Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-294

155 eV>i. országos ülés noventker S7-én, szerdán. 1S8C az ország összes pártjainak nagy többségében egy oiy szükséglet iránti érzés volt, (Helyeslés. Igazi Ugy van! jobbfelöl, Nyugtalanság a szél-.ö baloldalon) hogy tovább egy évnél azért roszszalták eljárásomat, hogy én csupa consequentia-hajhászatból, személyes hiúságból, veszedelemnek hagyom menni az országot. (Élénk helyeslés. Igaz! Ugy van! jobb felől. Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Ez, t. ház, az akkor történteknek históriája. Most pedig azt mondják: „Mindent azért tesz, liogy a hatalmat megtarthassa". Higyjék el a képviselő urak, hogy ha nemcsak én, hanem a kormány, mert az én egyedüli távozásom — a mint majd visszatérek rá, mert itt is illusióban élnek az urak —bizony nem tenne olyan sokat; de ha én és a kormány és az azt támogató párt ki tudnók magunkból lökni csak egy időre is a hazafiúi aggodalom érzését: elmennénk, hogy gyönyörködjünk abban a chaosban, a mi azután itt előáll ana (Élénk helyeslés jobbfelöl. Nyugtalanság és zaj a szélső balon.) De, t. ház, azt meg kell hogy mondjam, nagy tévedésben vannak azok, a kik én ellenem személy szerint intézik a tárna dást, azt hivén, hogy ha engemet bármely utón eltávolítottak, ezzel ő előlök eltűntek az akadályok. (Nagy mozgás és zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni és nem conversálni — mert hisz én itt nem lehetek professor! (Derültség.) A magyar képviselőház méltósága megköveteli, hogy a tanácskozások rendben folyjanak! (Helyeslés a jobboldalon.) Lukáts Gyula: Egyebet is megkövetel. ElnÖk: Én Lukáts Gyula képviselő urat gyakran hallom közbebeszélni, felszólítom, hogy ne conversáljon! (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: Mondom, nagy illusióban élnek.. . (Felkiáltások a szélső baloldalon: Helytelenül utasította rendre! Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk! Rendre! Rendre!) Elnök: Én tisztelem a szabadszólás jogát, nem szokásom igazságtalanul meginteni seukit, de megkövetelem, hogy figyelmeztetésemnek hatása legyen ! (Helyeslés a jobboldalon.) És ha a képviselő urak igy folytatják, kénytelen leszek tovább is haladni ezen az úton. (Élénk helyeslés a jobboldalon .) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Mondom, ezen velem szemben követett eljárást nem mondhatom ugyan nagyon kellemesnek, de mindenesetre az én tekintélyem, önök szerint — mert néha ez jut eszükbe — lejárt személyiségem túlbecsülésének tartom és némileg hízelgőnek. De nagy illusióban vannak önök — ismétlem — mert higyjék el nekem — és ez adja meg az én lelkemnek a megnyugvást ' — ha én ma elmegyek bármely módon, (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! jobbfelöl) nem ma, nem holnap, (Derültség balfélöl) hanem bármikor : (Felkiáltások balfelöl: Visszaszívja!) akkor úgy a kormány, mint a szab ad elvű-pártban megmarad az az erő, mely ellen birjon állani azon törekvéseknek, melyeket ma együtt tartunk veszélyeseknek, de melyeket, ha én nem lennék itt, ők is épen agy megvédenének, mint a hogy megvédelmezzük mi. (Élénk tetszés a jobboldalon. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Tehát ne higyjék azt a képviselő urak, hogy én ezt panaszképen mondom, hiszen a ki a közügyet lelkiismeretesen szolgálja, annak mindent el kell _ tűrnie, annak panaszkodnia sohasem szabad. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Nem beszélek arról sem, t. ház, a miről gróf Apponyi tegnap igen elmésen beszélt, elismerem, provocáltan: a tekintélyről; én nem beszélek róla még provocálva sem, sőt még az összehasonlítást sem vonom le az ellenzék mostani és azon helyzetére vonatkozólag, midőn annak én voltam egyik vezére. Csak egy megjegyzésein van. (Halljuk! Halljuk!) Tudtommal nagyobb secessio a balközépről egy történt, a mikor Cthyczy Kálmán, Horánszky képviselőtársam e többen vele együtt a pártból kiléptek. Horánszky Nándor : Harminczegyen voltnak 1 Tisza Kálmán ministerelnök: Én csak 2 l-re emlékezem. (Helyeslés a jobboldalon.) De különben ez nem viciálja az én caleulusomat, mert ha 31-en voltak, az az én argumentumomra nemcsak hogy mindegy, de sőt nekem sokkal jobb. (Igaz! Ügy van ! jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) Akkor azon szerinte már annyira lejárt balközépből még maradt60 —70tag; mi maradna önökből, hogy ha pártjukból 31 -en kiválnának ? (Zajos tetszés és derültség a jobboldalon. Mozgás és zaj a balés szélső baloldalon.) T.ház! Eljutottam beszédem végére. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon köszönöm a példás türelmet, melylyel megajándékoztak. (Élénk derültség a jobboldalon. Mozgás a szélső bálon, Halljuk! Halljuk!) Csak arra akarok még nyilatkozni, a mit minduntalanul az őszinteség szempontjából felhoznak. Mindig azt mondják, hogy a kormánypárt, a szabadelvűpárt nem őszintén jár el, De vájjon őszinte eljárás-e az — mert ha őszinte, akkor nagy csalódás egyik a kettő közül — ha valaki azt mondja: én az 1867:

XII. törvényczikkigaz értelmét védem s ezt el fogom érni azok által és azoknak az utján, a kiknek ez az 1867: XII. törvényczikk nem kell, (Zajos helyeslés jobb felöl. Nagy mozgás balfelöl) pedig azok sokkal számosabbak. (Zaj és nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon. Helyeslés jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) És vájjon őszinteség-e az — s az is, ha 20*