Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-294

154 25»4. orsaágos ülés november 2?-én, szerdán. 188©. szélső baloldalon.) Es addig, mig az a gyanú nem ébredt fel, hogy én már mostan rögtön életbe fogom léptetni a közigazgatás államosítását, azt minduntalan, minden perczben, minden alkalommal sürgették, (Ugy van! jobbfelől) de a mely perczben nza gyanú támadt, hogy azt csakugyan életbe akarom léptetni, a sürgetés egyszerre igen szerény lett s időközben majdnem egészen megszűnt. (Igaz! Ugy van,! a jobboldalon.) Élesen, erősen nyilvánul az most megint a legújabb időben, csak azért, mert azt igyekeznek kimutatni, hogy ezen reform addig, mig ezen a helyen én ülök, czélszerííen nem vihető keresztül. (Zaj a szélső baloldalon.) Ezek megtörtént tények, ezeket eltagadni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Gúnyos éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) De hát, t. képviselőház, mit tettem azóta? (Halljuk! Halljuk! jobbfelől ) Behoztam a minősítési törvényt, behoztam a megyékbe, bizonyos szaporításával — fájdalom, nem elég nagygyal — a tisztviselőknek, a megyék felemelt költségvetését. Mindezek olyan dolgok, a melyek tanúsítják, hogy csakugyan elismerem, a mint ezt fájdalommal constatáltam Nagyváradon, azonban nem keseregve, de kifejezve nézetemet, hogy szükséges, hogy megtörténjék a rendszerben a változás. Mindezek alapjai lesznek annak, hogy az átmenet sokkal jobb és helyesebb lehessen, mint lett volna akkor, midőn először hirdették annak szükségét; (Helyeslés jobbfelöl) mert a megszaporodott, kellő qualificatióval bíró tisztviselői kar, azt hiszem, alkalmasabb lesz a közigazgatásnak akármely rendszere mellett, mint lett volna akkor, midőn először nyakra-főre azt behozni akarták. (Helyeslés a jobboldalon.) És a képviselő ur egy hátulsó ajtót vél felfedezni abban is, hogy én újévkor azt mondtam és Nagyváradon ismételtem, hogy a közigazgatási reform oly kérdés, melyet helyesen az ország, a nemzet megelégedésére és javára csak ugy lehet megoldani, ha intézkedés történik, hogy az idejekorán ismerve legyen, hogy a közvélemény azzal megbarátkozzék és a közvélemény többsége azt jónak, elfogadandónak, helyesnek találja. Ebben a képviselő ur hátulsó ajtót lát. T. ház! Emlékeztetem ismét a képviselő urakat, az igaz, ezt az ellenzék csak egyik árnyalatának lapjaiban láttam, a hol, midőn ezen eszme most először felmerült, mintegy az alkotmányosság, a parlamentarismiis követelményeként állíttatott oda, hogy ezt nem szabad egyenként, darabonkint a törvényhozáson keresztül vinni, hanem előbb ismerni kell az országnak az egészet, azután kell behozni. Én nem mondtam egyebet, mint azt, hogy én is helyesnek tartom, én is igy kívánom, hogy eljárjunk és ime, ebben a képviselő ur egy hátulsó ajtót lát. Bármint ítéljenek különben felettem, t. ház, azt hiszem, bebizonyítottam, hogy hátulsó ajtón sem be nem megyek sehova, sem ki nein búvok sehonnan. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ha valamit tenni akarok, megteszem nyíltan (Ellenmondások a a szélső balon. Helyeslés a jobboldalon) és ha valamiben a viszonyok erejénél fogva vágyaim vagy nézeteim változtak, megmondom nyíltan. (Zaj balfelöl.) Én nem képzelek embert, t. ház, a ki politikai pályáján az ország, a nemzet javát óhajtja, hogy hosszú évek során át ne jöjjön néha azon helyzetbe, hogy bizonyos nézeteit megváltoztassa. (Mozgás a szélső balon.) Justh Gyula: Minden nézetét megváltoztatta ! Tisza Kálmán ministerelnök: Hiszen tegnap is hallottuk, hogy a t. ellenzéknek általam igen t. tagja, a tegnapi fényes szónoklat tartója — igen helyesen, örülök rajta — egy pontra nézve megváltoztatta nézetét (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Igen jól tette, hogy megváltoztatta, jól tette, hogy egyenesen megmondta; de ez aztán, azt hiszem, oly dolog, a mit egyikre és másikra nézve egyformán elfogadandónak kell tekintenem és nem szabad a szándékok iránti gyanúsításokba bocsátkozni. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ebben fekszik a különbség. Mert én, t. ház, midőn Apponyi gróftól ezen nyilatkozatot hallottam, midőn más alkalommal hallottam tőle már néhány éve talán itt ebben a házban, hogy ő kora ifjúságában \ iszonyai, neveltetésének módja által magába szítt sok tévhittől vált meg . . . Gr. Apponyi Albert: Sohasem mondtam ezt! (Zaj.) Tisza Kálmán ministerelnök: Engedelmet kérek, a naplókat kell megnézni. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Éljen Apponyi!) Én meg engedem, hogy ezen szavakkal nem mondta, de kérem a képviselő urat, én szívesen el fogom ismerni, ha tévedett emlékezetem, keressük meg együtt és meg fogjuk lelni, azt a nyilatkozatot, melynek lényeges értelme mégis csak ez. De maradjunk csak a tegnapi nyilatkozat mellett. Soha eszembe sem jutott, hogy én a képviselő urat azzal gyanúsítsam, hogy ezt nem bona fide, nem lelke sugallatából, hanem a népszerűség utáni vágyból teszi. Ekkor azután nekem is jogom van követelni, hogy visszaemlékezve azokra, a mik 1875-ben történtek, szűnjenek meg az örökös gyanúsítással, mintha azt, amit akkor tettem, azért tettem volna, hogy a ministeri székbe jussak. (Zajos helyeslés jobbfelöl. Nyugtalanság és derültség a szélső baloldalon.) Azt fogják mondani, t. ház, hogy megint ismétlek. Én nem ismétlek, csak olyant, a mire rá kényszerítenek ; de emlékezzék vissza mindenki. Először azt is sokan tudják, hogy ha olyan sóvárgásom lett volna ezen padok után, évekkel azelőtt beléphettem volna egész kényelemmel; másodszor, hogy akkor, még pedig a 48-as párt kivételével