Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-294
152 294. országos ülés november 2J-én, szerdán. Í88S. — nem a vezérférfiak, hanem mások — azt belemagyarázták • és most sem láthatom benne azt, a mit most némelyek belemagyarázni igyekeznek csak azért, hogy a kormányt vádolhassák és azt mondhassák, hogy a törvényt nem tartja meg. (Igaz ! Ugy van! jobbfelöl. Mozgás, zaj és félkiáltások, a szélső baloldalon: Hoch) Ez veszedelmes játék, t. képviselő ur. Polónyi Géza: Börze! (Derültség a szélső baloldalon) Gróf Károlyi Gábor: Va banque ! (Derült ség a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: Mert igaz az, hogy Magyarországon csak akkor és ugy lehet nyugtalanságot előidézni, ha a törvények meg nem tartását lehet a néppel elhitetni; csakhogy azután épen azok, a kik szemben ezzel, mégis törvénytelenségről beszélnek, igyekeznek azon népet félrevezetni (Igaz! Ugy van! jobbfe ] ől. Zaj a szélső balon) s én részemről ezekkel szemben mindig meg fogok állani ;i törvény alapján (Nevetés és éljenzés a szélső balon) és védeni fogom Magyarországot (Nevetés és éljenzés a szélső balon. Nyugtalanság jóbbfelől) azon félrevezetések ellen, a melyeknek ugy látom, sok irányban kivan téve. (Egy hang a baloldalon: Ez nem sikerült!) -Hát. t, képviselő ur, én nem a sikert keresem, csak az igazságot mondom. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélső balon.) A t. képviselő ur ismét felhozta a zászló kérdését. (Halljuk! Halljuk! a szélső balon.) Bocsánatot kérek, azt mondani, hogy a magyar nemzeti zászlót, mint jelvényt, bármikor levétette ez a kormány a honvédparancsnokok lakásáról, az igazságnak megfelelőleg nem lehet. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Zajos ellenmondás a szélső balon.) Ép oly kevéssé lehet azt mondani, hogy nem a jelvény, de jelző-zászló, egész a legutolsó ideig más mint nemzeti szin ne lett volna; mert, hogy már régebben volt, megmondotta az, a ki erre legilletékesebb, a hozzá intézett interpellatióra adott válaszában. (Zaj és ellenmondásuk a szélső balon.) Arról, hogy a képviselő urak nem akarják a jelző-zászló és jelvény közötti különbséget megérteni, nem tehetek; (Helyeslés jóbbfelől) de azt hiszem, hogy az elfogulatlanul ítélő magyar uép megfogja benne találni a különbséget. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Zaj és ellenmvndások a szélső balon.) A képviselő ur hivatkozott arra is, hogy mi történt II. József császár alatt, mikor az alkotmány megsértetett. (Halljuk! Ralijuk! jobbfelöl.) Megvallom, t. ház, oly merész phantasiát még a képviselő úrról sem tudtam feltenni, hogy a mai helyzetet a II. József császár alatti helyzethez képes legyen hasonlítani. (Félkiáltások a szélső balon: Rosszabb annál! Halljuk! Halljuk! jobbról.) Lehetett azzal összehasonlítani az 1867 előtti helyzetet, de a mostanit csakugyan nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj éi ellenmondás a szélső balon.) De a t. képviselő ur azt mondja, az ő czétjuk az, hogy a kormányt, mindenekelőtt pedig engem, a törvény útjára visszatérítsenek. Egy hang erre elég érthetően azt mondotta: Az lehetetlen ! És én annak a hangnak igazat adok: „az lehetetlen" ; mert, a ki a törvény útját soha el nem hagyta, azt arra visszatéríteni nem is lehet. (Igaz! Ugy van! a jobbóldalon. Zaj és ellenmondás a szélsőbalon.) T. ház! Áttérve főleg gróf Apponyi Albert tegnapi beszédére, mert a többiekről szólani alig tartom szükségesnek, miután az azokban elmondottakat erről az oldalról már megczáfolták — egyet nem tagadhatok, azt tudniillik, hogy egy itt elhangzott és nagy zajt fölvert ovatio — mert az valóságos ovatio volt, eszembe juttatja egy hires angol iró megjegyzését, (Halljuk! Halljuk!) a ki azt mondta — irván a görögországi deinocratiáról — hogy az ovatio természetében rejlik, hogy annak szépsége — ez pedig nagyon szép ovatio volt— a tartalom igazságával homlokegyenest ellenkezzék. (Derültség a jobboldalon. Nagy zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Grőf Apponyi Albert igen t. képviselő ur mindenekelőtt azt vette rossz néven, illetőleg, mert nem mondhatom, hogy rossz néven vette volna, az ellen védekezett, hogy pártját megtámadják azért, hogy a költségvetést meg nem szavazza. T. képviselőház! En nem támadom meg érte; én azt tartom, ehhez neki teljes joga van, ez a párttacticának kérdése. E-i nekem még eddig sohasem volt okom gróf Apponyi Albertnek párttacticája ellen tiltakoznom; mert az eddig legalább sokkal inkább használt ennek a pártnak, mint az övének. (Tetszés a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon: Éljen Apponyi!) Azután a t. képviselő ur átmegy a pénzügyi helyzet festésére, három epochát különböztetve meg 1875-től a mai napig. (Halljuk! Halljuk! jóbbfelől) Elismeri — mégis annyi igazságérzet van benne — hogy 1875-ben — nem ez a kormány ugyan, de legalább az én személyemben ugyanaz — rossz helyzetben vette át az ország pénzügyeit. (Zaj a szélső balon.) Elismeri, hogy az első időben, bár szerinte nem helyes utón, de javulás és közeledés történt a kibontakozás felé. Ebben igaza van, valamint abban is, midőn ebben a főérdemet az akkori pénzügyministernek tulajdonítja. (Halljuk ! Halljuk!) De ezentúl megszűnik igazságos lenni. (Nagy zaj. Közbeszólások a szélső balon.) Elnök: (Csenget.) Teljes lehetetlen, hogy ilyen rendzavaró közbeszólások mellett lehessen tanácskozni; (Helyeslés jobbfelöl) mert olyan szónok
