alkalmat, hogy felszóllalhassak, mert első sorban nem szerettem volna adós maradni annak a köszönetnek ünnepélyes nyilvánításával, a melylyel pártunk mélyen tisztelt elnökének, Iránvi Dánielnek tartozunk mind nekelőtt a honossági törvény módosítását czélzó határozati javaslatának államférfiúi bölcsességgel, s honszeretettel elmondott beszédeért; de másrészt örömmel ragadom meg az alkalmat azért is, hogy azon reményemnek adjak kifejezést, hogy ne legyen távol azon idő, a melyben azon elveket, melyeket hirdet, diadalra is juttassa. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső haloldalon.) De, t, képviselőház, még inkább tartozom méhen tisztelt pártelnökünknek köszönettel azért a férfiúhoz illő bátorságért, a melylyel azon számtalan gyanúsításra, melyekkel ezen párt eddig illettetett, végre-valahára méltó helyről rásütötte a ministereinökre azou rágalmazás bélyegét, a melyre nézve mindnyájan szívvel-lélekkel osztozunk ítéletében és felszólalásában. (Élénk helyeslés a szélső balon) Mielőtt tulajdonképeni tárgyamra rátérnék, a költségvetési vita alatt fölmerült honosítási törvény módosítására vonatkozó határozati javaslatra és illetőleg a miaisterelnök ur által ezzel szemben elfoglalt álláspontra néhány megjegyzésem van. Már a véderővita alatt volt szerencsém kifejteni, hogy bennem bizonyos aggodalmakat ébreszt a legújabb törvényhozási korszaknak azon törvénymagyarázó modora, a mely szerint az eddig elfogadott mindennemű dogmaticas és historicus törvéirymagyarázatokkal szemben már a véderővita alatt tapasztaltuk, hogy holmi jegyzőkönyvi uyilatkozatok és határozati javaslatok azok, melyekkel a törvények magyarázata, sőt nem ritkán módosítása isczéloztatik. (Igaz ! ügy van! a szélső balon.) Most legújabban, t. ház, találkozunk a törvénymagyarázatnak eddig sehol nem ismert ég semmiféle parlamenti kormánynyal kormányzott országban el nem fogadott nemével: a ministerelnök nyilatkozataival. Gróf Károlyi Gábor: Hazugságaival! (Nagy zaj jóbbfelől.) Elnök: Gróf Károlyi Gábor képviselő urat másik, azon borrend deficitet megszüntetni, mely a közérzület eltompulásában és a morális érzés hanyatlásában nyilatkozik ? (Tetszés a szélső baloldalon.) Olyan kormánynak, a mely melegágya a corruptiónak és az lesz mindaddig, a mig vezetését Tisza Kálmán tartja kezében, egy krajczárt meg nem szavazok. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Meg nem szavazom annál kevésbé, mert most is fülemben cseng Deák Ferencz azon mondása, mely utolsó éveiben bejárta az országot s melyet párt feleinek mondott, kik hivatkoztak az ő vezérségére, azt mondta: „Nem vagyok én a ti vezéretek, az ördög a ti vezéretek". Nem fogadom el a költségvetést. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Elnök: Perczel Miklós képviselő ur szavai értelmének helyreigazítása czímén kivan szólani, (Halljuk!) Perczel Miklós: T. ház! Szalay Károly t, képviselőtársam tegnapi beszédemből idézett egy pár szót, még pedjg oly modortan, mintha azt hinné, hogy énbelőlem is olyan pecsovics vált, mint Jókai Mórból. (Derültség balfelől.) Ezt pedig, gondolom, a t. képviselő ur nem is hiheti, mert én bizony még főispán koromban sem voltam sem pecsovics, sem mameluk. (Tetszés és éljenzés balfelől.) Meszlényi Lajos: Azért is bocsátották el! (Derültség ba Ifelő'.) Perczel Miklós: Ha nem ugy hivatkozott volna a t. képviselő ur beszédemre, a mint tette, kiszakítva egy részt, hanem ehhez mind apraemissákból, mind a beszéd utóbbi passusaiból némelyeket hozzátett volna, akkor igen természetesen azon nyilatkozatom, a melyben önöknek azt mondtam, hogy többet kivannak, mint a mire az államnak aetualiter szüksége van, egészen más színben tűnt volna fel. (Halljuk! Halljuk!) Annak hozzátételével hogy keveslem azt, ami (abaloldalfelé mutatva) ezen oldalról azon nagyszabású elveknek sommázatául öt pontban kifejeztetett, sőt azt átmeneti értékűnek is csak akkor fogadhattam volna el, ha azoknak hátterében minden equivocatió nélkül kimondatott volna a magyar hadsereg; ha pedig az megtörtént volna, akkor igen természetesen nagyon sok abból, a mit önök kivannak, abban az 5 pontban már benn foglaltatott volna, hisz épea t. képviselőtársamnak szomszédai és testvére közbenszólásokkal is jelezték, mennyire együtt vagyunk e tekintetben. Nem akarom igazolni azokat, a miket, mondottam ; mindig nagyon nehéz dolog az. mint tegnap is megmondottam, midőn egy képviselő feláll és azt mondja; voltaképen senkinek sincs igaza. Én nem tagadtam, hogy joguk van ahhoz, mit keresztül vinni akarnak; hanem csak azt mondtam és mondom most is, hogy az, a mit önök kivannak: a personal unió és önálló nemzeti hadsereg, ma keresztül nem vihető.
